A végére maradt még néhány apróság amit meg kell említeni. Ha kihagytam valamit a köztudott tévhitek közül akkor nyugodtan szóljatok.

Ezt  kérdést havonta rendszeresen hallom, persze nem mindig pont így. Sokszor az a kérdés “Éjszakára kihúzhatom? Nagyon zörög…”. A szűrés nem dekoráció - már csak azért sem mert többnyire nem túl szép, persze ízlés dolga – így nem opció, hogy bedugjam avagy sem. Igen, mennie kell éjjel-nappal mivel így tudja csak biztosítani az akvárium megfelelő szűrését. “Nem kell az, működik nélküle is az akvárium!” – mondja a “bölcs”. Vannak esetek amikor mesterséges szűrés nélkül is üzemel egy akvárium, de valljuk meg ez még a profiknak is nehéz feladat és ritka mint a fehér holló. Maradjunk csak a jól bevált módszernél, azaz dugjuk csak be a szűrőt a konnektorba. A folyamatos vízáramlás oxigéndús vizet juttat a szűrőanyagban megtelepedő lebontó baktériumoknak illetve összeszedi a szennyeződéseket. Így működhet rendesen az akvárium nitrogén körfogása. Ha ezt leállítjuk hosszabb időre akkor bizony bajok lehetnek a felhalmozódó – többnyire szemmel nem látható - káros anyagok miatt.

“Minden hal tartható együtt” – mondja a kereskedő és kaján vigyorral becsomagolja a halakat. Igen, valóban így van több kevesebb ideig. Az hogy mennyi ideig attól függ milyen fajokat gyömöszöltek a zacskóba. De legtöbbször egy hétig sem tart. Miért is? Mert attól hogy “társas hal” az egyes fajok igényei merőben eltérhetnek egymástól. Ezért válogassuk meg alaposan mit rakunk egy akváriumba. Elsősorban a viselkedésük, a táplálkozásuk, az igényelt vízminőség és a méret ami meghatározó. Ezeket az adatokat írjuk fel a cetlire amikor vásárolni indulunk. Ha mégis olyan halat szeretnének akváriumunkba rakatni ami nem passzol akkor szóljunk hogy “Stop! Nem ilyen halat akartam!”.

Ugyanaz igaz a halakra mint egy intelligensebb lényre amely tartja őket. A kövérség egészségtelen. Aki akar szóljon meg, de akkor is igazam van. Számos probléma forrása lehet az elhízás halaknál is. Etessünk körültekintően ami a mennyiséget illeti. Figyeljünk a minőségre is, legyen változatos halaink étrendje. Ha eldöntöttük mivel etetünk, tegyük ezt inkább többször kevesebb eledellel, mint hogy reggel beleborítjuk “Majd megeszik, egész nap ráérnek!” felkiáltással. Igen, nagyját megeszik és még az is lehet hogy megemésztik. Mondanánk ez jó, de így lehet egyszerűen felhízlalni a jószágot. Jellemzően a kaja egy része emésztetlenül átmegy a bélrendszerükön és ugyanott köt ki, mint amit meg se ettek. Adjunk annyit amennyit rövid idő alatt elfogyasztanak, mondjuk 5-10 perc. Ennyi időd kell hogy legyen, nem? Ha nem akkor ajándékozd el a cuccot. Ha élővel etetsz akkor más a helyzet, hiszen ami él ritkán bomlik a vízben. Ami viszont nem él és nem eszik meg, bizony elkezd bomlani és igen hamar problémákat okoz. A víz “egyensúlya” felborul és sokszor látható tünetek nélkül a kis kedvenc is követi – azaz ő is felborul. A legnagyobb hiba amit a haltartók elkövetnek, az nem más mint a túletetés. Ettől döglik a nagyja.

Végül de nem utolsó sorban. Tanulj! Annyi minden van amit meg lehet tanulni. A díszhaltartás nagyon egyszerű és nagyon bonyolult is tud lenni. Ha egyszerűbben szeretnéd akkor olvasd el legalább az alapokat, kérdezd meg ismerősödet (olyat persze aki tudja is miről van szó) és válassz egy nem túl kicsi akváriumot kezdésnek. 80-150 liter között már jó választás. Válassz elsőre néhány könnyebben tartható fajt, ami a helyi csapvizet is bírja. Ne feledkezz el az akvárium helyes beindításáról sem! Persze ha rögtön kihívást szeretnél és szenvedni is akarsz akkor nyugodtan vágj bele kisebb méretűbe és tömd tele mindenféle hallal. Ez utóbbihoz sok szerencsét kívánok (miközben sajnálom a halaidat), de ne lepődj meg ha hamar csalódnod kell. Tanulj! Ehhez sok segítséget kaphatsz ezen a fórumon is. Óvakodj a hülyeségektől és inkább kérdezz sokat!

Az első közkedvelt varázsszer a konyhasó (NaCl nátrium-klorid). Valójában a legtöbb esetben nincs rá szükség, és mivel nem növeli a keménységet ezért téves azt gondolni hogy a kemény vizet kedvelő fajok ( pl. elevenszülők, afrikai sügérek) vizét besózzuk. Keményítéshez legegyszerűbb pl. mészkövet használni (CaCO2 kalcium-karbonát), vagy szódabikarbónát a karbonátkeménység (NaHCO3 nátrium-bikarbonát) illetve keserűsót (MgSO4 magnézium-szulfát) az összkeménység növelésére. Sok esetben pont fordítva szeretnénk a keménységet változtatni (azaz csökkenteni), ebben az esetben használjuk ozmózisos vízlágyítót vagy kevertágyas gyantát. Kérdés hogy van-e valamilyen terápiás haszna a konyhasónak? Néhány gramm/liter használható a nitrit és nitrát mérgező hatásának csökkentésére (de megette a fene ha erre van szükség), viszont jól működik egyes másodlagos bakteriális fertőzések és úszórothadás mérséklésére. Használható darakór kezelésére (a vízhőmérséklet emelése mellett). Egészséges (édesvízi) akváriumban, a hosszútávú sóadagolással inkább kárt lehet csinálni mintsem hasznot. Persze vannak “sós” esetek is pl. brakkvizes halak. Említsük meg a metilénkéket, mint közkedvelt bájitalt és sok kereskedő első ötletét, ha akváriumról kérdezzük. “Fertőtlenítsél!” – mondja. Na de minek? Az akvárium működéséhez szükségesek lebontó baktériumok és mindig találunk olyan mikroorganizmusokat amelyek természetes velejárói a víznek, azaz sosem steril. Csak akkor használjuk ha tényleg betegség miatt van rá szükség. Persze aki szereti hogy kékes lében úsznak a halak azokat úgysem lehet lebeszélni róla. Nyilván azért használható a szer, csak nem úgy hogy folyamatosan adagoljuk a vízbe. Nézzük a vízkezelő szereket. Ez egy hatalmas piac és amíg ez így van addig mindig el lehet adni. Na jó, azért használhatók is persze, megköt káros anyagokat. Állítólag stresszoldó, ez leginkább a halak szállításakor lehet hasznos. Amúgy a türelmetlen akvarista “jóbarátja” is lehet egy vízcserénél. Hagyjuk a vizet pihenni és sokszor többet érünk vele. Ide sorolandó varázsszer még az aktívszén! Nagy tévhit hogy az aktívszén megköti az összes nitrátot és minden “káros” anyagot. Nem úszod meg a vízcserét! Az aktívszén egy kémiai szűrőanyag, alkalmas egyes bomló anyagok, gázok, festékanyagok megkötésére, mindaddig míg nem telítődik. Ez rövidebb-hosszabb idő alatt bekövetkezik és ezután már több kárt csinál mint hasznot, így időben cserélni kell. Jó tulajdonságai miatt gyógyszeres kezelés után érdemes “bevetni”. Egyéb esetekben nem sok minden indokolja a használatát. Persze lehet ezen vitatkozni, mivel adszorbeál olyan anyagokat amik a halak vizeletében vannak, viszont a nitrátképződés olyan gyors hogy az aktívszénnek nincs markáns jelentősége. Főleg olyan mini kiszerelésben amiket belső szűrőkbe lehet belepaszírozni.

“Vegyél guppit, az túlél mindent!” – halljuk sokszor a “bölcs” tanácsot. Valóban igaz hogy a vadon élő guppik erősek és könnyen alkalmazkodnak a mostohább körülményekhez is. De ez már kevésbé mondható el a tenyésztett példányokról, ők kevésbé rugalmasak és jobban kell őket “kényeztetni”. Ha berakjuk őket egy friss vagy gyatrán karbantartott, rossz vízminőségű akváriumba, akkor sajnos már el is kezdhetünk aggódni. Ha igazán szép és jó kondíciójú guppikat szeretnénk akkor megfelelő akváriumról kell gondoskodni. Felejtsük el az “üvegbiliket”, picike akváriumnak “látszó” tárgyakat. Rendes akváriumot szeretnek, jól szűrt, tiszta vízzel! Még a legjobb körülmények között tartott guppikat se keverjük olyan fajokkal amelyek megcsípkedhetik az úszóikat (pl. néhány márna, pontylazac, harcoshal). Tartsuk őket nagyobb csapatban így kevésbé aggresszívek egymással.

“Inkább műnövényt veszek mert azt könnyű tartani” – mondta egy ismerősöm. Tény hogy nem sok karbantartást igényel, habár néha nem árt megpucolni. Igen, lehet műnövényt olyan akváriumba tenni ahol számottevő “növény fogyasztás” várható (pl. aranyhalas).  Azonban nem árt tudni hogy az akvárium zárt rendszerén belül a műnövény vajmi kevés biológiai hasznot hoz. Ezzel ellentétben az igazi vízinövények (és nem a mocsári és szobanövények amelyek hosszú ideig bírják víz alatt aztán kipusztulnak!) hatalmas segítséget jelentenek a vízminőség fenntartásában és nem utolsó sorban látványosak is. A legtöbb faj megfelelő világítás és tápanyag mellett gyorsan és könnyen növekszik. Miért nem sikerül a legtöbb akvaristának mégis szép növényeket nevelni? A legnagyobb gond már az akvárium összeállításánál keletkezik. Többnyire “alulméretezik” a növények fényigényét, azaz gyenge világítást választanak, vagy épp fordítva, a világításhoz választanak nagy fényigényű növényeket. Fény nélkül vajmi kevés esélyük van normális fotoszintézisre, amely az életbenmaradásuk kulcsa. Persze tudom hogy nem könnyű megfelelő világítást találni vagy készíteni. Mindenképp utána kell olvasni és előre gondolkodni mert utólag csak a kukát látogathatjuk a kirothadt növények darabjaival! Ez ugye nem barátja a pénztárcánknak. A növényeket gondozni kell, tápozni esetleg széndioxidot adagolni és a fénycsöveket időben újra cserélni.

Vízcsere vagy amit akartok!