Aki nem olvasta volna az első részt, itt találja.
Aki a weboldal blogjainak és az Akvárium Magazin nyomtatott verziójának is olvasója, már tudja miről lesz szó, a többiek hamarosan megtudják! A tiszta adatokat, mérési részleteket és a levelekről készült képeket, egész rövid kis - első résszel összevont - leírásokkal megtalálhatjátok a 96. számban. Ott a terjedelem adta korlátot és a bizonyos szempontból szűkített, más szempontból bővített témakört megkerüljük, amolyan vitaindítóként/tapasztalatmegosztó helyként írom ezt a kis blogot, remélem használni fogjuk! (Természetesen az újságcikkben megjelentek és lentebbiek kapcsán egyaránt!)
A begyűjtésről (sztori) röviden: az első részben gyűjtött kerti levelek után 1,5-2 hónappal (november legelején) sikerült kijutni az erdőbe, ahol 500 méter felett ezt láttuk:
bizony, ha nem tudtuk volna emlékezetből, merre van a kilátó, soha nem találunk oda! Cserébe csodálatos állapotú leveleket sikerült begyűjteni, a lehető legtermészetesebb, legkevésbé "fertőzött" környezetből.
Így nézett ki kicsit lejjebb az ösvény:
közelebbről:
Hát igen, nincsen túlzottan széttaposva :) Persze itt messze nem sikerült minden vizsgálni kívánt levelet gyűjteni, néhány azért maradt ki, mert még mindig nem volt száraz, vagy a környéken csak olyan helyen találtam, ahol nem ítéltem elég tisztának a begyűjtési helyet (pl Sárospataki Kollégium parkja számomra túlzottan belvárosi volt gesztenyelevél- gyűjtéshez, pedig volt bőven...), esetleg - előfordulhat, hogy hiányos ismereteim miatt - nem sikerült találni a környéken (pl. hárs). Azért pár féle levél összegyűlt, a kiegészítésért köszönet illeti a következőkben megjelenő személyeket: Gábor gyűjtéséből származó csertölgy és tölgy leveleket Mary bocsátotta rendelkezésemre, ahogy a Mátéfi-féle diólevelet is, és persze Sanyinak is itt a helye, akitől saját gyűjtésű platánt kaptam. Köszönöm mindenkinek a segítséget! Én idén ősszel sem leszek rest, ha gyűjtötök olyan levelet, amit szívesen "megmérettetnétek", örömmel fogadom, ha eljuttatjátok hozzám és persze én is dolgozni fogok rajta, hogy minél több új levelet gyűjtsek be és próbáljak ki!
Korábbi mérések kapcsán felmerült, hogy mennyire van értelme RO vízben mérni, mit tapasztalnánk/tapasztalnánk-e egyáltalán valamit "csapvízben" (nyilván a csapvíz mindenhol más), vagy legalábbis olyan vízben, ami valamivel keményebb.
Nézzétek hogy néz ki a tebang 70 óra után:
bal oldalt a csapvizes tebang. Nem elírás: a BAL oldali a csapvizes! 70 óra elteltével gyakorlatilag feketére színezte a csapvizet, miközben az RO víznél is nagyjából a végleges szín látszik. A gyertyán hasonló pH módosító hatás mellett nem mutat ilyen színbeli eltérést.
Az újságba eredetileg nagyobb táblázatot terveztem, de úgy túl bonyolult lett, ezért a másik vetülete itt következik... A referencia és mért érték deltája ugyanis nem kicsit meglepő:

A múltkori mérésben furcsának találtam, hogy egy idő után az eredeti pH fölé emelkedik a mért vizek pH-ja. A gyanú a referenciaméréssel beigazolódott, a magára hagyott pohárnyi víz pH-ja is folyamatosan emelkedik (minden bizonnyal a párolgás okozta felkeményedés miatt). Kicsit máshogy érdemes tehát értékelni az adatokat, nem a pH az igazi fő tényező, inkább a referenciaméréstől való eltérés, ezt látjátok fentebb. Persze nyilvánvalóan a keményebb víz pufferkapacitása más jellegű, így a különbség önmagában szintén nem teljesen mérvadó, hiszen, bár a csökkenés szinte azonos egyes esetekben, jó eséllyel ez a csökkenés egy akvárium esetében sokkal stabilabb és ezért jobban jelentkezik lágy vízben. Milyen csodálatosan bonyolult is a vízkémia! :)
Az új levelek közül etetési tapasztalatom sajnos nagyon kevés van, a gyertyánt látható lendülettel fogyasztják a garnélák és a csigák, ancik sem vetik meg. A platán nagyon lassan fogy, a dió szintén elég lassan tűnt el. Most sajnos kevés kis ancim van, a garnélákon meg tovább tart a teszt, így ahogy a múltkori alkalommal, most is várom tapasztalataitokat, illetve, ha valaki kedvet érez, de nincs levele, szóljon, mert ez őszig nem fogy el! :D
Levelezésre fel! :)