Ezerarcú petpalack
Kedves Olvasónk, Bírócsák Péter osztotta meg velünk tapasztalatait, hogy a lapban megjelenteken túl még mi mindenre használja a petpalackot. Most ezt tesszük közkinccsé.
Tisztelt Szerkesztőség!
Az alábbiakban szeretném veletek megosztani, hogy - az újságban látottakon kívül - eddig miként használtam fel a nevezett használati eszközt.
1. Házi készítésű „barlang”
A megfelelő nagyságú palackra nyílásokat vágunk. Óvatosan, gáztűzhely fölött tetszés szerint alakítjuk. Zsírtalanítjuk, áttetsző (transzparens) sziloplasztot kenünk rá, hogy kívülről mindenhol befedje. Egy tálra homokot/sódert szórunk, és jól megforgatjuk benne a palackot (érdemes erősebben belenyomni). Száradás után tehetjük az akváriumba. Pici algásodás után még szebb lesz.
2. CO2 fejlesztőhöz CO2 adagoló „harang”
A külső szűrömben működött ez a fajta CO2 adagolás. A kép szerinti alakra vágjuk a palackot. Az alsó részébe egy nagyobb kődarabot helyezünk, rátekerjük a kupakot (amibe előzőleg beleraktuk a CO2 csövet), és mehet az akváriumba (esetemben a külső szűrő utolsó részébe).
3. Ültető ”cserép”
Ha egyébként megvan az akvárium megfelelő talajvastagsága, de szükséges hogy 1-2 növényt külön gondozzunk (a talaj minőségére igényesebb faj), befoghatjuk erre a célra is. A palack alját levágjuk (a talaj vastagságától legyen kisebb 1-2 cm-el, főleg ha frissen lerakott homokról/sóderról beszélünk), belehelyezzük a földkeveréket és a növényt.
A tetejére az akvárium talajáról homokot szórunk, majd behelyezzük az akváriumba. Ha jól csináljuk, abszolút nem fog látszani a kis turpisság. Ha netán a megsüllyedne a homokréteg, akkor sem lesz annyira feltűnő, mint a gyári cserepek.
4. Csőrögzítő
Nálam a külső szűrőből érkező cső az akvárium alján, a talajréteg alatt lett elvezetve. A cső kimenete az akvárium elülső harmadában volt, amit 3 nagyobb kődarab takart el. A kellemetlenségek elkerülése érdekében a cső végét fixálni kell a talajban. Erre tökéletes egy megfelelően alakra vágott (a cső és a talaj által bezárt szögtől függően) palack felső része. A csövet áthúzzuk a pet nyakán, és sziloplaszttal rögzítjük.
Ha jól készítjük el, a csőből kb. 1-2 cm lesz a talajszint felett. Ha nem túl erős az áramlás, érdemes szúnyoghálót rakni a csővégre, nehogy tömeges vándorlás vegye kezdetét :)
5. Cső összefogó
A palackból vágunk két egyforma vastagságú körszeletet. Egy helyen kettévágjuk, pici sziloplasztot nyomunk végig az egyik közepén, majd a másikat hozzáillesztjük, és erősen összenyomjuk. A dupla rétegnek köszönhetően jól bírja a strapát, összetartja, és védi a csöveket (pl. az akvárium élétől).
6. Házi készítésű szűrő
Ha épp nincs kéznél szűrő, vagy ha az akváriumban nem gond a kicsit szerényebb vizuális élmény (pl. karantén akvárium), készíthetünk szűrőt is belőle. A palack tetejét levágjuk (lehetőleg még az elvékonyodó részen), belerakjuk kimenő vízhez szükséges csövet, vagy -mint esetemben- az üvegharangos szűrő alsó felét. Megtöltjük ízlés szerint szűrőanyaggal (szivacs, agyag granulátum, stb.). A palack tetejére vágunk egy szivacsdarabot, ami akkora, mint a palack belseje. Félig bevágjuk, a kimeneti csőnek készítünk egy rést, és mehet a szűrőbe. Mivel nagyobb a szivacs, mint a palack teteje, ezért nem engedi elúszni a szűrőtöltetet.
Üdv.
Birócsák Péter
Ui.: jó az újság! :)
