Sikamlós viszonyok - díszhaltenyésztők mindennapjai
Díszhalat tenyészteni bonyolult dolog: a "gyártás" és a szállítás költségei magasak, az olcsó ázsiai importnak köszönhetően pedig néha el sem lehet adni az árut. Mégis akad olyan szakember, aki szerint egy, megfelelő üzleti ismeret és szaktudás birtokában, ésszerűen működtetett tenyészet elegendő a megélhetéshez.
Nehézségek és kockázatok
"Csak díszhaltenyésztésből önmagában nem lehet megélni" - kontráz egyből Gazsi János, a Capy Díszhaltenyészet tulajdonosa, aki másodállásban akvarista. Ő főállásban mozdonyvezető - amit telefonon keresztül egy "ajándék" vonatfüttyel is megerősít -, otthon viszont ötezer literes tartályban tenyészti díszhalait. Szerinte a vásárlók többségét elsősorban a különleges megjelenésű, színes példányok érdeklik, így ezeket egyszerűbben lehet értékesíteni: "Szép színes halakra mindig van kereslet, ezért a Távol-Keleten gyakran injekcióval festik meg a guppikat. Mivel pedig a színpompás példányok nagyon népszerűek, a magyar kereskedők könnyen túladnak az import díszhalakon".
Hasonlóan látja a helyzetet Lukács László, aki a hetvenes évek óta foglalkozik haltenyésztéssel. "Az energia ára folyamatosan fölfelé kúszik, a halak ára viszont stagnál. Ráadásul az olcsó, ázsiai hal elárasztja az országot, tönkretéve a magyarországi tenyésztőket". A színes példányok 'erőfölényét' László is érzékeli: "Sok fogyasztó költ esztétikus, minőségi akváriumra, halaiknak azonban csak a színét nézik. Elsősorban nem a különleges életmódot folytató illetve nehezebben tenyészthető fajtákat keresik, inkább színes, tetszetős halakkal szeretnék megtölteni az akváriumot".
Slágerhalak és bukások
Pasaréti Gyula, budafoki tenyésztő szerint vannak bármikor eladható "slágerhalak", mint például a neonhal, mellettük azonban léteznek jószerivel eladhatatlan fajták is. "Legjobb, ha a tenyésztő előre tudja, hogy milyen halra van szükség és 'legyártja' a megrendelt mennyiséget. Ez persze meglehetősen ritka". Ellenkező esetben viszont előfordulhat, hogy az akvarista nem tudja eladni vaktában tenyésztett halait: "ha nem ismerjük a piacot és nagyobb mennyiséget 'gyártunk le' olyan halfajtából, amit más is szaporít vagy importál, akkor az áru jó eséllyel a nyakunkon marad" - magyarázza a szakember.
A már felnőtt, eladhatatlan állomány további súlyos forintokat húzhat ki az akvaristák amúgy sem vastag tárcájából: "A halak egy idő után kinövik az akváriumot, nagyobb helyre lesz szükségük. A két-három naponta esedékes vízcsere pedig több száz hal esetén rengeteg pluszmunkát okoz" - fejti ki Lukács László.
Az értékesítés nehézségei mellett a betegségek is kockázatot jelenthetnek, ezért a tenyészetet mindig be kell vizsgáltatni és csak akkor szabad belevágni a szaporításba, ha a halak gümőkórmentesek. Pasarétinek a betegségek eddig mindenesetre nem okoztak sok problémát: "Kétszázötven akváriumban tenyésztek díszhalakat, de nem nagyon látok betegséget. Ha esetleg 'behurcolok' valamit a haleledellel, akkor alaposan kimosom, kitakarítom az akváriumot. Nagyon fontos azonban a megfelelő biztonsági berendezések alkalmazása. Külső medencénél lényeges, hogy télen fűthető legyen, különben megfáznak a halak. Érdemes beszerezni egy aggregátort is, így ha áramszünet van, gond nélkül elketyeg róla a levegőztető" - sorolja a leglényegesebb biztonsági intézkedéseket Gyula.
A régóta "halazó" akvaristák szerint az eszközök is egyre drágábbak. "Akváriumokhoz régen olcsón lehetett hozzájutni, manapság azonban kezdik megütni a luxuscikkek árszintjét. Léteznek olcsóbb termékek is, ám minőségük nem mindig megfelelő. Én mellékállásban foglalkozom díszhaltenyésztéssel, az ebből származó bevétellel egészítem ki a nyugdíjamat. Úgy gondolom, főállásban csak akkor éri meg szaporítással foglalkozni, ha valaki valóban nagy mennyiséget 'gyárt'" - részletezi a nehézségeket egy budapesti tenyésztő. "Régen sokkal több volt a hobbista, mára azonban többen felhagytak a tenyésztéssel. Aki nem tudott nagyobb mennyiséget gazdaságosan termelni, az kiesett, vagy kiszállt az üzletből" - teszi hozzá.
A sikeres tenyészet titka
Bár több tenyésztő szerint csak mellékállásként, vagy egyáltalán nem éri meg a "halazás", Pasaréti Gyula nem látja ilyen tragikusan a helyzetet: "Ha nem érné meg, egész egyszerűen nem csinálnám. Én kétszázötven akváriumban (kb. tizenötezer liter vízben) tenyésztek halakat és - bár sokat kell adózni - nem ráfizetéses a vállalkozás. A díszhaltenyésztés persze elég rizikós, de egy gazdaságosan, ésszerűen működtetett tenyészetből meg lehet élni".
"Minimum tízezer literes akváriumpark, illetve külső medence szükséges ahhoz, hogy a tenyésztés kifizetődő legyen. Emellett lényeges, hogy a vállalkozó megfelelő szaktudással, illetve gyakorlattal rendelkezzen: e nélkül nem érdemes belevágni a szaporításba" - hangsúlyozza a szakember. "Egy tíz-tizenötezer literes tenyészet létrehozásához három-három és fél millió forint tőke szükséges: ez elegendő az akváriumpark összeállításához és a rendszer (vízrendszer, csatorna) kiépítéséhez" - kalkulál Gyula.
Halfarm az igazi
Bár a tenyésztés feltételeinek megteremtése viszonylag egyszerű, önmagában nem elég a sikeres vállalkozás beindításához: "Nagyon fontosak a szakmai kapcsolatok: még a tenyésztés megkezdése előtt el kell dönteni, hol szeretnénk értékesíteni az árut és ennek függvényében kell meghatározni a halak fajtáját, mennyiségét. Ha nagykereskedőknek akarunk szállítani, érdemes néhány fajtából többet tenyészteni, hiszen a nagykereskedések olcsóbban, ám nagyobb mennyiségben (négy-ötszáz, esetleg ezer darab) veszik át az árut. A kiskereskedők egy-egy fajtából kevesebbet (tíz-húsz, bizonyos fajtából akár száz darabot) vásárolnak, ezért annak a tenyésztőnek, aki kiskereskedéseknek értékesít, többféle halat kell "gyártania", hogy kifizetődő legyen a vállalkozás.
Sokan egy-egy fajtára, például afrikai harcsára, vagy diszkoszhalra specializálódnak, de léteznek nagyobb tenyészetek is, ahol rengetegféle halat szaporítanak. Ez általában már nem egyemberes munka: legalább hat-nyolc alkalmazott szükséges a vállalkozás működtetéséhez. Egyéni vállalkozóként nem érdemes tíz-tizenötezer literesnél nagyobb akváriumparkot üzemeltetni. Ez egy ember számára napi több órás munkát jelent, amiben még nincs benne a tenyésztésre, értékesítésre, szállításra és csomagolásra fordított idő".
Sikeres díszhaltenyésztő vállalkozást beindítani tehát nem lehetetlen, ám szaktudás, üzleti ismeret vagy tőke hiányában nem érdemes belevágni. Fontos a szakma szeretete is, hiszen - mint az egyik tenyésztő fogalmazott - "a szakma szépségei átsegítenek az üzleti nehézségeken".
Forrás: [origo] Vállalkozói negyed rovat
Az [origo] engedélyével!
Sokan, sokszor hiányolták tõlünk, hogy az Akvárium Magazin oldalán nincs lehetõség fotófeltöltésre. Pedig sokan szerettek volna élni ezzel, hogy bemutathassák halaikat, akváriumaikat. Nem is ragoznám tovább, inkább örömmel jelenthetem, hogy fotóalbum szolgáltatásunk elindult! A részletekért, és a használati útmutatórért lapozz tovább.
Sérült Gyerekek Napja
Az AME Akvarista Napok 2008 rendezvénysorozat mellett az AME -Pasaréti Xénia és Pasaréti Gyula révén- szeptemberben még egy rendezvényen képviselte egyesületünket.
Az ÉFOÉSZ és a Fővárosi Növény-, és Állatkert immáron 17. alkalommal rendezte meg a Sérült Gyermekek Napját. Az egész napos programra a fogyatékossággal élő személyeknek és kísérőiknek ingyenes volt a belépés. A rendezvény 2008. szeptember 15-én, hétfőn került megszervezésre a Fővárosi Állatkertben. Az idei év témája a veszélyeztetett állatok védelme volt.
Az ünnepélyes megnyitón részt vett többek között Szűcs Erika miniszter SzMM, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes, Gyene Piroska az ÉFOÉSZ elnöke, és dr. Persányi Miklós a Fővárosi Állat és Növénykert főigazgatója.
A sérült gyerekeknek nagy élvezettel vetették bele magukat a különböző helyszínek - akvarista stand, kígyó simogató stand, teknős stand, rovar stand, stb. - forgatagába.
Az ÉFOÉSZ külön levélben köszönte meg az AME és a Pasaréti család közreműködését.
Megszületett a világ legnagyobb tengeri menedéke
Phoenix-szigetek Védett Terület (Phoenix Islands Protected Area, PIPA) néven Óceániában, az Egyenlítő mentén 33 korallszigetből álló, 95 ezer lakosú köztársaság területén Magyarországhoz képest közel négy és félszer nagyobb tengeri rezervátumot hoztak létre. A mintegy 410 500 négyzetkilométeres körzetben nyolc korallzátony található. A rezervátum létrehozására az ENSZ 2006-os riói találkozóján tett ígéretet Kiribati, és az akkori vállaláshoz képest végül kétszerte nagyobb területet vont védelem alá.
"A korallzátonyok és a szigetek madárvilága a világon egyedülálló és jóformán érintetlen" - mondta Tetapo Nakara, Kiribati környezetvédelmi minisztere a tengeri rezervátum létrehozásának csütörtöki bejelentésekor. A szigetvilágban tengerbiológusok csak 2000 óta 120 korall- és 520 halfajt azonosítottak, köztük több addig ismeretlen volt a kutatók számára. A szigetek a költözőmadarak csendes-óceáni útvonalán számos faj számára fontos pihenő- és fészkelőhelyet jelentenek, és kivételes bőségben adnak otthont a halrajoknak és teknősöknek.
A nemzeti park kialakítása költségekkel is jár: a hatóságok a térségben betiltották a kereskedelmi halászatot, ami évente 3 millió dollár (538 millió forint) bevételkiesést jelent a kiribati kormánynak. A kieső bevételeket a rezervátum kapcsán fellendülő turizmusból szeretnék pótolni. A helyi közösségek számára továbbra is engedélyezik a halászatot.
A terület védelmének kialakításában Kiribatinak az amerikai Conservation International és a New England Aquarium segít. "A költségek legnagyobb részét az állandó ellenőrzés teszi ki. Már kaptunk egy hajót Ausztráliától, amit az őrszolgálat használ majd" - nyilatkozta Tebwe Ietaake, a kiribati környezetvédelmi minisztere. Még folynak a tárgyalások Ausztráliával és Új-Zélanddal a térség légi ellenőrzéséről.
A túlhalászat megszüntetésétől Kiribati azt reméli, hogy a korallzátonyok fellélegezhetnek, és visszanyerik korábbi épségüket. A rezervátum élővilágát azonban nem egyedül a túlhalászás tizedeli, ennél is nagyobb károkat okoz a globális klímaváltozás: a tengervíz melegszik, a korallzátonyok elhalnak és kifehérednek, miközben a szigeteket a tengerszint emelkedése fenyegeti - a partokat az erózió pusztítja, és a sós tengervíz elárasztja a helyieknek édesvizet adó területeket.
A Phoenix-szigetek Védett Terület létrejöttével a világ legnagyobb tengeri menedéke jött létre, lekörözve a Hawaii-szigetek és a Midway-szigetek között közel 355 ezer négyzetkilométeren elterülő Papahanaumokuakea tengeri rezervátumot és a körülbelül 345 ezer négyzetkilométeres ausztráliai Nagy Korallzátony védett részeit.
Forrás: [origo] Tudomány rovat
Az [origo] engedélyével!
A tarajos gőte emberméretű rokona, egy körömnyi aprócska béka és egy átlátszó, vak szalamandra egyaránt szerepel a Londoni Zoológiai Társaság által összállított, bolygónk legkülönlegesebb és egyben legritkább teremtményeit felsorakoztató százas listán. A béka éve alkalmából bemutatjuk a Földön még ma is élő tíz legfurcsább kétéltűt.
Szinte már tragikus, mennyire nem tekintjük a kétéltűeket az állatvilág teljes jogú tagjainak. Egyrészt talán azért van ez így, mert - ki tudja miért - visszataszítónak látjuk őket, olyan állatoknak, amelyek nem szorulnak védelemre, miközben érzéseink hátterében valószínűleg az áll, hogy igen kevéssé ismerjük a béka-, gőte- és szalamandra fajokat. Pedig a védelmünkre szorulnának, sokkal inkább, mint az emlősök vagy a madarak - mutat rá dr. Jonathan Baillie, a Londoni Zoológiai Társaság evolúciós szempontból különleges és globálisan veszélyeztetett (Evolutionarily Distinct and Globally Endangered, EDGE) fajok kutatására és védelmére alakult programjának vezetője annak apropóján, hogy a zoológiai társaság sikeres programja a tavalyi EDGE Emlősök után a napokban indította útjára az EDGE Kétéltűek elnevezésű kezdeményezését, amely a bolygónkon élő legkülönlegesebb, ritka béka-, gőte- és szalamandrafajok megismertetését és védelmét hivatott elősegíteni.
Napjainkra a Földünkön élő minden harmadik kétéltűfaj a kihalás szélére került: 32 százalékukat, összesen 1896 fajukat soroljuk a veszélyeztetettek közé. Összehasonlításképpen ez az arány a madarak között 12, az emlősfajok között 23 százalék. Az ismert kétéltűfajok közül 34 mára bizonyosan kipusztult természetes élőhelyén, és további legalább 130 faj is hasonló sorsra juthatott: az elmúlt években már nem lelték nyomukat a szakemberek. Legalább 43 százalékuk egyedszáma rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy hamarosan ezek a fajok is a veszélyeztetett fajok csoportját gyarapítják. Mindössze a kétéltűfajok 1 százaléka gyarapszik.
|
A kétéltűek körülbelül 350 millió éve jelentek meg a Földön, első virágkorukat a földtörténeti óidőben élték. Túléltek több nagy tömeges kihalási korszakot is, jelenleg azonban számos veszély leselkedik rájuk, aminek következtében számuk gyors fogyatkozásnak indult. Három rendjük van: a farkatlan kétéltűek (békák és varangyok), a farkos kétéltűek (szalamandrák és gőték), valamint a lábatlan kétéltűek vagy féreggőték. Nagyjából ötezer fajukat ismeri a tudomány; az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordulnak. Különlegességük, hogy jó indikátorai a környezet állapotának, mivel jóval érzékenyebbek a környezeti hatásokra, mint más élőlények. |
A kétéltűeket többek között az teszi különlegessé, hogy egyed- és fajszámcsökkenésüket nem csak olyan területeken figyelték meg, ahol az élőhelyek romlása, pusztulása világosan érzékelhető, hanem védett nemzeti parkokban, az embertől viszonylag távolabb eső vidékeken is - a károsan ható faktor felbukkanását egy adott területen sok esetben más nem jelzi, csak a kétéltűek számának rohamos csökkenése. A kétéltűek közül számos faj igen érzékenyen reagál környezetének romlására még jóval azelőtt, hogy más állatcsoportokban hasonló jelenséget tudnánk megfigyelni, ennek köszönhetően a békákat, de a kissé nehezebben megfigyelhető gőtéket, szalamandrákat is a káros folyamatokat elsőként jelző indikátorfajoknak tekintik a biológusok.
Veszélyek
Az élőhelyek felszámolása, a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a vegyszerezés, a túlzott vadászat és a begyűjtés egyaránt fenyegeti a kétéltűeket, de a legnagyobb veszélyt mégis egy tíz éve feltűnt parazita gomba, a Batrachochytrium dendrobatidis hozta: ha felüti fejét, az általa terjesztett betegség a kétéltűek 80 százalékát hónapok alatt kipusztíthatja az egyes élőhelyeken. A gombás megbetegedés a békák között járványszerűen terjed, és nagyon könnyen átkerül egyik populációból a másikba. 2007 őszén új-zélandi kutatók arról számoltak be, hogy megtalálták a fertőzés ellenszerét, ami a tesztek során három, Új-Zélandon őshonos és a kihalás szélén álló békafaj esetében hatékonynak bizonyult, az azonban még mindig kérdés, miként juthatna el a szer a természetben élő veszélyeztetett fajokhoz.
Szintén globálisan ható tényező az UV-B sugárzás alkalmankénti megemelkedése; az ultraviola sugárzás elsősorban az ebihalak és gőtelárvák egyedfejlődését befolyásolja negatív irányban. Emelt mennyiségű dózis mellett a fejlődési rendellenességek legszélesebb skálája alakulhat ki, és legtöbbször már embrionális korban pusztuláshoz vezethet. A peték fejlődésében ugyanilyen problémákhoz vezet létfontosságú vizes környezetük savasodása és fémmel, nehézfémmel történt szennyezése.
Az EDGE Kétéltűek között szereplő állatok bolygónk legkülönlegesebb élőlényei közé tartoznak. Bár e száz kétéltűfaj 85 százalékára emberi segítség híján a biztos kipusztulás vár, alig egynegyedük kap valamiféle védelmet. A Londoni Zoológiai Társaság 2008-ban a listán szereplő első tíz védelmét tűzte ki célul - a következőkben ezzekkel a különleges kétéltűekkel ismerkedhetünk meg.
A kínai óriásszalamandra (Andrias davidianus) testhossza akár a 1,8 métert, súlya a fél mázsát is elérheti; ezzel a ma bolygónkon élő legnagyobb kétéltű. Evolúciós fejlődése közel 100 millió évvel azelőtt vált el a többi kétéltűétől, hogy a dinoszauruszok megjelentek bolygónkon. Arról, hogy hány kínai óriásszalamandra él még eredeti élőhelyén, nincsenek adatok, de ott, ahol évtizedeken át tanulmányozták jelenlétét, 45 év alatt körülbelül 80%-os egyedszámcsökkenést tapasztaltak. Bár Kínában tilos rá vadászni, nagy termete miatt könnyű prédája az orvvadászoknak; húsa a feketepiacon kilónként száz USA-dollárért cserél gazdát. A kihalás szélére került.
A cikk folytatását itt olvashatod!
Forrás: [origo] Tudomány rovat
Az [origo] engedélyével!
2007. december 1-én, szombaton délután 14 órától Budafokon, a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban kerül sor az Akvaristák Magyarországi Egyesületének évi rendes közgyűlésére.
|
Bejelentkezés
