Egy feledésbe merült gyöngyszem
Laetacara curviceps (Ahl, 1924)
Erről a manapság medencéinkben ritkaságszámba menő dél-amerikai sügérről olvashattok Kasi Mátyás cikkében. Olvasáshoz kattints a cikkre!
Neolamprologus caudopunctatus (Poll, 1978)
Ezek a kis csigasügérek tavaly kerültek hozzám valamikor október környékén. 5 darabot hoztam el egy barátomtól, találomra válogatva, hisz 2,5-3 cm-es halak voltak, a nemi hovatartozásuk még nem volt megállapítható.
Satanoperca leucosticta
Müller & Troschel, 1849
A Geophagus nemből lett kiszakítva a Satanoperca nem. Ha felületesen megnézzük, a nem fajai kissé nyúlánkabb testűek, szélesebb szájúak és nyúlánkabb fejűek, mint rokonaik, mondhatni „kacsaszerű” csőrük van.
Egy "vízi pávakakas"
Aequidens rivulatus, Günther 1859.
Bár heves természetük miatt kevesen kedvelik a nagyobb testű sügérfajokat, a pávakakasként feszítő Aequidens rivulatus szinte minden akvaristát lenyűgöz, amint büszkén pöffeszkedve, de igen gyorsan és kecsesen hozza a többi hal tudomására, hogy "Bizony, itt én vagyok az úr".
Az akvárium fantomja
Neetroplus nematopus, GÜNTHER 1867
Ez az érdekes testfelépítésű, igen tetszetős kis sügér Közép-Amerikából került hozzánk. Pár évvel ezelőtt már sikerült tenyészteni is, akkor „szellemsügér” néven, majd teljesen eltűnt. Most ismételten behozattuk, és sikerült újfent tenyészteni.
A kelet-afrikai Malawi-tóból akváriumainkba került halacska nevét származási helyéről (egy folyóról Likoma- szigeténél), Mainganoról kapta. Endemikus faj, lelőhelyén kívül másutt nem található meg. A köves, sziklás görgetegzónában él, 3-15 méteres mélységig. 1996-ban került Európába, majd rövid idő alatt hazánkba is bekerült.