(Cichlasoma ellioti, Heros maculipinnis)

Az ellioti Közép-Amerikából, Mexiból került beakvarizálásra. A sügeret először dél-nyugat Mexikóban, a Papaloapan folyóban azonosították. Később Mexikó más folyóiban is felfedeztek különálló populációkat, amelyeket egyes különböző jegyek ellenére ellioti-ként azonosítottak.

A folyók ellaposodó part menti régiójában élnek, jellemzően erős szárazföldi növénytakarásos részeken. Ezeken a részeken kolóniában kis területű territóriumokat sajátítanak ki, amelyeket erősen védelmeznek, még nagyragadozókkal szemben is.

Akváriumi tartása – mint minden más hal esetében – a természetes élőhely adaptációját kívánja meg. Fontos megjegyezni, hogy a különböző helyekről származó ellioti populációkat akvarisztikai körülmények közt is külön kell tartani, az összeívás elkerülése végett.

A talajt finom aprószemcsés aljzat képezi, szükséges természetes hatású bújóhelyek kialakítása fából, sziklából. Gyakorlatilag bármilyen növény ültethető, a növényeket csipkedéssel nem károsítják. Ezzel szemben a növények gyökereit védeni kell, mivel a keltető gödrök kiásásakor esetleg a gyökerek is sérülhetnek. Erre számos jó megoldás van én saját állományomnál a tálcás, cserepes ültetést alkalmazom. Jótékony hatású lehet valamilyen felszíntakaró növény telepítése. Amennyiben egy akváriumban több pár is elhelyezésre kerül fontos az egyes territóriumok szeparált kialakítása, és szabad úszótér biztosítása. Én 26C-fokon, 6.5-7 pH, és 10nk értéken tartom a halakat, az irodalmi adatok ettől némely forrásban eltérnek, nálam ilyen körülmények közt szaporodnak.

Ph: 6,75

Keménység: 850 microS/cm

Vízhőmérséklet: 31C

Gyakorlatilag bármivel etethetők, nálam jó minőségű száraztápot, saját készítésű fagyasztott keveréket kapnak főtáplálékként, ezt egészíti ki fagyasztott vörös szúnyog, és bolha, néha lisztkukac.

A hímeket és nőstényeket legszembetűnőbben a hátúszón lévő folt alapján lehet megkülönböztetni. A hímeken ilyet nem találunk. Egyébként a hímek nagyobbak, színesebbek, illetve van két vékony szál a farokúszó végén. Kifejlett méretük 12-14cm.

Heves udvarlást követően a nőstény lapos felületre (pl.: kő, kókusz) lerakja az ikrákat. A szülők agresszívan védik az ikrákat. Az ikrák 4 nap alatt kelnek a kicsik 4-5 nap múlva elúsznak. Artemiával indítható, gyakorlatilag gond nélkül felnevelhető.

A halakat egy külföldi vásárlóúton szereztem, amelyre egy autóban utaztam többek közt az “AME Közép-és Dél-Amerika nagytestű sügérei” szekció alapítójával – Kasi Mátyással- így kellőképpen “beoltva” érkeztünk a helyszínre. A halak első ránézésre lenyűgöztek, csodálatos színezetükkel, alakjukkal. A helyszínen szokás szerint felmerült az ivararány probléma, mivel az egész medencében két hím volt, de személyesen felügyeltük a szedést, majd az eladókat tovább frusztrálva minden halat külön csomagoltattunk, ami egyébként indokolt. Hazaérve karantén, majd helyhiány miatt Mesonauta Insignisek mellé kerültek. Legnagyobb meglepetésemre már másnap leikráztak. Az ikrákat elvettem, és a leírt módon kikeltettem.

Eddigi ismereteim alapján a hal még nem jelent meg hazai kereskedésekben, ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a Közép-Amerikai sügérek iránt. Méretük miatt nem igényelnek túlzottan nagy medencét (célszerű legalább 150l biztosítani), a növényeket nem bántják, fajon belül kezelhető az agresszivitás (legrosszabb esetben is csak elhajtják a betolakodót, de nem üldözik). Hasonló méretű, és igényű halakkal jól társítható. A szépsége pedig egyedülálló.

Bukovátz Tamás