Díszhalak nyaraltatása 

Mostanában többeket is foglalkoztatott a „díszhalak” kerti tóban való tartása, nyaraltatása. Felmerült hogy mely fajokat lehet kint tartani, nem fáznak e meg a halak, mekkora az ideális méretű tó, milyen technikai segédeszközök szükségesek stb.? Miért is jó, ha halainkat, csak időszakosan is, de szabadban tartjuk? Minden állatnak így a halfajok nagy részének is szükségük van közvetlen napfényre. A napfény hatására a guanin kristályok és egyéb pigmentek fokozott fejlődése, szebb, élénkebb színezetet eredményez. A D3 vitamin képződése, sokszorta jobb, mint a szobai akvárium megvilágítása mellett. A napfény UV tartománya sterilizáló hatású. Fokozott algaképződés elősegíti a zooplanktonok szaporodását, ami kiváló tápértékű eleséget eredményez. A szobaakváriumi körülményekhez képest a kerti medence, szinte szabadság halaink számára. Megnő halaink növekedés hajlama (főleg az ivadékoké). Végül de nem feledhető szempont, hogy a természetes lassú hőmérséklet és fényváltozások hatására jelentősen nő halaink ellenálló képessége.

A tó mérete gyakorlatilag a tulajdonos pénztárcájától függ. A kerti tó építését most nem részleteznénk, a kivitelezéshez segítségünkre lehet néhány idevágó szakkönyv, esetleg szakember segítsége.  Mielőtt nekilátnánk halaink nyári szállását megcsinálni, vagy csináltatni néhány dolgot érdemes szem előtt tartani. Egy nagyon fontos szempont amit nem szabad elfelejteni, hogy a halakat a hideg idő beállta előtt fűtött akváriumba kell átraknunk, tehát érdemes lefolyót tervezni, hogy a vizet tökéletesen le lehessen engedni és a halakat biztonsággal össze lehessen szedni, különösen a kint „született” még kicsi ivadékokat. Pontos receptet a tökéletes tó építéséhez természetesen nem lehet adni, csak néhány saját  tapasztalatot tudok leírni. Én először 1984 nyarán próbálkoztam meg halak nyaraltatásával, (piros plattikat raktam kerti tóba) és mivel nagyon pozitív tapasztalataim voltak, (nagyra nőttek, intenzív piros színük lett, született egy csomó kishal) azóta is minden nyáron néhány fajt kitelepítek.
Minden nyaraltatás rizikó. Magyarország mérsékelt övben fekszik és ugyan a nyarak rendszerint kellően melegek, de mégis bármikor érkezhet egy markáns, relatív hosszabb ideig tartó hidegfront, amit halaink nem viselnek el. Tudjuk jól, hogy a különböző fajok hőigénye között is van különbség, ezt a szobaakváriumi tartásnál is tapasztaltuk. Egyik legfontosabb szempont, mivel trópusi állatokról van szó, hogy a tó vize lehetőleg ne hűljön nagyon gyorsan le, és természetesen ne is melegedjen nagyon 30C fok fölé. Ennek érdekében kellően nagy, legalább 4 m2 vagy nagyobb vízfelületet tervezzünk. A vízmélység legalább 40 cm legyen.  
Ilyen vízmélységnél a víz hőmérséklete lassan követi a napi hőmérséklet-ingadozást, ami természetes és így kifejezetten kedvező a halakra. Ez év augusztus 14-től tizenkét napon keresztül mértem egy tó hőmérsékletét reggel 8 és du. 14 órakor.  A vízhőmérséklet változásait a mellékelt grafikonon ábrázoltam.

Láthatjuk hogy a leghűvösebb reggelen sem süllyedt a víz hőmérséklete 20,1 C fok alá, míg a legmelegebb délutánon sem melegedett 30,2 C fok fölé, halaink a lassú hőmérséklet-ingadozásokat minden károsodás nélkül elviselték. Évek alatt egyetlen alkalommal (ha jól emlékszem  1995 nyarán) egy hosszantartó hideg időszak alatt hűlt le halaim tava annyira, hogy fiatal Geophagus surinamensiseim elhullottak.   A másik előforduló probléma, a vízben elszaporodó lebegő algák (vízvirágzás). Ez nagyon nemkívánatos dolog, mivel a halak fulladását is okozhatják, másrészt nem egy szemet gyönyörködtető látvány egy zöld „lecsó”. Hogy tavunk vize tiszta, átlátszó (halakat, növényeket kiválóan láthatjuk) legyen, tudnunk kell hogy mi okozza a vízvirágzást. Első, elkerülhetetlen ok a napfény. A második a friss csapvíz. Nyáron a napsütéssel igazán nem tudunk kezdeni semmit, de nem is szükséges, hiszen ha leárnyékoljuk medencénket, nem érvényesül a napfény jótékony hatása, amiért halainkat kitettük.  A csapvíz néhány nap állás után lassan „beérik” és kiválóan alkalmas halak tartására, tehát ezzel sincs mit tenni. A harmadik dolog, amit gyakran fölöslegesen alkalmaznak a légporlasztás. Kellően nagy felületű tóba, nem szükséges levegőt porlasztani, ha nincs túltelepítve halakkal. Célszerű a tavat akár már április elején, jóval a halak betelepítése előtt feltölteni vízzel, és néhány nap múlva be kell „oltani” egy adag vízibolhával (Daphnia sp.) meggyorsítva ezzel a plankton elszaporodását. A plankton ( Daphnia, Cyclops, Bosmina, stb. ) mindenféle mikroszkopikus lebegő szervezetekkel (lebegő algákkal, egysejtűekkel, stb.) táplálkozik, ezáltal a víz szép átlátszó lesz. Ha nem bízunk a természetes szűrőben, akkor alkalmazhatunk egy kellően nagyteljesítményű motoros filtert is, de ez sokkal költségesebb.  Egy tavat legalább olyan körültekintően rendezzük be halaink számára, mint egy díszakváriumot, hiszen tavunknak a gyönyörködtetés is a célja. Növényeket (tavirózsát, sást, stb.) célszerűbb lukacsos oldalú edényekbe ültetni, az edények oldalán kinövő gyökerek szintén szűrik a vizet, búvó és ikrázó helyet biztosítanak a halaknak. Sódert, homokot felesleges a medence aljára szórni, mert megnehezíti a takarítást és nyár végén a halak összegyűjtését. Általában június első néhány napja után éri el tavunk azt a hőmérsékletet, amit halaink kedvelnek, tehát korábban, akár milyen szép is az idő, ne kísérletezzünk, mert éjszakánként bizony még erősen le tud hűlni a víz.

1984 óta a következő fajokat nyaraltattam:

Ime néhány kép az idei nyaralókról:

Szöveg és fotó: Hack Gyula