A mikulásgéb
Rhinogobius wui  LIU 1940
Syn: Ctenogobius wui, Tukugobius wui

A magyar akvarisztikában sokkal kevésbé elterjedtek a gébfélék, mint a nyugati országokban, ahol nagy rajongás veszi körül őket.

 

Itthon talán a darázsgébhez (Brachygobius nunus) lehet hozzájutni rendszeresen, az egyéb fajok ismeretlenek a hazai kereskedelemben, csupán néha-néha „véletlenül” jön egy szállítmány, vagy esetleg próba szerencse alapon érkezik egy-két száz példány. Én is így jutottam hozzá gébeimhez, egy távol-keleti importból érkeztek, a palacsintaalgázók közt.
Eredeti hazája Ázsia, a dél-kínai hegyvidék, ahol a hűvösebb vizű, gyors folyású hegyi patakok lakója. Éppen ezért a gébfélékre jellemző hasúszókból módosult „tapadókorongot” nála is megtalálhatjuk, mellyel az akváriumban is rendszeresen megkapaszkodik az üvegen, vagy a sziklákon.
Általában nem nő 5-6 cm-nél nagyobbra, így kisméretű akváriumban is tarthatjuk, de arra figyeljünk, hogy minden példánynak legyen külön búvóhelye, és a hímeknél ezek a lehető legtávolabbra essenek egymástól, hogy a territoriális torzsalkodások minél ritkábbak legyenek.
Az ivari dimorfizmus a két nem között igencsak szembetűnő, a nőstények egyszínű barnásszürkék, hasuk láthatóan duzzadt, a valamivel nagyobb hímek feje szélesebb, a kopoltyúfedőik piros csíkokkal tarkítottak, a szemük alatt a kopoltyúkig, és a hátúszón fehér sáv fut végig. Íváskor, vagy izgalmi állapotban a hímek feje egészen sötét lesz.
Más halakkal teljes békességben megférnek, ha azok méretüknél fogva nem jöhetnek táplálékként szóba.
A társításnak még az szabhat határt, hogy a szakirodalmak szerint tenyésztéskor ajánlatos megsózni a vizüket, és ez igencsak szűkíti a társhalak körét.
Én 10 literre egy teáskanál jódmentes konyhasót tettem, és Iriatherina werneri-ket (ostoros szivárványhal) helyeztem föléjük. És itt jött az első ellentmondás. Míg a kis kalászhalak valósággal izzottak, és heves látványharcokat vívtak egymással, addig mikulásgébjeim, mintha mi sem történt volna, teljesen úgy viselkedtek, mint a tiszta édesvízben.
Sőt! Bár több embertől hallottam, hogy milyen egyszerű szaporítani a mikulásgébet, tudatosan nekem egyszer sem sikerült. Telepakoltam a medencéjüket csövekkel, barlangokat építettem, amit mellesleg imádtak, de az ikrával telt nőstények hasa csak nem akart kiürülni.
Egyetlen alkalommal találtam néhány ivadékot, azt is csak véletlenül, vízcsere alkalmával véletlenül leborítottam a kőrakást, ahonnan szétrebbentek. Akkor kaptam vérszemet, és minden nap ellenőriztem, hogy történt-e újabb ívás. És akkor jött a fentebb említett felsózás, ami azután egyáltalán nem vezetett el a sikeres, tudatos szaporításig. A „véletlen” ivadékok kb. 1 cm-esek lehettek, és falánkan ettek mindent, amit kaptak, de főleg a keltetett sórákot.

A felnőttek továbbra is kapták a megszokott menüjüket, ez élő cyclopsból, daphniából, vörös és fehér szúnyoglárvából, tubifexből, keltetett sórákból, és tonhalpépből állt.
Száraz eleségeket csak nagyon ritkán fogadtak el, éppen ezért nem is etettem velük, csak néhanapján. Közben átköltöztettem őket egy nagyobb akváriumba, só nélküli 22 C fokos csapvízbe, és igen erős vízáramlást csináltam. Halaimat mintha kicserélték volna, sokkal vidámabban, sokkal jókedvűebben úszkáltak. Még egy nagy jávai mohacsomót is kaptak.
De persze ívás, az nem történt. A felnevelt „véletlen” ivadékokat egy jó barátomnak ajándékoztam, hátha ő szerencsésebb lesz, a felnőttekkel pedig küzdöttem tovább.
Olyannyira küzdöttem, hogy a nőstényeimbe szép lassan „belesült” az ikra, és elpusztultak.
A megmaradt 4 hím továbbra is védte a barlangokat, ádáz csatákat vívtak egymással, ha találkoztak. Végül helyhiány miatt –bármenyire is szerettem őket- elajándékoztam a megmaradt hímeket azzal a feltétellel, hogy új gazdájuk igyekszik nőstényeket szerezni melléjük.
Így végződött az én kis történetem a mikulásgébekkel, ezért kénytelen vagyok más szakirodalmakra hivatkozni. Az Akvárium Magazin 96/11-12 számban megjelent cikk alapján a mikulásgébek szaporodási kedvét fokozza, ha fűtetlen akváriumban teleltetjük át, hiszen még a 10 C fokos hőmérsékletet is bírja. (Én kipróbáltam, egészen 13 C fokig hűlt le  a vizük szabadtéri medencében tavasszal, de ez sem vezetett eredményre).
10-50 db nagy szemű ikráját üregekbe rakja, melyet a hím elszántan gondoz.24 C fokon az ikrák két hét alatt (!) kelnek ki, és további egy hét múlva úsznak el.Sajnos ezt nekem nem sikerült megfigyelnem, de mivel sosem a hal a hibás, hanem az akvarista, így meg kell próbálnom még egyszer (vagy többször).
Mint érdekes színfoltot, szívből ajánlom mindazoknak, akik szeretnének valami különlegességet az akváriumukba, hiszen nem sok halnak egyszerűbb ennél a tartása, és biztos vagyok benne, hogy sok öröme lesz e kis bohókás jószágokban, ahogyan nekem is volt.

 

Kasi Mátyás