Egy díszmárna Borneóról
Egy érdekes borneói díszmárnafajt mutat be Nekünk Balla József cikke. Olvasáshoz kattints a cikkre!
Puntius rhomboocellatus, /Koumans, 1940/
(angol: Tiger Barb, német: Rhombenbarbe)
A Puntius rhomboocellatus a pontyfélék családjába tartozó díszmárna. Magyar hivatalos nevet nem tudok, az angol Tiger Barb fordításából a tigris márna, a németből a rombusz márna lehetne egy jó elnevezés. Sok helyen olvashatjuk tévesen Barbus tetrazona (szumátrai díszmárna) szinonim névvel, de annak ellenére hogy megjelenésében kicsit hasonlít hozzá, nem ugyanarról a fajról van szó. Eredeti élőhelye a dél-kelet ázsiai indonéz szigetvilágban elterülő Borneo, mely Földünk harmadik legnagyobb szigete. Az itt található számos folyót (Kapuas, Barito, Kahajan) az ázsiai térség egyik legkiterjedtebb, legegybefüggőbb trópusi esőerdőállománya öleli körül. A sziget leghosszabb folyója a Sungai Kapuas - mely közel 102000 km2 vízfelülettel rendelkezik - több mint 300 ismert halfajnak ad otthont és számos a tudomány számára még ismeretlen fajnak. Többek között Betta sp., Rasbora sp., Gastromyzon sp., Puntius sp., Parosphromenus sp. fajok találhatók meg. Egyes folyókban a meder tőzeges, levélhordalékos, a víz kémhatása sokszor igen alacsony 3.5-5 pH.
Tartási körülményei hasonlóak a hazai akvarisztikában ismert, az Indiai-félszigeten, a Maláj-félszigeten és Szumátrán élő díszmárna fajokkal. A víz keménység 5-20nk-ig, a kémhatás 6-7.5 pH-ig, a hőmérséklet 23-28C fokig megfelelő számukra. A víz minőségére nem kényesek, de a tiszta, megfelelően szűrt vízben érzik jól magukat. Medencéjükbe apró szemű kavicsot vagy homokot tegyünk. Számos helyen olvastam, hogy a kifejlett példányok elérhetik a 7-9cm-t is, de nálam a felnőtt hímek a 4cm-t, a nőstények az 5cm-t érték el. 50 liternél nagyobb térfogatú medencében tartsuk, mivel elég mozgékonyak.
A nőstények testesebbek, a hímek kisebbek, karcsúbbak és úszóik vörösek. Ivadékkoruktól kezdődően megjelenik rajtuk öt fekete függőleges sáv, ami később elhalványodik, kiszélesedik és a sáv középső része, a test túlnyomó részével együtt zöldes-kékesen irizáló lesz. A sávok kissé szabálytalan, enyhén rombusz formájúak és a hasvonal aljáig érnek. A középső sáv elvékonyodva a hátúszó első sugarán feketén folytatódik. Néhány hónapos korban már megfigyelhető a fajra jellemző dichromatizmus. Igen jó étvágyúak, a felkínált eleséget a talajról is feltúrják. Étrendjük nálam élő és fagyasztott vörösszúnyoglárvából, ciklopszból, sórákból áll. A szárazeleségeket is elfogyasztják. Hasonló testméretű és kisebb fajokkal is jól társítható, békés faj. Igazi szépségüket legalább 8-10 fős csapatban mutatják meg. Biotóp kedvelő ínyencek tarthatják együtt, pl. Betta edithae, Rasbora dorsiocellata, Puntius johorensis fajokkal, melyekkel eredeti élőhelyén is együtt él, de más ázsiai és akár dél-amerikai halakkal is nyugodtan tartható.
Szaporításukról jóformán semmilyen használható irodalmat nem találtam ezért elindultam a saját fejem után. Első alkalmakkor lágy (3-5 nk), enyhén savas (6.5 pH) vízben, majd későbbiekben 6-8 nk keménységű, 7-7.5 pH kémhatású vízben ívattam. Mindkét vízparaméter mellett sikeres volt az ívás, de a lágyabb, savanyúbb vízben nagyobb volt az ikraszám. Csapatban kevés ikraszámot sikerült elérni, ezért már csak párban rakom ki őket 12 literes medencébe. 50-200 db közötti ikrát számoltam meg egy pár ívása után. A jól kondicionált párt az esti órákban teszem ki és egy-két napon belül, a reggeli órákban elkezdik az ívást, melyet a nőstény kezdeményez. A medence aljába ikrarácsot tegyünk, mert a szülők hajlamosak megenni az ikrákat. A rácsra egy csokor szálas növényt tehetünk (én műnövényt rakok), levegőporlasztás finom legyen.
Az ikrák 24-36 óra alatt kelnek ki hőmérséklettől függően (25-27C fok). Az ivadék szikzacskója az 5.-6. napon felszívódik, ekkor már frissen kelt artemiaval megkínálhatjuk őket. Lassan fejlődnek, és egészen pár hetes korukig szinte "kúsznak" az üvegen. Érzékenyen reagálnak a vízminőség romlására, el is pusztulhatnak, ezért az első néhány hétben óvatosan etessünk. Ahogy fejlődnek, elképesztő mennyiségű táplálékot képesek elfogyasztani, ezért naponta többször is etethetünk.
A "csíkos" márnák közül ez a faj is újabb érdekesség lehet akváriumunkban.
Szöveg: Balla József
Fotó: Michael Lo, Balla József
