A Blue Reef Aquarium - 3. rész

ImageDe hát ott volt az üvegbe zárt korallzátony mindenféle csili-vili halakkal, korallokkal , anemonákkal no meg persze BOHÓCHALAKKAL! Tényleg szép volt ez az akvárium, csak az a kár, hogy a látogatók nem igazán élvezhették.

Az oldalfal ugyanis plexiből készült, ami nem bírta a kétnaponkénti algátlanítást. Főleg azután, hogy az egyik nagyokos kitalálta, hogy dörzsis szivaccsal takarítsák, mert azzal gyorsabb. ImageEz igaz is volt, de az akvárium olyan karcos lett, hogy alig lehetett belátni. Ezért úgy döntöttek, hogy kicseréltetik azt, ami azzal járt, hogy ki kellett telepíteni az összes élőlényt, majd újra berendezni az akváriumot. Ezt azután tették, miután eljöttem onnan, így már csak a végeredményt láttam: a korábban fantasztikus látványt (legalábbis felülről) nyújtó élettel teli akvárium helyett egy kezdő tengeris (itt most nem akartam senkit se megsérteni) medencéjéhez hasonlító förmedvényt láttam, amiben itt-ott tengődött egy-két anemóna. A bohóchalak viaszrózsája is elpusztult , így céltalanul kóvályogtak az üres akváriumban. Egyszóval beletelik egy kis időbe, amíg helyreáll a rend.
ImageAmúgy az algátlanítástól eltekintve is ez az akvárium igényelte a legtöbb figyelmet és energiát. A megvilágítást 5db 500W-os halogénlámpa biztosította. Ez volt az egyetlen(!) akvárium, amihez fehérjefölözőt is használtunk. A szűrést 2db nagy EHEIM külső szűrő (UV sterilizálóval ellátva) végezte. A többi akváriumnál 1-1 db ilyen szűrő volt. Ami érdekes: a külső szűrőket csak évente 1-2-szer tisztították. Minden medencében hátfal mögé rejtett, levegővel működő szűrőt is használtunk. A legnagyobb medencék szűrése homokszűrővel volt megoldva.

ImageHa már a legnagyobb medencékről esett szó, akkor most jöjjön a leg-leg: a 150ezer literes "alagút" . Itt szebbnél szebb halak éltek a világ minden tájáról - szóval biotópnak nemigen volt nevezthető. Voltak denevérhalak, ezüst holdhalak, ajakoshalak, doktorhalak, pillangóhalak, császárhalak, gömbhalak mindenféle színben és formában , közel 400-an. Ja, és persze ne feledkezzünk meg a Port Jackson cápákról!
A voltak - sajnos - itt is a tényekre vonatkozik: sikerült valahonnan beszerezniük egy fertőzést, ami 3 hónap alatt az állomány 90%-át kipusztította. ImageLegutóbbi látogatásomkor már csak néhány hal lézengett benne... (Azóta sikerült kitisztítani és fertőtleníteni a medencét, így lassan elkezdhetik újratelepíteni a halakat.)
Legjobban talán a Turretfish-t (Tetrosomus - a magyar nevét sajnos nem tudom) sajnálom, amelyik nagyon barátságos volt: ha lent az alagútban elkezdtem fütyülni, rögtön odajött hozzám, s amikor felmentem az akvárium fölé akkor is az első volt, aki "üdvözölt". Persze ő volt az első mindig, akinek enni adtam!

ImageApropó, etetés. Naponta kétszer etettünk (kivéve a nagy halakat). A menü mindennap ugyanaz volt: mysis mix, krill, sórák, kagylóhús, shrimp, darabolt tintahal, sprotni meg homoki angolna. Emellé kiegészítésként turmixolt gyümölcs-zöldségkeveréket kaptak (kiwi, banán, spenót, brokkoli, borsó, saláta, alma stb.). Az eleség előkészítése napi 2 órát vett igénybe, mivel 4kg tintahal megpucolása nem egy könnyű munka.

ImageNem minden hal kapta azonban ezt a menüt: a pontyok, kecsegék, bodorkák meg vörösszárnyú keszegek pontytápon éldegéltek. És nem is akárhogyan: voltak 15 kg-os tükröseink is . Nem tudom miért, de mikor elnéztem őket, valahogy mindig horgászhatnékom támadt.

A virtuális túránkon most elérkeztünk a "halas" rész végére. Azaz még nem említettem a piranhás akváriumot, ami a terráriumok között volt, gyönyörű nagy piranhákkal meg néhány Pleco-val.

ImageSzóval vissza az egyéb állatokhoz. Korábban említettem a vidrákat (ázsiai rövidorrú vidrák): nagyon kedves jószágok (messziről) , de iszonyú büdösek és harapnak. Erről magam is meggyőződhettem, mikor az újszülött vidrák mikrochip-ezése miatt a nagyokat kizártuk az aranyhalas medencébe, s az én feladatom volt megvédeni az aranyhalakat tőlük. Igyekeztem lefoglalni őket finom rákfalatokkal , de az egyik vidra úgy gondolta, hogy az ujjam talán finomabb falat lenne. Szerencsére csak "játékból" kapta be az ujjam, de így is megmaradtak a tűhegyes fogainak a nyomai. Jelentem, az aranyhalak viszont mind túlélték, mi kisebb csoda!

 

ImageHüllők közül tartottunk leguánokat , anakondákat, vízikobrákat meg különböző teknősöket. Velük nem sok dolgom volt, mivel több "hüllőmániás" is volt a kollégák között, így én örömmel lemondtam a velük való rendszeres foglalkozásról. Azért néha nekem is be kellet másznom az anakondák meg a leguánok közé.

Ha vízi lényekből akar valaki kiállítást rendezni, akkor a békák nem maradhatnak ki. Így volt ez a Blue Reefben is: a látogatók találkozhattak mindenféle színű és formájú brekkenccsel a törpe nyílméreg békától kezdve az ökörbékáig. ImageA gondozásuk nem volt teljesen veszélytelen, ami elsősorban a hiányos információáramlásnak volt köszönhető. Kaptunk egyszer ugyanis néhány szép aranyzöld békát, amik olyanok voltak, mint a mi levelibékáink. S mivel másnap én voltam a soros, szépen benyúltam közéjük s letakarítottam belülről az üveget, megigazítottam a növényeket, stb. Még majdnem meg is simogattam őket, olyan aranyosak voltak. Délután aztán közölték velem, hogy az új jövevények a legmérgezőbb békák közé tartoznak (Phyllobites terribilis) és csak kesztyűben szabad őket kezelni.

ImageA legutolsó látnivaló az akváriumban az "óvoda" volt, ahol korall-, anemóna-, rája- és lepkepontyocska (Ameca) csemetéket láthattak a látogatók.

És ezzel el is érkeztünk a túránk végére. Remélem, jól érezted magad, kedves Olvasó!

Ha még kíváncsi vagy további képekre és kisvideókra az akvárium lakóiról, a website-omon (http://www.horvass.co.uk/public/blue.htm) megtalálhatod őket.

Jó halazást!
Horváth Gábor (Toxotes)

Bejelentkezés a hozzászóláshoz