Bohóchal, Amphiprion ocellaris
 
Amphiprion ocellarisA bohóchalak a korallsügérek családjába tartoznak. Mintegy 30 fajuk ismert. Általánosságban elmondható róluk, hogy nem nőnek túlzottan nagyra, mintegy 7-17 cm közöttiek fajtól függően.

Hazánkban -és talán a világon is- a legelterjedtebb fajuk az Amphiprion ocellaris, mely népszerűségét nagyban köszönheti a Némó nyomában című animációs filmnek. Ez a népszerűség azonban nem csak a filmnek, hanem a hal színpompájának, viszonylag könnyű tarthatóságának is köszönhető.

Amphiprion ocellarisAz A. ocellaris kifejlett mérete kb. 8-10 cm. A természetben csoportban él: ez 4-5 egyedet jelent. A legnagyobb a nőstény, a többi hím. Ez azért praktikus, mert ha a nőstény elpusztul, akkor a legnagyobb hím nősténnyé alakul, és a rangsorban utána következő lesz a vezérhím. Akváriumi keretek között ez csak ritkán valósítható meg, ezért többnyire párban tartják. A bohóchalaknál ez igen érdekes alakul, ugyanis a legnagyobb legerősebb a nőstény, és a kisebb a hím. Ezért vásárláskor, egy pár kiválasztására jó módszer lehet, ha a legnagyobb, és a legkisebb példányt vásároljuk meg. Ekkor nagy valószínűséggel a nagyobb nőstény lesz, a kicsi pedig hím. A bohóchalak virágállatokkal (anemónákkal) élnek szimbiózisban, ez mindkét fél számára kifizetődő, és előnyös is. Az anemóna kap a bohóchal táplálékból, míg a bohóchalnak menedéket nyújtanak aveszedelmes csápok. Igaz a természetben anemónákkal együtt élnek, azonban akváriumban a virágállat nélkül is tökéletesen megélnek. Persze nagyon szép látvány amint fürdenek az anemónában, de ezek már a kényesebb tengeri élőlények közé tartoznak, így nem biztos, hogy minden kezdő meg mer velük próbálkozni.
ImageTermészetes körülmények között a bohóchalak planktonevőnek számítanak. Akváriumban szívesen fogyasztanak mindenféle általunk felkínált eleséget. Főbb eleségeik közé tartozhat az Artemia, Krill, Mysis, vörösplankton,
illetve az édesvízi eledelek közül a vörös szúnyoglárvát fogyasztják szívesen. Némi kitartással rászokathatók a lemezes és a granulált tápokra.
Mivel hazánkban egyre jobban elterjedőben vannak az olyan akváriumok, amelyek csak egy pár bohóchalat tartalmaznak, ezért ezeknél is felhívnám a figyelmet a legfontosabb követelményekre. Elöljáróban annyit, hogy csak akkor vegyünk bohóchalat, és bármilyen más egyéb tengeri élőlényt, ha biztosak vagyunk benne, hogy maximálisan ki tudjuk elégíteni a halak által felénk támasztott követelményeket, hiszen a hazánkba érkezett tengeri állatok nagy része vadonbefogott! Mivel nekik a kifogás, és a szállítás igen nagy megterhelést jelent, arról nem is beszélve, hogy kiszakítják őket eredeti élőhelyükről, így kötelességünk a legjobbat nyújtani nekik!
ImageMint a fenti kis bevezetőből kiderült, ha lehet az 50 literes kis 2 bohóchalas akváriumokat kerüljük el, mert ez egyrészt kicsi nekik, másrészt az ekkora akváriumméret a profiknak való, mert nagyon könnyen felborulhat a
víz egyensúlya, amely a benne gondozott élőlények pusztulásához vezet.
Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb az akvárium annál jobb!
Véleményem szerint az A. ocellaris tartása 100 litertől megfelelő (ez természetesen egy párra értendő). A felszerelések közül szükségünk van egy fehérjelehabzóra, kb. 15-20 kg élőkőre, vízmozgató motorokra, illetve
világításra.
 A világítás nagyon fontos, és meghatározó a tengeri akváriumok számára. A bohóchalas akváriumok esetében el kell döntenünk, hogy anemónával együtt szeretnénk tartani őket, vagy anélkül. Ha anemónával együtt, akkor ez nagymértékben befolyásolja a világítás mértékét, mert ma általánosan elfogadott, hogy 1Watt/1 literrel szokás számolni anemónák esetében, ami egy 100 l akváriumnál 100W-ot jelent. Ha csak magukban szeretnénk őket tartani, akkor elég ennél kevesebb is, de arra ügyeljünk, hogy 0,3W/1l alá ne menjünk. Nagyon fontos az anemónáknak a fényösszetétel is, amelynek mindenképpen kell tartalmaznia kék fényt is.
Amphiprion ocellarisA bohóchalak könnyen beakvarizálhatók, jól tolerálják egy kezdő akvarista esetleges ballépéseit. Nem fogékonyak a betegségekre, és könnyen etethetők. Viszont amire nagyon figyelni kell, az a szállítás, mert erre igen érzékenyek, próbáljuk meg minél szakszerűbben elvégezni, ha lehet, kérjük ki tengeri akvarisztikával foglalkozó ismerősünk tanácsát, ha ilyen nincs akkor egy olyan kereskedőjét akiben megbízunk. Ha csak önmagukban lesznek az akváriumban, kezdetben félősek lesznek , de ez egy idő után elmúlik, hamar megismerik gazdájukat, és kézből is elveszik a táplálékot.
Az A. ocellaris azon kevés tengeri halfaj közé tartozik, amelyeket már kereskedelmi szempontból is jelentős mértékben tenyésztenek. Ezért ha lehet a magasabb ár ellenére is ezeket vásároljuk, egyrészt, hogy védjük a
természetet, másrészt, mert a tenyésztett példányok már megszokták környezetüket, ismerik az általunk kínált eleségfajtákat, így a mi dolgunk is egyszerűbb. Otthoni akváriumokban is szaporodhatnak. Búvóhelyük (anemónájuk) közelében egy lapos kőre ikráznak. Ivadékaik a tengeri halak között az egyik legnagyobb méretűnek számítanak.
Az A. ocellarinak él egy fekete változata is a Nagy Korallzátony egy kisebb szakaszán Ausztráliánál, de ez kereskedelmi forgalomba nem hozható, így csak tenyésztett, és leggyakrabban steril példányok vásárolhatók belőle.

 Bartha Máté

Bejelentkezés a hozzászóláshoz