A mexikói axolotl tartása és tenyésztése
(Ambystoma mexicanum)

Az axolotl a farkos kétéltűek képviselője. Az állat alapszíne sötét szürke, amelyen fekete, elmosódott foltokat figyelhetünk meg. Hasa világos szürke. A különböző színváltozatokat (fehér, foltos, sárga, fekete) fogságban tenyésztették ki. Nálunk az eredeti vadszínű és az albínó változat fordul elő.

Az állatok hossza elérheti a 28-30 cm-t. Törzsük megnyúlt, farkuk oldalról lapított, végtagjaik rövidek. Első pár lábain négy, a hátsókon öt ujj van. Bőrük mirigyekben gazdag, és fényérzékeny. 25 évig is élhetnek. A mexikói axolotl Mexikóvárostól délre, a Xochimilco tóban és mellékcsatornáiban honos. Bár elterjedt laboratóriumi állat, lelőhelyén veszélyeztetett, a Washingtoni Egyezmény (CITES) II. függelékében szerepel.

Tartás
Az axolotlok a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, tartásuk egyszerű. Nem igényelnek sem erősen mozgó, sem speciálisan előkészített vizet. 20-25 cm-es vízmagasság és mintegy 50 x 100 cm-es alapterület javasolt. Ez elég kényelemes, tág teret biztosít az állatoknak az úszáshoz. Egy ekkora (100 x 50 x 25) medencében 4-6 axolotl kényelmesen tartható, nevelhető. A vízkémia ismerete szinte lényegtelen, hiszen pH 6,5-től pH 8,5-ig tartják az állatokat (az alsó határa a jobb). Többször kiderült hogy pH 4-en már nem tarthatók, de ez az érték már sok hal számára is veszélyes lehet. A víz tisztasága viszont nagyon fontos. A normál szivacsos akváriumszűrők megfelelőek, kombinálva motoros belső szűrővel. A talajszűrő is nagyon jó megoldás, bár ez a nagyobb hulladékdarabokat nem szedi ki a vízből, viszont a talaj miatt kiváló a biológiai szűrése. Ha csak ezt használjuk, akkor a hulladékot rendszeresen le kell szivornyázni egy csővel az akváriumból. Viszont ha fordított talajszűrést használunk, akkor a talajon átáramló víz felkeveri a talajra leülepedett hulladékot, és a szűrő be tudja szippantani. Heti 10-15 %-os vízcsere szükséges és elegendő, ha van szűrés. A magyarországi csapvíz megfelelő, de 24 órát szellőztetni kell, hogy a klór eltávozzon belőle.

Az akvárium berendezése fákból és kövekből állhat. Vastag talajréteg is használható sziklákkal kombinálva. Csak erős gyökérzetű robosztus növények alkalmazhatóak, különben az állatok kitúrják azokat. A műnövény lenne a legjobb választás, de ezt nem mindenki szereti.
Nem szükséges speciális világítás, a szobai világítás ill. a szobába besütő napfény is elegendő, kivéve, ha látni ill. megfigyelni szeretnénk az állatokat. Gondoskodnunk kell búvóhelyekről is, ahova el tudnak rejtőzni az erősebb fény elől. Sokkal mozgékonyabbak, aktívabbak félárnyékban, mivel nincs szemhéjuk, ami védené a szemüket az erős fénytől. Az ideális vízhőmérséklet 14-18 °C. 10 °C alatt már tompává, kedvetlenné válnak, nem esznek és elpusztulnak.

Az Axolotlokkal finoman, óvatosan kell bánni. Ha lehet, ne hálóval emeljük ki őket, hanem  próbáljuk kézzel befogni az állatokat. Figyeljünk, hogy ne szorítsuk túl erősen, a csontjaik könnyen törnek. Ha mégis hálót használunk, próbáljunk finom szövésűt beszerezni, mert a lábuk illetve farkuk könnyen megsérülhet. Az elveszített lábuk ill. lerágott farkuk újra nő, regenerálódik.

Etetés
A természetben az axolotlok ragadozó életmódot folytatnak, különböző vízi lényekkel (férgekkel, csigákkal, rovarokkal, rákokkal és kis halakkal) táplálkoznak. Az elfogyasztott mennyiség az állat méretétől, és a vízhőmérséklettől függ.
Az állatok emésztése elég lassú, 2 vagy 3 nap is lehet. Magasabb hőmérsékleten gyorsabb, alacsonyabbon lassúbb. 10 °C alatt hajlamosak a táplálék visszaöklendezésére. Ez egy védekezési mechanizmus, mivel az anyagcsere ezen a hőfokon nagyon lelassul vagy teljesen leáll. Ha ez utóbbi bekövetkezik az állat elpusztul az emésztetlen étel miatt keletkező toxikus anyagoktól. Heti 2-3 alkalommal etethetők, ismét a hőmérséklet függvényében. A szaporodni készülő állatok etethetők akár naponta. Ez nélkülözhetetlen a peték ill. a sperma termelődéséhez. Lehet az állatokat kis tartályból is etetni, így kevésbé szennyeződik a víz, a kifejlett állatok akár kézből is elfogadják a táplálékot. A szív ill. húsdarabokat lehet kezelni zsírban ill. vízben oldható vitaminokkal.

Élő eleségként ebihal, földigiliszta és tubifex is adható. Természetesen figyelni kell, hogy a gyűjtőhely ne legyen szennyezett. A kézből etetés technikája nagyon egyszerű, a hús ill. szívdarabokat mozgatni kell az állatok orra előtt, azok villámgyorsan lecsapnak rá. Ha nem akarjuk, hogy esetleg az ujjunkba is belekapjon, használjunk csipeszt. Az állatok táplálhatóak természetesen a kereskedésben kapható fagyasztott ill. lemezes tápokkal is. A lemezes tápok fő problémája az el nem fogyasztott mennyiség. Ezért nagyon oda kell figyelni az ezzel való etetéskor a helyes, megfelelő mennyiségre. Nálam a felnőttek élő és fagyasztott vörös szúnyoglárvát kapnak szinte minden nap.

Az állatok éjszaka, sötétebb fényviszonyok között aktívabbak, az ívás is sötétben történik. Amennyiben nem megfelelő a táplálás az állatok legyengülnek és nem lesz erejük enni sem, illetve ha túl keveset esznek, megtámadhatják társaikat. A kannibalizmus főként a lárva állapotú (növendék) axolotloknál fordul elő. A kannibalizmus elkerülhető, ha jó sűrűn beültetett a medence (nevelő medence), és a fény nem túl erős. A 10 cm-es állat már maga mögött hagyja a kannibalizmusra való hajlamot, és normál fényviszonyok közt is tartható.

Szaporodás
Az axolotl az egyik olyan állatfaj, amely lárva állapotban képes a szaporodni. Az axolotljaim 12 hónapos korukra váltak ivaréretté. Ez a hímeknél a kloákánál lévő mirigy megnagyobbodásából látszik. A nemek megkülönböztetése az ivarérett kor eléréséig nem lehetséges. A nemek megállapítása felnőtt korban is elég nehéz, pláne egy állatnál, a legjobb módszer két felnőtt állat összehasonlítása.
A tulajdonságok, amiket figyelni kell:
1. a kloáka nagyobb a hímnél
2. a hímnek hosszabb, nyúlánkabb farka van és
3. a hím feje hosszabb és keskenyebb, mint a nőstényé.
Azt figyeltem meg, hogy ha két fiatal állatot elkülönítve nevelek fel ivarérettségig, akkor az biztosan egy pár lesz.
Ideális esetben az axolotlokat hagyni kellene 2 éves korukig fejlődni, mielőtt szaporítanánk. Így elegendő időt biztosíthatunk a megfelelő méret és kondíció eléréséhez. A nősténynél a látszik a test kikerekedéséből, hogy ikrával telt. Amikor a nőstény eléri az ivarérett kort, a kloáka megnagyobbodása tapasztalható, de nem olyan mértékben, mint a hímeknél. A természetes szaporodási időszakuk novembertől júniusig tart. Ezt szimulálhatjuk a hosszabb megvilágítási idővel, illetve a vízhőmérséklet változtatásával.
Nem elég a nőstényt és a hímet összeengedni. Elengedhetetlen azokat a körülményeket biztosítani, amik az íváshoz szükségesek. Ez általában a hőmérséklet változtatása. Az nem lényeg hogy lejjebb vagy feljebb visszük, hanem az, hogy a hirtelen változtatás előtt néhány hétig állandó hőmérsékleten tartsuk őket. A legjobb módszer, ha a tartó akvárium vizét 22 fokon tartjuk egy hétig, majd a párt kirakjuk az ívató medencébe, amiben a víz 12 °C-os. Nálam a tenyészpár kb. 60 liter vízben van (65 x 50 x 20 cm). Berendezésként csupán egy-két darab jól kiázott szőlőtőke van mellettük. A vizet egy hagyományos szivacsszűrővel szűröm. A víz hőmérséklete 17-18 °C. Megvilágítás nincs, az akvárium árnyékos helyen van, csak szórt fényt kap.
Az axolotl-oknak van egy érdekes ívási rituáléjuk. Ez azzal kezdődik, hogy a hím körbeússza a nőstényt, megemeli a farkát, és vonagló mozgást végez. Körbevezeti a nőstényt, a kloákáját a talajhoz dörzsölve lerakja a spermatoforát és a nőstényt fölé vezeti. A nőstény mindvégig élénk érdeklődést mutat a hím kloákája iránt, folyamatosan böködi a pofájával. A hím ugyanezt teszi a nősténnyel, közben szépen bejárják az egész akváriumot. Egy éjszaka alatt 25 spermakúpot is lerakhat a hím. Ezek közül néhányat felszippant a nőstény a kloákájával. Az ikrarakás ezután néhány órával történik. A legjobb, ha ilyenkor olyan helyen van az akvárium, ahol a lehető legkevesebb zavaró tényező éri őket. Az ívás általában (pont a nyugalom miatt) éjszaka zajlik.
A peték száma 300-600 között van. Minden ikrának van egy zselatinos burka, ami segít, hogy az ikra elérje a vízfelszínt. Ez a burok kölcsönhatásba lép a vízzel, és néhány óra alatt megduplázódik az ikrák mérete.  Ha van az akváriumban egy nagy csomó jávai moha, akkor az ikrákat erre rakják. Én zöld perlonvattát tettem be nekik. Ezután a moha kivehető, és egy másik, már beállt vizű akváriumba áthelyezhető, ebben legyen porlasztás. Ez azért jó, mert a pár még ikrázhat ebben a szezonban. Erős szellőztetés szükséges az ikrák keléséhez. Az ikrák túlzott zsúfoltsága (kis akváriumban való keltetése) korcsosuláshoz vezethet, mivel ez az axolotlok leggyorsabb életperiódusa, ilyenkor igénylik a legnagyobb oxigénmennyiséget.
Én a párt vettem ki és a petéket hagytam az akváriumban. A lerakott peték száma 300 körül volt. A kikelés ideje a hőmérséklettől függ, 18 °C-on minimum két hét. Az élő embriók mozgása egy hét után már szabad szemmel is érzékelhető. Az ikrákat ezen idő alatt védjük a közvetlen napfénytől és hirtelen hőmérsékletváltozásoktól. A legideálisabb hőmérséklet 16-18 °C. A rossz ikrák könnyen észrevehetőek a szürkés színükről, illetve arról hogy nincs a belsejükben mozgás. Ezek jelentősen ronthatják a vízminőséget, ezért távolítsuk el őket. Ha nem elég erős a levegőztetés, akkor csináljunk naponta 10 %-os vízcserét. Kikelés után a lárvák már hasonlítanak a felnőtt állatokra, de nincsenek még lábaik. Ha túl sűrűn vannak, könnyen felfalhatják egymást. Én a kicsiket több akváriumba raktam szét. Az első néhány napban sórákkal illetve apró szemű daphniaval etettem. 2 cm-es (kb. 2 hetes) kortól adható nekik mikró, grindál, majd tubifex is, bár az utóbbival óvatosan kell bánni. Ezeket fel is lehet darabolni, így könnyebben ill. szívesebben fogyasztják a lárvák. Másfél hónapos koruktól etethetjük őket szúnyoglárvákkal, marhaszívvel illetve májjal. A májat minden szakirodalom megemlíti a fiatal állatok etetésénél.

Pasaréti Gyula