Satanoperca leucosticta
 Müller & Troschel, 1849

Satanoperca leucostictaA Geophagus nemből lett kiszakítva a Satanoperca nem. Ha felületesen megnézzük, a nem fajai kissé nyúlánkabb testűek, szélesebb szájúak és nyúlánkabb fejűek, mint rokonaik, mondhatni „kacsaszerű” csőrük van.


Ebből is látszik, hogy még a Geophagusoknál is intenzívebb talajtúrók, emiatt sokan elfordulnak tőlük.
Valóban, nem egy gondosan benövényezett akváriumba valók, ám ha nagyobb, homokos, szabad terület áll rendelkezésükre, egyáltalán nem túrnak ki semmit. Rendkívül hasznosak viszont a jó vízminőség szempontjából, hiszen állandó turkálásukkal fellazítják, átmozgatják a talajt, így az nem rohadhat be akkor sem, ha valamilyen bomló szervesanyag került bele.

Bár nem a legnagyobb színkavalkáddal bíró faj, megfelelő fényben ezüstös kristályként csillog, és elsősorban a kopoltyúfedők, és a fej irizálása vonja magára a figyelmet.
Hazája Guyana és Surinam vizei, ahol a megfigyelések szerint  csapatokban élnek a homokpartoknál, és szinte egész napjukat azzal töltik, hogy rovarlárvák után kutatnak a szinte vakítóan világos homokban. Ezek a rajok főleg nőstényekből és ivadékokból állnak, és csupán néhány hím felügyel rájuk.
Valószínűleg ez magyarázza, hogy színezete nem túl intenzív, hiszen egy nyílt, búvóhely nélküli élőhelyen egy rikító színezetű halnak semmi esélye a ragadozókkal szemben, még akkor sem, ha hirtelen is gyors úszásra képes.
A kifejlett példányok a 20 cm-t is elérhetik, akváriumban 15-18 cm-nél ritkán nőnek nagyobbra.
Tartása egyáltalán nem jelenthet gondot, a kemény vizet is elviseli, de rendszeres részleges vízcserét, és tágas férőhelyet igényel. 26-28 C fok az optimális számára, és erősebb vízáramlás.
Bár nagytestű sügérfajról van szó, saját megfigyeléseim szerint (és legnagyobb megdöbbenésemre) szinte a legkisebb halakkal is egy akváriumban tartható, akár még neonhal méretűekkel is, ha kis korában szoktatjuk hozzájuk.
Mivel elsősorban csapathalról van szó, territoriális viselkedést szinte egyáltalán nem mutat, de előfordulhat alkalmanként, hogy egymás között „háborúznak” egy kicsit- főleg ikrázáskor-, ez azonban csökkenthető az egyedszám, és persze a medenceméret növelésével. Komolyabb sérülést nem okoznak egymásnak, még az ivarérett hímek sem. Nálam 4 ivarérett példány ( 1 nagy hím, 2 nagy nőstény, 1 kisebb nőstény) él egy 400 l-es akváriumban, néhány hasonló méretű és viselkedésű sügér között)

Image
A nemek közti különbség elenyésző, a hímek nagyobbak, fejük vaskosabb, határozottabb, és vonalaik kevésbé finomak, mint a nőstényeké.
Ragadozásra hajlandóságot egyáltalán nem mutat, a fagyasztott tonhalat azonban habozás nélkül felfalja. Ezen kívül vörös és fehér szúnyoglárvát, tubifexet, fagyasztott artemiát, mysist, krillt, kagylót, és koktélrákot kap nálam, valamint alkalmanként földigilisztát, és száraz granulátumot. Tehát mondhatni, táplálékban egyáltalán nem válogatós. Hetente a víz 1/3-át cserélem le állott csapvízre, valamint a szűrőket kimosom.
Ilyenkor kicsit felélénkülnek, és ha valamelyik nőstény beérett, körbe-körbe forognak a hímmel, és ha minden jól megy, megjelennek az ikrák, melyeket a nőstény gyorsan felkapkod, és másfél-két hétig (hőmérséklettől és stresszhatásoktól függően) a szájában inkubál. Külföldi szakirodalmak megemlítik, hogy előfordul az is, hogy gödörbe, vagy lapos felületre ikráznak, és felváltva őrzik. Én még ilyet nem tapasztaltam, ám képen már láttam. Az elúszó ivadékok aránylag nagyok, így etetésük nem jelenthet gondot. Könnyen összetéveszthető a nem más fajaival, elsősorban a Satanoperca jurupari-val, és a S. mapiritensis-szel.

Kasi Mátyás

Bejelentkezés a hozzászóláshoz