Egy feledésbe merült gyöngyszem

Laetacara curviceps (Ahl, 1924)

ImageErről a manapság medencéinkben ritkaságszámba menő dél-amerikai sügérről olvashattok Kasi Mátyás cikkében. Olvasáshoz kattints a cikkre!

 

Laetacara curviceps (Ahl, 1924)

Ez a rendkívül hálás, könnyen tartható kis törpesügér nem is olyan régen még töretlenül hódított, de aztán az Apistogramma és Microgeophagus fajok iránti rajongás háttérbe szorította medencéinkben. Itthon -köszönhető a helytelenül fordított "szakkönyveknek"- sokan zászlós akaraként ismerik. Régebben az Aequidens nembe sorolták, majd -teljesen jogosan- kapta ezt az új nemet, melybe rajta kívül még néhány rokon faj lett besorolva. Manapság már csak elvétve találni L. curvicepset, egy-két hóbortos tenyésztő vagy akvarista féltve őrzött kincseként.

ImagePedig szinte minden kezdő törpesügéres kiváló tanulóhala lehetne, hiszen a víz minőségére és paramétereire nem kényes, békés, és szép színezetű halról van szó. Hazája Brazília, ahol a Rio Tapajos a fő elterjedési területe, de áradáskor eljut a környéki vizekbe is. Maximális mérete 8 cm, de még a nagyobb hímek között is ritkán találunk ekkorát akváriumban. Teste zöldeskék, pikkelyei sötétkék szegélyűek, testén egy sötétebb hosszanti sáv fut végig. Hátúszójában két sötét folt található. Az ivari dimorfizmus nem olyan feltűnő, mint ahogy más törpesügéreknél megszoktuk, de nem nehéz a felismerés. A hím erőteljesebb, nagyobb és karcsúbb, hát és farok alatti úszója hosszabb, színe általában erősebb, de íváskor a zömökebb és kisebb nőstény besötétedik. Tartása megoldható budapesti csapvízben is, de szereti, ha kicsit lágyítjuk, illetve savanyítjuk vizét, ez kedvező hatással van ívásukra is.


ImageLegjobb, ha a párt külön, kb. 25 literes tenyész-akváriumban tartjuk, de közös medencében is megfér akár a legkisebb pontylazacokkal is. Mivel jól bírja a magasabb hőmérsékletet, akár egy diszkoszos akvárium üde kis színfoltja is lehet. Arra azonban ügyeljünk, hogy ha több példányt tartunk együtt, a közös medence legalább 80 literes legyen, mert íváskor egymással (főleg a hímek) marakodhatnak. Táplálását tekintve legjobb, ha élő eleséggel etetjük, főleg cyclopsszal, de minden fagyasztott eleséget is elfogyaszt. Száraz eleségekkel is megkínálhatjuk, de nem rendszeresen. Nálam főként élő és fagyasztott cyclopsot, élő tubifexet, fagyasztott vörös és fehér szúnyoglárvát, artemiát és mysist kapnak, de a felnőtt állatok a krillből is szívesen csipegetnek. Étrendjében növényi kiegészítést nem igényel. Tenyésztése viszonylag egyszerű, egy kis nyugodt sarokra, jó vízminőségre, és jó kondícióra van szüksége. Mint már említettem, legjobb a pár számára egy külön akvárium, ahol minden gond nélkül fel is nevelik porontyaikat. Az ívást heves nászjáték előzi meg, a pár gyakran összeakaszkodik, olykor könnyebben megsebzi egymást. Hogy nászjátékról és nem összecsapásról van szó, arról meggyőződhetünk a nőstény intenzív színei, és jól látható tojócsöve által. A "játék" után elkezdődik az ívás, olykor 150-200-nál is több ikrát rakhat le egy kiváló tenyésznőstény, melyet párja utána csúszva megtermékenyít. Ezután a nőstény elkezdi a néhány nap múlva kikelő ikrák gondozását, miközben a hím őrt áll a búvóhely előtt. Néha előfordul, hogy az apa elveri párját, és maga gondoz. Ez sajnos a legtöbb esetben nagy gond, mert az ivadékok életbemaradási esélye így jelentősen lecsökken. Közös akváriumban ilyenkor szinte semmi esély nincs is rá, mivel a hím nem az ivadékokat, hanem az ívóhelyet védi elsősorban, így a szétkószált kishalak általában a többi hal étvágyát csillapítják. Ha viszont minden rendben megy, gond nélkül felnevelik ivadékaikat.

Bár az elúszó kishalak viszonylag aprók, a frissen keltetett sórákot minden gond nélkül megeszik, így felnevelésük komolyabb gondot nem jelenthet. Magyarországon időnként fellelhető még 3 másik Laetacara faj is (L. dorsigera, L. thayeri, L. sp. Buckelkopf), de széles körben egyik sem terjedt el. Erről igen tömör a véleményem: Kár!

Szöveg és fotó: Kasi Mátyás

Bejelentkezés a hozzászóláshoz