Az utóbbi időben komoly rendszertani átrendeződés kezdődött el a dél-amerikai ikrázó fogaspontyok körében. Pár évvel ezelőtt még a legtöbb faj a Cynolebias nemhez volt besorolva. Azonban a brazil Wilson Costa kutatásai során nem csak egy sor új fajt fedezett fel és készítette el a tudományos leírásukat, hanem a kontinensen élő szezonhalak rokonsági fokát is felülvizsgálta.

Ez alapján a fajok többsége átsorolásra került más nemekbe. Az egyik legismertebb faj, a Cynolebias whitei is új elnevezést kapott: Nematolebias whitei.
A faj története több mint fél évszázaddal ezelőtt kezdődött. 1941. május 12-én Thomas D. White feleségével egy ismeretlen halfajból négy kifejlett példányt fogott a brazil Rio de Janeiro állam területén található Cabo Frio várostól 10-12 mérföldre északra, egy szezonálisan kiszáradó pocsolyában. 1941. augusztus 2-án további tíz példányt sikerül fogni ugyanebből a fajból. A faj elterjedése a jelenlegi ismeretek szerint nagyjából Rio de Janeiro környékére korlátozódik. 1955 októberében Dr. Antenor de Carvalho például Sao Pedro de Aldeida közelében talált néhány példányt. 1973. júliusában Allan Semeit gyűjtött három hímet és tíz nőstényt ugyancsak Cabo Frio közelében.
A hímek 7 cm-re nőnek, a nőstények valamivel kisebbek maradnak. A hímek testének alapszíne olívabarna, ami a háton kissé sötétebb, a has felé pedig ezüstössé válik. Testét elszórtan aranyszínű pettyek borítják. A hímek úszói igen mutatósak, nemcsak megnyúlt méretük miatt, hanem azért is, mert a farokúszó és a has alatti úszó pettyezettsége igen intenzív. A farokúszó pettyei között kéken-zölden csillogók is vannak, a has alatti úszó alsó szélén pedig élénk narancssárga sávot képeznek az apró minták. A nőstények alapszíne világosbarna, az úszók kisebbek, kevésbé színesek és mintázottak. Testükön középen egy jellegzetes sötét folt található.Tetszetős külseje, könnyű tartása és szaporítása miatt hamar közkedveltté vált a halacska, az ötvenes évekre szinte mindenhol elérhetővé vált az ikrázó fogasponty kedvelők számára. Magyarországon is előfordul időről időre, legutóbb én is hozzájutottam egy gyönyörű párhoz.
A kifejlett állatokat méretüknek megfelelő, tágas akváriumban helyezhetjük el. A víz minőségével szemben nem mutat különösebb igényt. A közepesen kemény, állott csapvíz tökéletesen megfelelő számukra, a tartási hőmérséklet kb. 20-25 °C között lehet. Mint az összes szezonhal, a N. whitei anyagcseréje is gyors, ezért akváriumában gyakori vízcsere szükséges. Táplálékként szívesen fogyaszt bármilyen élő vagy fagyasztott eleséget. Ha halaink jól érzik magukat, nyugodtan megpróbálkozhatunk tenyésztésükkel is. Dél-amerikai rokonainak többségéhez hasonlóan, ez a faj is mélyre helyezi el az ikráit a talajba. Akváriumi körülmények között már jól bevált tőzeget használhatjuk ikrázási aljzatként. Arra azért figyelni kell, hogy az ikrázó pár teljes testével belemerül a tőzegbe az aktus során. Ezért a legjobb megoldás, ha egy befőttes üvegbe előzetesen jól kifőzött és kimosott tőzeget töltünk, a halak testhosszát valamivel meghaladó magasságig. A halak hamarosan megtalálják az utat az üvegbe. A pár fejjel lefelé megáll egymás mellett a tőzeg felett, és egy erőteljes, szemmel alig látható gyors mozdulattal a tőzegbe merülnek, ahol a nőstény elhelyezi az ikráját, amelyet a hím rögtön megtermékenyít. Az ikrázás folyamata addig folytatódik újabb lemerülésekkel, amíg a nősténynek van érett ikrája. Érdemes a medencébe elegendő búvóhelyet biztosítani a nőstények számára, hogy ki tudják pihenni a fáradalmakat. Érdekes élmény, hogy az akvárium elé érkezve néha nem találjuk sehol a halakat, csak pár másodperc elteltével bújnak elő a tőzegből. A befőttes üveg tartalmát hetente-kéthetente cseréljük ki, hogy az élőhelyükhöz hasonló módon, biztosíthassuk a száraz évszakot az ikrák számára. A tőzeget a megfelelő mértékig kiszárítjuk és zacskókba rakjuk. A lerakott ikrák átmérője kb. 1.2 mm, fejlődési idejük szobahőmérsékleten mintegy két hónap. A kifejlett ikrák keltetése kb. 15 °C-os vízben történik. A felöntés után hamarosan megjelennek az első embriók, amelyek rögtön képesek Artemia naupliuszokat fogyasztani. Elég szapora faj, akár több száz ivadékra is számíthatunk. Megfelelő hely és etetés mellett a kishalak fejlődése gyors, kéthónapos korban ivarérettek. Ekkor még nem érik el teljes testhosszukat, hanem folyamatosan növekednek tovább. Egy éves kornál többet is megérhetnek, de ez természetesen a tartási hőmérséklettől is függ.

Nagy Béla