A mexikói kardfarkú hal (1. rész)
(Xiphophorus helleri) HECKEL, 1848
(Xiphophorus helleri) HECKEL, 1848
A napjainkban csak „szifó" néven előforduló halacska, még a laikusok számára is ismert, hiszen szinte nincs olyan állatkereskedés, ahol ne árulnák folyamatosan ezt a kezdőknek ajánlott, igen tetszetős díszhalat. Általában, ha valaki akváriumot vásárol, a szifó mindig az első halak között szerepel, szívóssága, viszonylag olcsó ára, és nem utolsósorban könnyű szaporíthatósága miatt.Közép-Amerika északi része, Mexikó a hazája, ahol szinte mindenhol megtalálható. Az itt élő állatok alapszíne zöldes, a hátrész valamivel sötétebb, a test közepén pedig a fejtől a farokig egy vörös hosszanti csík húzódik. Testmérete 10-12 cm körüli, a nőstények nagyobbak, testesebbek, míg a hímek kisebbek, és a farokúszójuk alsó részén sárgás színű kardszerű nyúlványt viselnek. Ennek alapján a nemek könnyen megkülönböztethetők.Ebből az úgynevezett zöld szifóból nemesítették ki céltudatos keresztezésekkel a jelenleg hódító színváltozatokat, főleg a plattival (Xiphophorus maculatus) való keresztezések folyamán, amelyek az eredeti formát mára már teljesen kiszorították az akváriumokból, esetleg egy-egy ivadék üt vissza ősei színezetére.
A mexikói kardfarkú hal az elevenszülő fogaspontyok családjába tartozik, vagyis utódait
teljesen elevenen hozza a világra. Eme család közös tulajdonsága a hím állatok módosult párzószerve, az úgynevezett gonopódium. Ez a szerv péniszként funkcionál, a spermatasakocskákat ennek segítségével juttatja a nőstény ivarnyílásába.
A gonopódium a hal farok alatti úszójából alakul át, tehát a nőstényeken értelemszerűen csak az utóbbi látható. Ez a párzószerv az olyan elevenszülő fajoknál, melyeknél az ivari kétalakúság nem ilyen szembetűnő, fontos szempont a nemek meghatározásában! Az egyik legérdekesebb, de tenyésztésekor gyakran nemkívánatos tulajdonsága továbbá a szifónak, hogy nemváltásra is képes. Vagyis ivarérett, akár éveken keresztül nőstényként funkcionáló állat szaporodóképes hímmé átalakulhat.Ez lehetőséget ad arra, hogy egy csupa nőstény egyedből álló kolónia is szaporodni tudjon. Ez a jelenség általában akkor következik be az akváriumban, ha nincs, vagy kevés a hím egyed, de ezek nélkül is bármikor átalakulhat a nőstény. (Vagyis az ivadékokat nem lehet a guppihoz hasonló módon nemenként különválogatva nevelni). Éppen ezért törekedjünk arra, hogy mindig több hím egyedet tartsunk. A rendszeresen párzó, és szülő nőstények általában megtartják eredeti nemüket. Érdekes viszont, hogy ez fordítva nem lehetséges, tehát hím egyed már soha nem vált nemet.
A mexikói kardfarkú hal az elevenszülő fogaspontyok családjába tartozik, vagyis utódait teljesen elevenen hozza a világra. Eme család közös tulajdonsága a hím állatok módosult párzószerve, az úgynevezett gonopódium. Ez a szerv péniszként funkcionál, a spermatasakocskákat ennek segítségével juttatja a nőstény ivarnyílásába.
A gonopódium a hal farok alatti úszójából alakul át, tehát a nőstényeken értelemszerűen csak az utóbbi látható. Ez a párzószerv az olyan elevenszülő fajoknál, melyeknél az ivari kétalakúság nem ilyen szembetűnő, fontos szempont a nemek meghatározásában! Az egyik legérdekesebb, de tenyésztésekor gyakran nemkívánatos tulajdonsága továbbá a szifónak, hogy nemváltásra is képes. Vagyis ivarérett, akár éveken keresztül nőstényként funkcionáló állat szaporodóképes hímmé átalakulhat.Ez lehetőséget ad arra, hogy egy csupa nőstény egyedből álló kolónia is szaporodni tudjon. Ez a jelenség általában akkor következik be az akváriumban, ha nincs, vagy kevés a hím egyed, de ezek nélkül is bármikor átalakulhat a nőstény. (Vagyis az ivadékokat nem lehet a guppihoz hasonló módon nemenként különválogatva nevelni). Éppen ezért törekedjünk arra, hogy mindig több hím egyedet tartsunk. A rendszeresen párzó, és szülő nőstények általában megtartják eredeti nemüket. Érdekes viszont, hogy ez fordítva nem lehetséges, tehát hím egyed már soha nem vált nemet.
Tartás:
A mexikói kardfarkú hal nem sorolható a kistestű halak közé, valamint igen helyigényes faj, ezért 50 liter feletti medencében tartsuk, hasonló méretű viselkedésű halak társaságában. Arra figyeljünk nagyon, hogy akváriuma fedett legyen, mert igen ugrálós halacska, és könnyen a padlóra veti magát! Tulajdonképpen ártalmatlan a kisebb halakra nézve is, csak igen élénk, gyorsmozgású, csipkelődős állat, ezért a kisebb pontylazacok, páncélosharcsák, valamint gurámik, vitorláshalak mellé ne tegyük. Legjobb hasonló méretű elevenszülőkkel (Poecilia velifera , Mollienisia sphenops), vagy díszmárnákkal, dániókkal, nagyobb harcsákkal társítani.
A víz hőmérsékletére nem, de tisztaságára kényes. Már 20 C fok körül jól érzi magát, de szereti a melegebb vizet is. A rendszeres részleges vízcserét meghálálja. Eredeti élőhelyén a vizek kemények, ezt tartásakor természetesen figyelembe kell venni. A lágy és savanyú vízben könnyen elpusztul, vagy az éppen emiatt legyengült szervezetét könnyen megtámadják a különböző baktériumok. Ezért az ozmóvíz, és az esővíz alkalmatlan. A budapesti csapvíz (10-14 NK) tökéletesen megfelel tartására.
Szereti a fényt, azonban hajlamos a finom levelű növények friss hajtásait lecsipkedni, ezért medencéjébe olyan fajokat telepítsünk, melyekkel nem tud elbánni (Anubias, Cryptocoryne, Aponogeton, Microsorium).
Takarmányozás szempontjából meglepően igénytelen, gyakorlatilag mindent megeszik, ami ehető számára. Azonban ha jó tenyészállatokat kívánunk nevelni, nagyon fontos a kiegyensúlyozott, változatos étrend. Nálam a felnőtt állatok fő elesége a fagyasztott és élő cyclops, hetente egyszer alaposan kiáztatott és kimosott tubifexet, a csodás vörös szín megtartása érdekében hetente kétszer-háromszor fagyasztott, vagy élő vörös szúnyoglárvát, kiegészítésképpen pedig száraz lemezes tápokat kapnak. Nagyon fontos számukra növényi eleségről is gondoskodni, ezt én forrázott, vagy fagyasztott salátalevéllel, vagy algakaparékkal biztosítom számukra, melyet a fedőüvegek belső részéről borotvapengével kaparok le.
A mexikói kardfarkú hal nem sorolható a kistestű halak közé, valamint igen helyigényes faj, ezért 50 liter feletti medencében tartsuk, hasonló méretű viselkedésű halak társaságában. Arra figyeljünk nagyon, hogy akváriuma fedett legyen, mert igen ugrálós halacska, és könnyen a padlóra veti magát! Tulajdonképpen ártalmatlan a kisebb halakra nézve is, csak igen élénk, gyorsmozgású, csipkelődős állat, ezért a kisebb pontylazacok, páncélosharcsák, valamint gurámik, vitorláshalak mellé ne tegyük. Legjobb hasonló méretű elevenszülőkkel (Poecilia velifera , Mollienisia sphenops), vagy díszmárnákkal, dániókkal, nagyobb harcsákkal társítani.
A víz hőmérsékletére nem, de tisztaságára kényes. Már 20 C fok körül jól érzi magát, de szereti a melegebb vizet is. A rendszeres részleges vízcserét meghálálja. Eredeti élőhelyén a vizek kemények, ezt tartásakor természetesen figyelembe kell venni. A lágy és savanyú vízben könnyen elpusztul, vagy az éppen emiatt legyengült szervezetét könnyen megtámadják a különböző baktériumok. Ezért az ozmóvíz, és az esővíz alkalmatlan. A budapesti csapvíz (10-14 NK) tökéletesen megfelel tartására.
Szereti a fényt, azonban hajlamos a finom levelű növények friss hajtásait lecsipkedni, ezért medencéjébe olyan fajokat telepítsünk, melyekkel nem tud elbánni (Anubias, Cryptocoryne, Aponogeton, Microsorium).
Takarmányozás szempontjából meglepően igénytelen, gyakorlatilag mindent megeszik, ami ehető számára. Azonban ha jó tenyészállatokat kívánunk nevelni, nagyon fontos a kiegyensúlyozott, változatos étrend. Nálam a felnőtt állatok fő elesége a fagyasztott és élő cyclops, hetente egyszer alaposan kiáztatott és kimosott tubifexet, a csodás vörös szín megtartása érdekében hetente kétszer-háromszor fagyasztott, vagy élő vörös szúnyoglárvát, kiegészítésképpen pedig száraz lemezes tápokat kapnak. Nagyon fontos számukra növényi eleségről is gondoskodni, ezt én forrázott, vagy fagyasztott salátalevéllel, vagy algakaparékkal biztosítom számukra, melyet a fedőüvegek belső részéről borotvapengével kaparok le.
Kasi Mátyás
folytatjuk...
