A citromlazac

(Hyphessobrycon pulchripinnis, AHL 1937)

Talán sok, most "indító", akvarista nem ismeri ezt a lazacfajt, az üzletekben is alig találkozom vele. Ez esetleg visszavezethető nem túl élénk színezetére, de ha tartása megfelelő, egy kis csapat citromlazac mindenképpen gyönyörűen mutat.

Halunk eredeti hazája Brazília. A kifejlett állatok testmérete 4-4,5 cm. Az egész test szürkéssárga színű, az úszók citromsárgák, hasúszója feketével szegett. Szemgyűrűje élénk piros színben pompázik. Az ivarokat alapos szemlélés után könnyű szétválasztani. A hímeknek egyenes a hasvonaluk, a nőstényeknek gömbölyű, átvilágítás esetén a hasfalon át jól látszik az ikrák tömege.

Szereti a közepesen kemény, 8-12 NK-s, neutrális, vagy enyhén savanyú vizet, de a budapesti csapvízben is jól tartható. Hőigénye 22-24 C°. Ne tartsuk zsúfoltan, és gondoskodjunk megfelelő szellőztetésről, mivel oxigénigényes halfajról van szó. Sötét talaj fölött szépen előjönnek úszóinak citromsárga színei. Nálam egy társas akváriumban élnek, hasonló méretű lazacokkal. Etetésük nem gond, szívesen fogyasztják a tubifexet, szúnyoglárvát, kisebb méretű vízibolhát, de a jó minőségű szárazeleséget sem vetik meg. Ha szép tenyészállatokat szeretnénk nevelni, hetente legalább kétszer adjunk nekik vízibolhát, és hetente egyszer vezessünk be egy koplaló napot. Így elkerülhetjük az ivarszervek korai elzsírosodását, amely az ívatás eredménytelenségét okozhatja.

Tenyésztéséhez -sok lazacfajhoz hasonlóan- lágy és enyhén savanyú vizet kell használnunk. A tiszta, szűrt esővíz, vagy az olvasztott hó is kitűnően megfelel, de az is jó megoldás, ha forralt és desztillált vizet a megfelelő arányban keverünk. Az ívató víz keménysége 3-5 NK közötti legyen. Ezt a vizet savanyítsuk le tőzeges filtrálással, vagy tőzegkivonat hozzáadásával 6,8 pH értékig. A tőzeges szűrés hatására a víz enyhén barna színű lesz, ami jó hatással van az ikrázásra. Ezzel a vízzel töltsünk fel egy kisméretű, 5-8 literes akváriumot. A medence aljára helyezzünk ikrarácsot, ugyanis a citromlazac -ha erre lehetősége van- elfogyasztja az ikrákat. Ha szerencsénk van, akkor olyan egyedeket sikerül felnevelni, amelyek nem ikrafalók. A legelső tenyésztési próbálkozásnál olyan ikrarácsot tettem be, amelyik csak a medence fenekének egy negyedét fedte be. A rácson kívülre szóródó ikrákat a halak, mint egy porszívó, bekebelezték. Ezért a legbiztonságosabb, ha a teljes feneket beborítja a rács. A szúnyogháló kitűnő erre a célra. Ikráztató növénynek minden finomszálú növény megfelel, de én szívesebben használok perlonvattát, amelyet kis üvegpálcával rögzítek az ikrarács tetején. A medencében helyezzünk el egy finom buborékokat előállító porlasztót, mert a kifejlett állatok is, de főleg a kikelt ivadékok, oxigénigényesek. A víz hőmérsékletét állítsuk be 26-28 °C-ra. A kiválasztott párt sötétedéskor helyezzük ki, és takarással óvjuk az erős fénytől. Ha nincs takarás előfordulhat, hogy halaink több nap után sem ikráznak le. Az ívás általában a 2. napon történik, de előfordulhat, hogy már másnap. A 24 órás kelési idő után az ivadékok 4 nap múlva elúsznak. Első tápláléknak megfelel a Cyclops naupliusz, a papucsállatka, vagy a gyári szárított "puderfinom" műeleségek, bár ezekkel nincsenek jó tapasztalataim. 1-2 nap elteltével már a frissen keltetett Artemiát is meg tudják enni. Gyorsan növekszenek, és a már színes citromlazac-csapat mindenkit lenyűgöz.

Farkas Zoltán

A cikk korábban megjelent az Akvárium Magazin 1994/2. számában.