21 október 2017

Ez a téma már nagyon régóta foglalkoztatja a Betta tartókat, főként a vad Betták szerelmeseit, köztük engem is.

Hogy tisztán láthassunk az alap defeníciókat kell értelmezni.

Fakultatív: szabadon választható, nem kötelező

Obligát: kötelező, elmaradhatatlan

 

Az obligát szaprodású Betták közismertek és többnyire minden ember ilyeneket tart. Léteznek habfészeképítők és szájköltő Betták. Ez eddig rendben is van. Megszokott, hogy egy Betta splendens fészket épít és a hím a nőstényből kipréselt ikrákat oda köpi, majd gondosan őrzi is. Sokan azt gondolják, hogy minden Betta / Harcoshal habfészket épít, pedig ez nagy tévedés. A jelenleg biztosan beazonosított közel 70 Betta fajból csak 17-18 habfészkes Betta van, a többi mind szájköltő és hogy miért van ez? Egy kis fejtöréssel könnyen meg lehet magyarázni, nem kell hozzá biológusi végzettség. A kezdetekben, amikor kialakult az evolúció során a labirintkopolytú, mint az élőhelyi feltételekhez való alkalmazkodás hatékonyabb módszere magával vont egy újfajta szaporodási módszert is.

Ami kiváltotta a labirintszerv létrejöttét, vagyis az oldott oxigénben szegény víztömeg, az a probléma hívott életre egy másikat, mégpedig, hogy az ikráknak és bennük az embriónak folyamatosan megfelelő oxigéntartalmú környezetet biztosítson. Amikor egy labiritkopoltyús hal felúszik levegőt venni és onnan visszatér a mélyebb vízrétegekbe, levegőbuborékokat enged ki szájából, ami az álló vízben megreked. Innen már „csak egy lépés” hogy felismerje hogyan tudja az ikráinak biztosítani a fejlődésükhöz szükséges oxigént. Kialakult a habfészek építés és halaink nagyon hatékonyan használják mind természetes élőhelyükön, mind pedig akváriumainkban. Viszont most érkeztünk el arra a pontra, amikor a következő evolúciós ugrás jött. A habfészek egy immobil építmény, amit könnyű megbontani, szétzilálni. A hímnek folyamatosan őriznie is kell, hogy a már kikelt 1 napos lárvák a védelmet jelentő fészekben maradjanak és más ragadozó ne támadhassa meg azokat. Sok problémát jelent!

Miközben a hím rendezgeti, gondozza a fészekben az ikrákat/ivadékokat önkéntelenül is a szájába veszi őket, de ha éppen egy olyan biotópon él, ahol az oldott oxigén mennyisége nem tragikus és nem kényszerül rá a fészek építésére, akkor egészen egyszerűen a szájában is tarthatja, így tökéletesítve a szaporodás 2. szakaszát, az ikrák védelmezését, kiköltését. Szájában az ikrák nagyobb biztonságban vannak, mert pl. egy ragadozó támadásával a kifejlett hím hatékonyabban tudja felvenni a harcot, vagy gyorsabban tud elmenekülni, így megmentve saját maga és ami a legfontosabb, az új generáció életét is. Másfelől a kopoltyú mozgatásával folymatosan oxigénben gazdag friss vizet tud pumpálni az ikrákhoz, vagy a már kikelt ivadékokhoz. Régóta rebesgetik azt az információt, hogy napjainkban is megfigyelhető ez az evolúciós ugrás és vannak olyan rugalmas fajok, amellyek képesek váltogatni a kölönböző szaprodási stratégiákat a helyzettől függően és mindezt akváriumban is.

Őket angolul switch hitters Bettákként is emlegetik és 3 fajt sorolnak ide: Betta brownorum, Betta coccina és a Betta rutilans.

Amikor utána jártam annak, hogy kinél lehet ilyen fakultatív Betta egy embert találtam csak meg, de őt is igen nehezen. Neki van elm. egyedül Európában szájköltő Betta brownoruma, ami nagyon nagy szó, nem csak amiatt, mert maga a faj fészeképítő, hanem mert a brownorum egy igazán gyönyörű Betta faj. Sajnos nem tudtam tőle kifejlett példányokat szerezni, ezért az információ áramlás akadozása miatt meg is szakadt a kapcsolat.

Viszont nemrégiben egy kedves osztrák ismerősömnél is történt valami nagyon érdekes. Egy vadonfogott Betta brownorum párt vett meg közel 2 éve és tavaly novemberben arra lett figyelmes, hogy a brownorum hímnek van valami a szájában. Le is fotózta és megengedte, hogy megosszam mindenkivel ezeket a képeket.

Jelenleg is a következőt teszi a hím. Épít egy habfészket és abba az ikrákat belehelyezi, majd 3-4 nap elteltével a kikelt lárvákat a szájába veszi és ott őrzi tovább, amíg azok meg nem erősödnek és fel nem használják a szikzacskó tartalmát. Habár ezt még nem nevezhetnénk kifejezetten szájköltésnek, de már jó úton halad.

Ne feledjük, ezt a felfedezést nem egy kutató csoport vagy egy laboratóriumi vizsgálat során tudtuk meg, hanem egy egyszerű és gondos akvarista révén, aki fontosnak tartja, hogy olyan fajokkal is foglalkozzon amiknek nincsenek 4-5 cm-es farokúszói, nem pompázik 10 féle színben és kereskedelmi értéke sem nagy. Rengeteg dolog vár még ehhez hasonlóan magyarázatra és okfejtésem csak karistolja a felszínt, de ha nem törekszünk minél többet megtudni állatainkról, akkor a hobby, amit űzünk felszínessé válik A fajmentő programok azért veszik bele az „átlag akvaristákat” is a kutatási témájukba, mert a lelkesedésük, elkötelezettségük révén olyan megfigyeléseket tudnak tenni, mint amire egy rosszul fizetett állatkerti gondozó nem képes.

 

Horváth Balázs Gergő

Fotókkal együtt itt lehet megnézni: http://labyrinthparadise.blogspot.com/

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Üdv! Amint azt kicsit több, mint egy hete is írtam, nagyon várom a levelet, vagy valami igazi visszajelzést.
    • 3 napja 11 órája