22 október 2017
Bemutatkoznék …Nagy-Stefán Ildikó vagyok a rákok és a garnélák nagy szerelmese. Ez azért érdekes, mert gyermekkoromban 10-12 évesen láttam díszhal-kereskedésben egy folyami rákot. Amikor megnéztem, egyáltalán nem tetszett, sőt kifejezetten rondának találtam és megfogadtam, hogy nekem soha nem kell rák. Ezt sikerült is betartanom 23 évig. Ekkor találkoztam az üzletben egy szép, színes és nagy példánnyal, amit az eladó „indonéz zebra” néven mutatott be.

Nem hagyott nyugodni a dolog, emiatt elkezdtem a kutatni az interneten, egészen addig, amíg rá nem akadtam egy fotóra, amin a kereskedésben látott rák szerepelt. Mint kiderült a boltos nem tudta sem a nevét, sem a származási helyét. A képen szereplő állat becsületes neve Ausztrál kékrák (Cherax quadricarinatus), és Ausztráliából származik. Ő volt az „első”  szerelmem pompás színeivel, és impozáns méreteivel. Miután szerettem volna nagyon ilyen lakót az akváriumomba, megint csak az internetet hívtam segítségül, és sikerült! Pasaréti Gyulát ajánlották, mert tudták hogy nála megtalálható. Fel is vettem vele a kapcsolatot, immár 3. éve. Azóta több fajt is bemutatott nekem, táplálva ezt a rákok iránti szerelmet. Ha valaki kérdezné mit szeretek ezeken az állatokon, nem tudnám sem elmondani, sem megmagyarázni a miértet.Vonz változatos méretük, sokszínűségük, vad, agresszív, vagy éppen békés természetük, és fajgazdagságuk. Mindnek megvan a saját varázsa, aminek nem bírok, és az igazat megvallva nem is akarok ellenállni. A garnélákkal előbb találkoztam, mint ahogy az első quadricarinatusomat hazavittem volna. Igaz eleinte féltem megfogni őket, attól tartva, hogy összeroppantom,de mint kiderült „kemény” jószágok,nem lehet csak úgy összetörni egyet sem. A másik fenntartásom az volt, hogy esetleg „megcsíp”. Ez viccesen hangzik annak a szájából, aki a „legnagyobb” cheraxot tartja, hogy egy 5 centis garnéla csípésétől fél. Így utólag visszagondolva én is nevetek rajta. A garnélák pont apró méreteikkel vettek le a lábamról. Belőlük is rengeteg faj létezik, nagyon sok és színes változatban. Itt említhetném a kedvenceimet, de nem teszem, mert mindet másért szeretem. Van, amelyiket a színéért, van, amit a méretéért, és van, aminek a szaporítása jelent kihívást számomra. Amikor délután hazaérek, mindig az első dolgom állatkáim ellenőrzése, hogy mi minden történt velük, amíg nem voltam otthon. Órákig el lehet bámulni tevékenységüket, piszmogásukat. Nem lehet nem szeretni, ahogy apró lábaikkal kotorásznak az aljzaton, miközben le és fel úszkálnak. Külön izgalmat jelent, amikor kedvenceim bepetésednek. Ez mind a garnélákra, mind a rákokra vonatkozik. Minden adandó alkalommal kilesem hogy megvannak-e még a peték, próbálom kitalálni vajon mennyi utód lesz és izgulok azért, ne most történjen a vedlés. Amíg a kicsik nem mászkálnak, addig nem tudok nyugton maradni, minden szabad percem az akváriumok előtt telik el. Ez néha okoz a családban némi konfliktust, de hamar elülnek a hullámok. Sokan egészen érdekes tekintettel néznek rám, amikor hallják, hogy rákokat tartok. De hát istenem, ha egyszer ez a hobbim, szenvedélyem! Csak ajánlani tudom bárkinek, hogy egyszer az életében tartson garnélát, vagy pl. kékrákot, hamarosan rá fog érezni a dolog igazi ízére!

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Üdv! Amint azt kicsit több, mint egy hete is írtam, nagyon várom a levelet, vagy valami igazi visszajelzést.
    • 4 napja 3 órája