18 december 2017

Emlékek.

Egy közeli ismerősöm nagyon szeretet volna meglepni az ő általa évtizedek óta összegyűjtőt kagyló és csigaház gyűjteménnyel. Nem fogadtam el! Hogy miért nem? Mint egy villámcsapás, úgy döbbentem rá! Semmit nem érnek. A gyűjtésük emléke, az igen az ér valamit. De ezek az emlékek sajnos csak az övé. Meg se tudja osztani senkivel, mert ahhoz költőnek vagy prófétának kellett volna születnie. Az üvegvitrinben szolidan poros csigaházak gyülekeznek. Nekem csak egy gyönyörű, de emléktelen porhüvelye egy valaha élt állatnak, neki egy a múlt emlékei. Haza felé azon gondolkodtam vajon a mi hobbinknak milyen, mindörökre megmaradó emlékei vannak? A vízköves akvárium a padláson? Amibe valahogy mindig benne marad a sóder. Vagy a megszárított halak, és csigaházak. Néhány foto. Oklevél a falon”….akvarista kiállításon 2. helyezést ért el ….”.Hát nem hiszem. Majd újabb döbbenet. A barátok! Igen mint Pavlov kutyájának a citrom, a barátok azok, akik látványa újból és újból előhozza azt az érzést, amit úgy szeretünk. Vajon hogy szereztük őket? Mármint az emlékeket. Nézzen mindenki magába és gondoljon vissza azokra az emlékekre, amikor meg látta az első akváriumot a benne úszkáló ismeretlen élőlényekkel. A „szikra” vajon azonnal kigyulladt? Vagy, mint nekem, az első akváriumomba jó néhány feleslegesen született guppi megölése után? A szomszéd fiú, azt hiszem Gábornak, hívták, hát neki illetve apukájának köszönhetem a „szikrát”. Nem tudom, valószínűleg az emlékek nagyítják meg a szomszéd akváriumát, de úgy emlékszem, hogy jókor nagy akvárium lehetet. Teli gyönyörűbbnél gyönyörűbb afrikai sügérekkel. Akkor még nem tudtam,” elvesztem”! Tizenhat éves vagyok, állok egy több ezer literes tenyészet közepén. Ez talán a mennyország! Valami földöntúli érzés járja át testem, megszűnik tér és idő. És senki de senki nem figyelmeztet! Csak néznek rám, azzal a mi már tudjuk furcsa mosollyal. Elkezd megfogalmazódni a gondolat a fejembe, ami mindörökre bele is vésődik: -Nekem is lesz egy nagy tenyészetem-. Tudtomon kívül egy új vallás alakul ki bennem. Az első tenyészet, az első haleladás, az első vízszámla, az első nagy hal elhullás. Mind-mind régi és kitörölhetetlen emlék. És hát a legfrissebbek: Akvarista kiállítás megnyitó, öltönyös úriember beszél, fogalmam sincs ki az. Fontos ember lehet, ha ilyen megtiszteltetés éri. Bemutatják, tényleg fontos. Doktor halnak kifestet kisfiú, csillogó szemek, boldogság. A kiállításon részt vevők agyában mindörökre beivódó 30 as akvárium, mely a sok értelmetlen beszéd, mégtöbb szétosztott lufi és mogyoró ellenére se nyeri el a nagyközönség első díját, szomorúság. Licitálás egy külső szűrőre, boldog emberek, tetszik nekik a szituáció. Régi barát elvesztése, újak feltűnése. Élmény orgia, mára már emlék, örök emlék. Mintha magamat látnám sok évvel ezelőtt! Tíz éves lehet a kisfiú, aki izzadó tenyérrel fogja apukája kezét, miközben fogom ki neki a bolt legszebb nőstény guppiját. Egy-két hét és szülni fog, rengeteg kis guppi lesz, lehet nevelni. Talán most kéne szólni neki! Látom rajta! Veszélyesen csillognak a szemek! Ismerős valahonnan! Lehet, hogy most íródik az agyba az a kitörölhetetlen mondat? Szólni kéne: NE! Ne vegyél díszhalat! Mindörökre elveszel! Az egész életedet ez fogja innentől irányítani. Az akvarisztika. Nem szólók miért tenném, hisz ebből élek Csillogó szemű kisgyerekekből, a gyönyörű lakást még szebbé változtatni akaró újgazdagokból, kupecekből, akik órákat képesek alkudni egy amúgy is olcsó halból. Pap lettem az akvarisztika oltárán. Naponta tíz – tizenkét órán keresztül hirdetem az igét. Hát nem szólók! A kisfiú fogja az egyik kezével a zacskót, másikkal apukája kezét. Visszanéz, miközben mennek ki a boltból, értetlenül nézi azt a furcsa mosolyt az arcomon! Hangtalanul mondom neki:- Elvesztél kis ember! Üdvözöllek az akvaristák világába!- Talán ha felnő és az ő fia is kiejti azt a bűvös mondatot, ami olyan sokszor halott már ez a bolygó: -apu, akváriumot szeretnék- akkor remélem vissza gondol erre a pillanatra, és valahonnan mélyről neki is elő tőrnek az emlékek.

Zábrácki László

Log in to comment


Takker profilkép
Takker válaszolt #1 4 éve 1 hete
Nekem tetszett ez a cikk,annál is inkább mivel rögtön magamra ismertem benne,mintha csak az én gyerekkoromban játszódott volna.
Anno nagy csodálattal bámultam a díszállat kereskedések medencéiben nyüzsgő különféle halakat.
Nagy nehezen tudtam rávenni édesanyámat,hogy legyen nekünk is akváriumunk,hiszen még elég kicsi voltam,és tudta hogy jórészt majd neki kell gondozni a halakat.Ami a sok munka mellett elég nehezére esett,de végül csak beleegyezett.Aztán egyszer valahonnan tudomására jutott,hogy van egy öreg tenyésztő,aki háznál árulja a halakat.Elvitt oda,és mikor beléptem az állam leesett,és azóta is úgy maradt.;) Egy jókora pince volt két helyiséggel,padlótól plafonig akváriumokkal,ami telis tele volt gyönyörű halakkal,ami a kereskedések akkori választékán bőven túlmutatott.
Iszonyú meleg volt,mivel az öreg a sok akvárium helyet a levegőt fűtötte,az akkor még filléres olajkályhával.Egy nagy kompresszor monoton zaja,és enyhe olajos pára lengte be a helyiséget,de én nem bántam,alig tudtam választani a halakból,legszívesebben mindet haza vittem volna.Sajnos az öreg nemvolt túl közlékeny,de mivel látta hogy komolyan érdekel a dolog,megnyílt és ezt-azt elárult.
Később már egyedül jártam hozzá,elmondta hol és hogyan planktonozzak,mivel akkor még sórák nemigen volt divat,vagy csak neki nem volt nem tudom,de jó pár egyszerűbb fajt sikerrel neveltem fel a segítségével.Mikor már nem tudott velük foglalkozni át akarta adni nekem az egész tenyészetét,de jött a kamaszkor,katonaság,és jó pár év kimaradt a halazásból.
Mikor néhány éve újra kezdtem,szinte előröl kellett mindent tanulni,annyi ujdonsággal találtam szembe magamat.Sajnos a bácsi már meghalt,pedig szívesen beszélnék vele most is.
A minap épp a szokásos tubi adagomért mentem,mikor egy kisfiú anyukája kezét szorongatva,épp néhány halat vásárolt előttem.Hirtelen eszembe jutott mindez,amit fentebb leírtam,és bizony elgondolkodtam,hogy múlik az idő,hiszen mintha csak tegnap álltam volna ugyanígy én is ott édesanyám kezét szorongatva...
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #2 4 éve 3 hete
Hát hogyne...én igen élvezem nemcsak a szakmai,hanem a gondolkodásra sarkalló cikkeiteket is!:) Lacikám/már ne haragudj a barátinak szánt megszólításért;)/anno írhattatok volna sokkal de sokkal többet is!
De még most sem késő-nagyon szeretném ha ti régi AM-os csapat is gyakrabban járnátok errefelé,és megtisztelnétek minket bármilyen témában,vagy a fórumon..
T.:Gábor
zabracki profilkép
zabracki válaszolt #3 4 éve 3 hete
Ez egy régi, de most is "érvényes" cikk. Remélem nektek is tetszik.

L
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések