Az alábbi blogban egy cseh típusú légátemelőről szeretnék írni. A legegyszerűbb légátemelő egy csőből áll amibe egy levegőcsövön keresztül levegőt vezetünk be, ami a vizet a cső egyik végéről a másikra továbbítja. A módszer a buborékok nagy mérete miatt nem hatékony és még hangos is. A hatásfoka javítható, ha a levegőbeömlő részhez egy porlasztókövet teszünk. Így már halkabb, de a hatásfoka még mindig nem az igazi, valamint a vízkő miatt rendszeresen tisztítani kell a porlasztókövet. A harmadik megoldás a cseh típusú légátemelő. Ennél a módszernél a csőbe egy perforált, kisebb átmérőjű csövet teszünk és két „O” gyűrű közbeiktatásával légkamrát képezünk. A levegő a perforált cső és a nagyobbik cső közötti légkamrából jut át a nagyobba ahonnan magával viszi a vizet. Ezzel a légátemelővel, sokkal nagyobb áramlást lehet elérni, mint a hagyományos illetve a porlasztókővel működő légátemelővel. Az alábbi típust egy AME szervezésű kiránduláson láttam Szankon, Magyarország egyik legnagyobb díszhal tenyésztőjénél. Ennek a megvalósításnak a lényege, hogy nem kell hozzá a drágán és nehezen beszerezhető „O” gyűrű, hanem helyette 2 különböző átmérőjű PVC villamossági védőcsövet használunk.
Az ábrán robbantott nézetben illetve összeszerelve látszik az átemelő. A piros színnel (1.) ábrázolt cső belső átmérője 23mm, a külső 24 mm. A kékkel ábrázolt (2.) belső átmérője 19 mm, a külső 20 mm. A kettő közti (1-2.) átmérőkülönbséget úgy hidaltam át, hogy a Ø24-as csőből vágtam kettő egyforma szélességű gyűrűt (3.). Az egyik gyűrűből egy kisebb cikket kell kivágni, úgy hogy a 1. csőbe éppen beleilleszkedjen. Ez után a másik gyűrűből is ki kell vágni egy akkora darabkát, hogy az előző gyűrűbe pont belepasszoljon. Ha ügyesen szabdaltunk, akkor a második gyűrűbe passzosan belefér a 2. cső. A két gyűrűt össze kell ragasztani és beléjükragasztani a Ø20-as csövet. A ragasztáshoz én aqua szilikont használtam, ez nem a legjobb erre a célra, de nem volt otthon vinilfixem. A ragasztás nélküli összerakást nem javaslom, mert az illesztéseknél szökhet a levegő, ami rontja az átemelő hatásfokát.
Ezek után a 2. csövet körben ki kell lyuggatni két sorban. Én forrósított szöggel csináltam erősebb tű illetve ár híján. Ha ezzel meg vagyunk, következhet 1. cső méretre szabása, illetve egy megfelelő melegített vascső segítségével 2. cső első néhány centijének átmérőjének megnövelése, méghozzá úgy hogy rálehessen húzni a másik Ø24-as csőre. Ezen a csövön még ki kell alakítani egy lyukat ahhoz, hogy a levegőcsövet hozzá tudjuk csatlakoztatni. A csatlakoztatás történhet egy levegőcső-toldó segítségével is, de így nagy ívben lehet csak meghajlítani a levegőcsövet, ami problémás, ha az átemelőt egy szivacsra akarjuk ráhúzni. A másik megoldáshoz kell egy HOBBY Ø5 mmes műanyag cső (5.), amit derékszögre hajlítunk. A hajlátás során történő belső átmérő torzulást úgy küszöbölhetjük ki, hogy az egyik végét ledugózzuk, homokot töltünk bele majd a másik végét is lezárjuk, utána melegítve meghajlítjuk a kívánt szögre. Ezt a kis csövet a másikra (4.) fúrt lyukba kell beleragasztani, de úgy hogy minél kevésbé lógjon ki a másik cső belső falának a síkjából, hogy az összeszerelés után a levegő ki tudjon jönni.
Az átemelő (1.) kimeneti végét az alkalmazás módjától függően hagyhatjuk egyenesen, de homokkal töltve, melegítve meg is hajlíthatjuk, illetve egy gyári könyök-idomot is ráragaszthatunk. A legalsó képen működés közben látható. A kiáramló víz mennyisége a levegő mennyiségével állítható, de nem lehet korlátlanul növelni a légáramot, mert egy bizonyos mennyiség fölött már nem szállít több vizet, sőt kevesebbet.