Miért alternatív? Van számos példa jól működő KPE, PVC stb megoldásokra, ez azonban egy kicsit más, a kulcsszó: MÜ II. Sokan figyelmeztettek, hogy járt utat járatlanért nem kéne elhagyni, mindannyiuknak köszönöm! :) Mi sem példázza jobban keményfejűségemet és azon jellembeli hibámat, hogyha valamit a fejembe veszek, nem nyugszom, amíg el nem készülök vele... szóval megcsináltam.
Akit érdekelnek az előzmények is, itt olvashat róluk.
Még mielőtt bemutatom a készítés lépéseit mindjárt szeretném kikötni, hogy a rendszernek vannak előnyei és természetesen hátrányai is az egyéb megvalósításokkal szemben, megpróbálom ezeket röviden összefoglalni.
Előnyök:
- "homogén" rendszer (cseh-átemelőkkel azonos elemekből pumpától egészen a beoldásig)
- gyorsan szerelhető, pótalkatrész gyorsan előállítható
- könnyen szállítható, gyorsan összeállítható ismét
- olcsó
Hátrányok:
- több barkácsigény (folyományaként a külalak rosszabb lehet :) )
- kisebb masszivitás
- gyorsabb öregedés (?)
- kevesebb összegyűlt tapasztalat
Senkit nem akarok meggyőzni arról, hogy ilyet csináljon, vagy ne csináljon. Kedvet szeretnék csinálni a levegőrendszerekhez, ha valaki ilyet szeretne, annak pedig segítségképpen bemutatni hogyan csináltam.
Hogyan is?
Volt egy terv (itt a közelben keress egy képet, képmegjelenítésben a blogmotor nem a barátunk).
Ehhez be kellett szerezni az alapanyagokat, a levegőrendszer vázához az alábbiakra van szükség:
- O-gyűrűk (15x4, nagyobb pumpákhoz Gábor tapasztalatai alapján 14x5-ös ajánlott inkább)
- MÜ II-es csövek (16 és 25 mm)
- régi alumínium vezeték bevonata (© halőrxxl), vagy egyéb megfelelő csonk anyag a vételezési ponthoz
- Vinilfix
- szigetelő szalag
- szeszes rövidital kupakja (cső végére)
- tömszelence
A cseh-átemelővel azonos alapanyag-igény nem a véletlen műve :)
A bekötéshez továbbá javasolt az alábbiak beszerzése (ha a jelenlegi rendszerben nem használtunk):
- tűszelep levegőszabályozó
- O-gyűrű 5x3-as méretben (levegőcsövek rögzítése)
- visszafolyásgátló (opcionális)
- gyorskötöző (rögzítéshez, opcionális)
És a használt szerszámok:
- bicska
- fúró
- sikító (ha nincs kéznél, flex vagy sarokcsiszoló is megteszi :D) vagy kevésbé haladós, de bőven elég az apró fogú fűrész
- hajlítóbetét
- szorítók
Ezután a lépések valamilyen szinten szabadon variálhatók, abban a sorrendben jelenítem meg, ahogy én csináltam. Elég hosszú lett, ez ne riasszon el senkit, megcsinálni nem bonyolult!
Elosztók elkészítése:
A 25-ös csőből levágunk rövidebb és hosszabb darabokat, azonos számban, hosszban nagyjából 1:2 arányban (ha egyenlő szárú elosztót szeretnénk). Lesorjázzuk, profin és igényes megoldással, ha van szép NOGA sorjázónk! Ha nincs, a mezei bicska is megteszi, csak előtte töröljük le róla a kolbászzsírt :) Ezután a rövidebb darabon bejelöljük az átfedést, majd tetszőleges szerszámmal kivágjuk. Én a - most már szép tiszta - bicskával vagyok a legmagabiztosabb, csendes, ezért éjszaka is használható, jó éles, tehát csupa előnye van, az utolsó daraboknál a megszerzett rutinnal pedig már jóval 10 metszés alatt kialakul a szükséges forma.
Bármilyen szerszámot is válasszunk, járjunk el körültekintően, a munkadarab kicsi, a cső viszonylag kemény, könnyen sérülést okozhatunk magunknak!
A rövidebb ág elkészülte után a hosszabb következik, erre lukat kell készíteni, kisebbet, mint az illeszkedő darab, de minél közelebbit hozzá (ne alakuljon ki zavaró hang, nomeg szép legyen). Itt fúró nélkül már nem boldogulunk, óvatos és minél pontosabb kirchnerezés után vehetjük elő az egyre nagyobb fejeket, vagy egy jó élű fúrófejjel körbemehetünk - de ha kellően nagy barkácskészlet áll rendelkezésre, vagy nem vagyunk rest leutazni nagyapához, a rózsamaró is kiváló eszköz. A "munkadarabot" nem egyszerű rögzíteni, satuba befogásnál ajánlatos lehet betétet rakni a csőbe, vagy úgy jártok, mint én, tehát ovális lesz a lyuk, kör helyett. Úgy gondolom, ez egyébként inkább szépség- mint funkcionális hiba.
Ezután már csak a ragasztás van hátra, a Vinilfixem már alapvetően kevésbé folyós mint új korában, ezért az a módszer vezett legszebb eredményre, hogy rögzítettem a hosszabb ágat, a rövidebb ágat jó alaposan körbefolyattam ragasztóval, majd lehető legnagyobb precizitással ráhelyeztem a hosszanti ágra, hagytam lefolyni, párat ráfújtam és kezdődhetett a száradás. Eleve ráhelyezve is körbe lehet ragasztani, de kicsit macerásabb a dolog (könnyű leütni a rövid ágat, különösen, ha többet csinálunk egymás mellett).
Könyökök elkészítése:
Egy darabig gondolkodtam, hogy 25-ös csőből könyököt készítsek, vagy a 16-ost hajlítsam és csak egyenes 25-ös darabok legyenek. Végül otthon találtam egy - korábban apai nagyapámtól kért, de vízleszívásra alkalmatlan - csövet, hasonló felépítéssel, mint amilyet Gábortól kaptam, feltehetőleg azonos célra gyártották... Kiderült, hogy tökéletesen illeszkedik (éppcsak belemegy) a 25-ös csőbe, így végül a 25-ös könyök mellett döntöttem.
Tehát elkészítése: a 25-ös csőből levágunk egy olyan darabot, amekkorát meg tudunk hajlítani az adott betétünkkel, gázláng fölött a már több helyen részletezett módon meghajlítjuk. Persze szép még az ideális betéttel sem lett a hajlítás, ezt egyrészt a rutin számlájára írom, másrészt, hogy még mindig nem készítettem rendes sablont hajlításhoz.
A csövek elkészítése:
1. Vágjuk le a kívánt hosszúságú darabokat a MÜII-es 16-os csőből.
2. Jelöljük be a csöveken a kívánt leágazási pontokat.
3. Adjunk Sanyi barátunk kezébe egy fúrót meg pár alkalmatlan fúrófejet és közben haladjunk egy másik munkafolyamattal. :D
Viccet félretéve: a levegőcsonknak 4,5-ös fúrófej az igazi. Ha ez nincs, 4-essel és némi játékkal is megoldható a dolog, de minél szorosabb, annál jobb, hogy a kis csövecske ne tudjon becsúszni nagyon a légvezetékünkbe. Fúrás után ragasztás Vinilfix-szel és száradás. Ha nem teljes kör a levegőrendszerünk, a csöveket le kell zárni, itt kerülnek képbe a kis fekete kupakok, melyekbe pár milliméter Vinilfixet nyomva lezárhatjuk a cső végét (ötletforrást lásd lentebb). Vigyázat! A kupak nem fog odaragadni, könnyedén le is szedhető, a zárást a ragasztó végzi, én optikai okok miatt fent hagytam a kupakokat. Mivel Gábor jelezte, hogy nála az erős pumpa bizony kinyomja a 15x4-es O-gyűrűket, szigetelőszalaggal, illetve helyenként a szigetelőszalag alá aluminíum vezeték belsejét csempészve csináltam pár "stoppert" a csövekre. Most még minden bizonnyal felesleges, a kis pumpám aligha nyomná szét a rendszert, de inkább biztosra akartam menni.
Az összeállítás volt nyilván az egész dolog legfontosabb része, ezúton is köszönöm Sanyiék segítségnyújtását! A csöveket gyorskötővel rögzítettük az állványzathoz (és egyéb stabil pontokhoz), a csövek összeillesztésénél kellett kicsit izzadni az O-gyűrűkkel, de végül azok is bekerültek.
A könyökökből és elosztókból direkt többet készítettem, mivel úgy néz ki, még idén költözni fogunk, illetve egy akvárium kiesett, a tervezett rendszer módosítva került megvalósításra (a szoba túloldalán elhelyezkedő 2 akvárium kimaradt). Valahogy így - kép valahol a közelben:
Pár tartalék vételezési pont felkerült így a pontok száma nagyjából ugyanannyi maradt, viszont kevesebb cső, elágazás és kacifánt került a rendszerbe.
Összeállítás után felhelyeztem a vételezési pontokra a levegőcsöveket, kis O gyűrűkkel rögzítve, túloldalukra a tűszelepes levegőcsapot szintén rögzítve (a szabadon álló lábára mindenhol felhúztam azt a gyűrűt, amivel majd az akváriumba menő csövet rögzítem, így azonnal kéznél lesz).
Amire nem volt kész tervem: a pumpa csatlakoztatása a rendszerre. Néhány kósza próbálkozás után egy tömszelence lett a megoldás, melybe a pumpa végéről érkező cső pontosan beköthető, túloldalon a rögzítést egy tömszelencével azonos szélességűre tágított, Vinilfixszel alaposan összeragasztott 16-os cső oldotta meg.
Kötésnél a szigszalagból nem lehet kevés, ezért ezt is bepólyáltam kissé.
Átállásnál minden pillanatok alatt ment... volna! Az átállást úgy terveztem, hogy a pumpához közeli 2 csapot valamennyire megnyitom, minden mást elzárva tettem fel, majd sorban kötöm fel a levegőket és nyitom meg a csapokat. A terv jó volt: a pumpához közeli átemelőt meghajtotta a levegő, de alatta a követ már nem bírta működésbe hozni a rendszer. Még úgy sem, ha elzártam az átemelőt. Ennek a fele sem tréfa, valahol szökik a levegő! Sajnos ez a kis pumpa teljes teljesítményét gond nélkül képes egyetlen kis levegőcsövön leadni, úgyhogy sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Szerencsére olyan a fülem, mint a sasé (vagy az orrom), így pár perc értelmetlen elágazás igazgatás és O-gyűrű ellenőrzés után sikerült megtalálni a probléma forrását: a könyök szélességét sikerült kihagyni az egyenletből, így a csodásan előkészített rendszerben egy csonk a 112 akvárium _mögé_ került. Hát igen, bár én jelöltem, nem én raktam be, teljesen elfelejtettem, hogy oda is kerülhetett... Pár percre még visszakötöttem az előző rendszert, nem túl könnyen, de végül felküzdöttem a csonkra a csövet + O-gyűrűket + elzárt tűszelepet, innentől minden ment, mintha húznák! Sorban metszettem el a hosszú levegőcsöveket, kötöttem be a köveket és átemelőket és élveztem a tűszelepes szabályozó finom állíthatóságát. Ha rendszert nem is csináltok, mindannyiótoknak javaslom, hogy a hagyományos csapokat cseréljétek ilyenre, rengeteg kellemetlenségtől és bosszankodástól óv meg, rettenetesen jól szabályozható, tényleg élvezet a használata.
A felső akváriumhoz a blog elején említett topikban beszéltek hatására elhelyeztem még egy visszafolyásgátlót is, így szebb, mintha U-ra hajtogattam volna a csövet :)
Mennyibe is kerül mindez?
Nem reklám, hanem információadási célzattal megjelöltem azt is, én honnan szereztem be.
A vázhoz szükséges anyagok:
- 16mm-es és 25 mm-es cső, 3m-eseket vettem, összesen 6 szálat, ebből összességében kb 2-t használtam fel, 1515 Ft volt a budapestvill-ben (elnéztem az áraikat, ennél jóval olcsóbban is lehet kapni)
- 80 db kicsi, 50 db nagy O-gyűrű, nagyból 42 db, kicsiből kb 20 db maradt, 1700 Ft volt cssc.hu-nál (ebből a vázhoz gyakorlatilag 8 db nagy került felhasználásra, ~200 Ft értékben)
- alumínium vezeték, szeszes rövidital kupakja (cső végére) nem került semmibe, tömszelencét némi 20 mm-es MÜ II-es csőre cseréltem :)
- Vinilfix, bár nálam volt itthon, de 1260 Ft lenne a Kőházynál
- szigetelő szalag ~ 50 Ft
Az egész váz tehát nagyjából 4000 Ft rengeteg tartalék/maradék anyaggal.
Kiegészítők:
- 20 db tűszelepes levegőszabályozó, ebből csak 1 maradt, 2000 Ft volt az akvariumplus-ból
- visszafolyásgátló, ~ 60 Ft/db ebay-ről
- gyorskötöző, ennek árát nem tudom, volt itthon
Ha pontosabb mennyiségeket veszek minden bizonnyal 5000 Ft alatt megállt volna az egész "korszerűsítés", így viszont még pár állványt be tudok kötni új kiadás nélkül (kisebb O-gyűrűből kellhet még pár, ha alaposan akarok rögzíteni).
És végül egy kép a pumpától az oldott oxigénig:
Nem egy műtermi darab, de nekem kellő biztonságérzetet ad, hogy minden ugyanabból van és ismerem az egészet.
Először elkezdtem mindenhol feljegyezni, ahol Gábor tanácsait/ötleteit felhasználtam, de aztán rájöttem, hogy egy-két részt kivéve az egészhez odaírhatnám, így inkább források jelleggel itt a végén jelenítem meg: Gábor, nagyon köszönöm a rengeteg segítséget és ötletet, ez a rendszer biztosan nem jöhetett volna létre nélküled! :)
Minden halnak jó levegőt a vízbe és mindenkinek jó barkácsolást!
Na ugye hogy ugye...néha a bénázásaimat megmutatva érem el a célt hogy lelket öntsek belétek!
Nagyon köszönöm a képeket!
Sebaj..legközelebb okosabb leszek(mentségemre szolgáljon hogy nem is ide gondoltam én az artemia keltetőket,hanem máshová ahol jobb "ingyen fény van",de időközben azt is megmásítottam)
