vidfarkú („C”) főkategória második változatának bírálási szempontjai következnek - a kategóriának megfelelő farokformájú halakat magyarul lándzsa- vagy hegyesfarkú guppiknak nevezzük. 
A farokúszó formája lándzsahegyre emlékeztet, hosszúsága a testhossz 8/10-e, magassága a farokúszó hosszának6/10-e. A hátúszó kezdetben meredeken emelkedik, majd kifelé görbülve (a hátvonalától felfelé távolodva), hegyben végződve fednie kell a farokúszó első harmadát.
A farokúszó hosszának értékelése:
| A testhossz 5/10-e | 10 pont |
| A testhossz 4/10-e | 7 pont |
| A testhossz 3/10-e | 3 pont |
| A testhossz 3/10-énél kevesebb | 0 pont |
| A testhossz 5/10-énél több | maximum 3 pont levonása |
Példák a farokúszó alakhibái miatti pontlevonásokra:
| Magassága kisebb, mint a farokhossz 8/10-e | maximum 5 pont levonása |
| A felső és alsó farokszélek nem párhuzamosak | maximum 3 pont levonása |
| Hátsó szegmens alaki hibái | maximum 5 pont levonása |
| A hátsó farokélek eltérő szöge | maximum 3 pont levonása |
| A hátsó farokélek által bezárt szög túlságosan hegyes | maximum 10 pont levonása |
| A hátsó farokélek által bezárt szög túlságosan tompa | maximum 2 pont levonása |
| Egyéb hibák, pl. fogazottság | maximum 5 pont levonása |
| A farokúszó magassága szemmel láthatóan kisebb, mint a legnagyobb testmagasság | 0 pont (tehát automatikusan 20 pont levonása – ilyen hal jó esetben már az előszűrés során kiesik, jobb esetben be sem nevezik) |
A hátúszó hosszának értékelése:
| A farokúszó első harmadának végéig tart | 5 pont |
| A farokúszó első harmada előtt véget ér | a hossz függvényében maximum 4 pont levonása |
| A farokúszó első harmadán túlér | a hossz függvényében maximum 4 pont levonása |
Példák az alakhibák miatti pontlevonásokra hátúszóra vonatkozóan:
| Nem emelkedik meredeken az elején | maximum 3 pont levonása |
| Erős fogazottság vagy hiányosságok | maximum 2 pont levonása |
| Eltérés az ideális alaktól | maximum 7 pont levonása |
Örömmel jelenthetem, hogy "lándzsában" igazán komoly génállomány áll rendelkezésre itthon, az elmúlt években több tenyésztőnk is foglalkozott velük hosszabb-rövidebb ideig. 2019-ben, az utolsó "teljes" évben nem volt páros EC verseny, ahol top 3-ban ne végzett volna magyar hal (jellemzően több is) és győzelmek is becsúsztak. Az idei kissé féllábas évben is nagyon szép pontszámok és hazai győzelem született a kategóriában az itthoni versenyen, Varsóban is csak Grzegorz Prusinowski halai bizonyultak erősebbnek, aki szintén a kategória nagy kedvelője és évek óta elszánt tenyésztője. A lengyeleken kívül a franciáktól és ritkán az olaszoktól és a szlovákoktól szokott erős hal érkezni a versenyekre, más országokban nem jellemző a farokforma verseny minőségű tenyésztése. Mivel viszonylag kevés tenyésztő foglalkozik velük aktívan, a bírálatnál is érik néha meglepetések a tenyésztőket, mert némi eltérés van az ideális farokforma megítélésben. A cikk elején látható illusztrációs rajzon is szerepel a szabványból kiemelt ideális alak, a farokúszóra mégis egyes bírák a hosszabb, elnyújtott formát tartják kívánatosnak (ahogy a fotókon is szerepel), ezért néhány "teszt" után tenyésztőink is főként ezt az irányt követik. Itt a nemzetközi bírálati szokások úgy érzem nem követik elég pontosan az írott szabvány betűjét (vagy a szabványban nem sikerült tökéletesen lekövetni a nemzetközi szemléletet). Ezt figyelembe véve érdemes tehát felkészülni a farokforma versenyszerű tenyésztésére.
Aki ezzel a törzzsel kezd, egy közepesen nehéz fába vágja fejszéjét. A farokformába tartozó halak elég élénk, fürge mozgásúak, farokrothadásra nem igazán hajlamosak. Test és úszó színezetre is többségük nagyon erős, igazán mutatósak, ezzel ritkán van probléma. Cserébe szelektálási igényük a farokformára elég nagy: tiszta törzsből, jól szelektált alomból is kis számú (0-5) versenyképes halat dob, ezért fokozottan figyelni kell rá, hogy a megfelelő farokformájú hímek genetikáját vigyük csak tovább. Gyakran jelentkező úszóhiba a farokúszó aszimmetria, jellemzően a felső íve a lándzsának jóval hosszabb és teltebb, mint az alsó. Gyakori testhiba továbbá a gonopódium rugószerű nyúlványa/kinövése (mely hímek jellemzően nem is tudnak termékenyíteni, csak a kinövés eltávolítása után), ez azonban enyhe test hibának számít.
A farokformához hasonlóan némi változatosság mutatkozik nemzetközi színtéren a nőstények úszóinak megítélésében is. Egyes vélemények szerint a nőstényen is jellemző "lándzsásodás" úgy a farokúszón, mint a hát- és néha még a farok alatti úszón is, nem kívánatos, "ázsiai" törzsekből hozott jellemző. Én hazai tenyésztőink (akik részben egyaránt bíratársaim is) véleményét kell osszam, hiszen európai szinten kiemelkedően mélyedtek el a farokforma jellemzőiben, mivel szerintük ez természetes módon benne van a genetikában, és szinte minden jó lándzsa törzsben előjön. Sajnos a nőstények pontszámát egyébként is nagyon jelentősen csökkentették a 2020-as szabvány változtatásnál, így ezen nézeteltérés jelentősége csökkent, de korábbi tapasztalataim alapján a többség szintén ezen nézettel ért egyet.
Kissé nehéznek és helyenként bizonytalannak tűnhet a farokformába tartozó halak bírálata, de nem áll szándékomban ezzel senkit elrettenteni, úgy gondolom az összes buktatót kiemeltem és senkit le nem beszélnék a farokformába tartozó törzsek tenyésztéséről, igazán szemet gyönyörködtető, ritka, különleges változatokat találhatnak köztük az erre fogékonyak!
Ahogy az utolsó számban is írtam: a versenyguppizást az AME keretein belül gőzerővel folytatjuk tovább, így akár az Egyesületben, akár a Hungarian Guppy Club 2014 facebook csoportban, akár személyesen örömmel várom a leendő versenyguppi tenyésztők megkereséseit!
Szöveg: Toma István
IKGH C1 szabvány
