Ma itt hagyott minket sokunk által szeretett és tisztelt Csépányi Gábor barátunk. 
Nehéz szavakat találni...

Így írt magáról az Akvárium Magazin 100. számában:

„Csépányi Gábor vagyok, 1969 áprilisában születtem Ózdon. Szüleim fizikai dolgozók voltak, nagyszüleim szintén- ezer szállal kötődtünk az iparhoz, míg az teljesen meg nem szűnt. Ipari szakközépiskolai végzettséget forgácsoló szakmában szereztem. Felsőbb iskolára módom nem volt, még ha eszem lett is volna.

A hobbiban igen kisgyermekként „nevem volt” errefelé, hiszen olvadástól a jégborításig mindig vizek partján voltam fellelhető. Bárminemű vízi életforma lázba hozott- sokszor szó szerint is, hiszen összefagyva vagy éppen ropogósra aszalódva kerültem elő a partokról… Újból így élnék, ha tehetném!

Az akvarisztikát öntött akkumulátor üvegben, és vasvázas medencékben kezdtem, majd ’76 karácsonyán a fa alatt találtam a Horn-Zsilinszky Akvarisztika c. könyvet. Öt évesen már patakmedret tisztítottam a kövi csíkoknak, sőt egy évvel később már nagymamám mosóteknőjében gondoztam pár egyedet egész éven át…

A katonaság után már kerestem az utamat, szerettem volna specializálódni. Mára szinte csak a Corydorasok,  Loricariidae-k, és pár guppi maradt érdeklődésem kereszttüzében. A gerinctelenek közül garnélákat, CPO rákocskákat, és csigákat tartok. Előszeretettel etetek magam tenyésztette élő eleségekkel, planktonoznék is mint rég, ha lenne hol…

Mindig is a tenyésztés vonzott, és bár többször is megvolt a rávaló, halodám mégsem lett. Most családom messzemenő toleranciáját kihasználva lakásunkban akvarizálok. „

Már az égi akváriumokba eteti a halakat "ancibrikettel". Nyugodj békében halőrXXL!