A napokban a boltokba kerül (és az előfizetők is megkapják) az Akvárium Magazin következő száma .A nyárra való tekintettel igyekeztünk könnyedebb, igazán magazinos újságot készíteni. Remélem sikerült. A tartalomból:

Kevés hal ébreszt az akvaristák körében oly sok emóciót, mint a vértes harcsafélék (Loricariidae) dél-amerikai családjának tagjai. Ez a család több ok miatt rendkívüli. Az első, a családot reprezentáló fajok nagy száma: eddig legalább 800 fajt számoltak össze. A másik feltűnő dolog, amelyre különösen a XXI. Században jöttünk rá, hogy mennyire kevéssé ismerjük őket: eddig az ismert vértes harcsáknak alig 20-30%-át írták le tudományosan, s csak ezek kaptak hivatalos latin nevet. A többit csupán egyes nemekbe osztályozták, sőt némelyeket csak alcsaládokba.

Az előző cikkből megtudhattuk, hogy a vértesharcsák között léteznek növényevők. Ebben a cikkben az etetésükhöz adnánk néhány jó tanácsot, receptet. Táplálásuk fő összetevője a különböző zöldségfélék lehetnek: spenót, sütőtök, zöldborsó, saláta, cukkíni, kígyóuborka, sárgarépa, burgonya, sóskalevél, gyermekláncfű levele.

Az Akvaristák Magyarországi Egyesülete már évek óta minden ősszel megszervezi legnagyobb összejövetelét, az AME Akvarista Napokat. Idén, rendhagyó módon a Fővárosi Állat- és Növénykertben két napon át szeptember 5–6-án (szombat-vasárnap) kerül megrendezésre, ahol elsősorban érdekes akvarisztikai témájú programokkal, ismereterjesztő játékokkal és akvaristáknak meghirdetett versenyekkel szeretnénk az akvarisztikát népszerűsíteni.

A Georgia Aquarium-ban több mint 100 ezer hal látható 24 millió liter vízben, Atlanta városközpontjában, mintegy 500 ezer négyzetméteren és ezzel a világon az első számú bemutató-akvárium. Több milliárdos, köztük Bernard Marcus, hozta létre az óriási épületekből álló hatalmas akváriumot és több mint 200 millió dollárt fektetett ebbe a projektbe.

2009. június 9-én éjjel Győrben édesvízi ráják (Potamotrygon reticulatus) születettek, tudomásom szerint ebből a fajból az országban nálam először. Ennek történetét és tartásuk körülményeit szeretném megosztani a Kedves Olvasókkal.

Szinte minden tenyésztésről szóló cikkben olvashatjuk, hogy a kishalnak első eleségként frissen keltetett sóférget adhatunk. Bár több tenyésztő használja, sokan mégsem tudják, hogy mi is az a sóféreg.

Nem gondolom, hogy különösebben magyaráznom kellene egy, a természet által létrehozott teremtmény szépségét, magasztosságát, tökéletességét, hiszen valamennyi létforma a maga nemében műalkotásnak számít, de a macrostománál muszáj kivételt tennem. Na nem azért, mert szüksége lenne rá, vagy mert szeretek dicshimnuszokat zengeni a nekem tetsző élőlényekről. Egyik sem! A választ mindenki magában találja, ha ránéz a harcoshalak királyára, a Betta macrostomára (Regan 1910).

Heiko Bleher neve még a hazai akvaristák körében is jól ismert, sőt elismert. Elsősorban a diszkoszhalak iránt érdeklődők, tenyésztők szívébe lopta be magát az elmúlt évtizedek alatt. Bleher gyerekkora óta évente több expedíción vesz részt, ahol újabb és újabb fajokat fedez fel. A 2007. évi felfedezéseiről készített cikksorozatot, Magyarországon elsőként az Akvárium Magazin olvasóival osztja meg.

Az előző részekben, elméletben és gyakorlatban ismerkedtünk meg, az akvakertészet alapjaival. Most azzal foglalkozunk, hogy mit kell elvégezni egy frissen beindított növényes akváriummal, ha szeretnénk elkerülni az akvarisztika rémét, az algásodást.

A tengeri akvarisztika mindig is az akvaristák körében egy idegen és ismeretlenségbe burkolózó „mostohagyerek” volt, amit átjárt a misztifikum, ezáltal egy körülményes és nehéz ágává vált, legalábbis a közfelfogás szerint. A tengeri akvárium szépsége, a tenger alatti élet csodálatos világa újra és újra vággyal tölti el a vizek és víz alatti ökoszisztéma iránt vonzódókat, és a többség számára ezen a szinten meg is reked. Hiszen olyan kérdések, mint „honnan és főleg mit szerezzünk be, mit hol tudunk megvenni”, megválaszolatlanul maradnak…

A tengeri akváriumok legfontosabb szűréstechnikai eleme a fehérje lehabzó. A vízben lejátszódó biológiai folyamatok során rengeteg fehérje alapú szennyeződés kerül a vízbe. Ha ezeket nem távolítjuk el, akkor egy bizonyos idő után felhalmozódnak és a lebomlásuk az akváriumi közösségre káros anyagok termelődését indítja el. A fehérje lehabzó működése során ezeket a fehérjéket, még a lebomlási folyamat megindulása előtt segít eltávolítani az akváriumból.

Magamról annyit, hogy lassan belépek a 30-asok táborába, nős vagyok és van egy 9 hónapos fiam, szakmámat tekintve villamosmérnök, amit próbáltam több esetben is az akvarisztikában felhasználni. Az akvarisztikával gyerekkoromban kerültem kapcsolatban. Akkor pár 10 literes akváriumom volt, amihez mindösszesen egy levegőztető pumpa kapcsolódott technikai berendezés gyanánt. Majd 10 évnyi akvarista kihagyást követően az afrikai sügérek lelkes megszállottjává váltam…

5-10 évvel ezelőtt még gyerekcipőben járt a kőkorallok tartása, de minden, magára valamit is adó tengeri akvarista szeretett volna korallokat is tartani az akváriumában. Akkoriban a lágykorallok jelentették a megoldást erre a problémára. Ezek között is a lapanemona és Discosoma jellegű élőlényekre vadásztunk sokan, mert ezek különleges alakja és elképesztő színkavalkádja igazi ékszerként mutatott az akváriumban. De örültünk egy szép zöld clavularianak is. Méltánytalanul elfelejtett állatok ezek, pedig a korallok ezen fajtái viszonylag hálásak.

Az ár után mindig rögtön a második kérdés, amit kezdő akvaristáktól hallok, hogy ugye nem kell sokat takarítani. Ez nagyon relatív, kinek mi a sok? Egy biztos, nem szabad abba a hibába esni, hogy ezeket a kis méretű tengeri akváriumokat pusztán dekorációs tárgyként kezeljük. Az első és legfontosabb teendőnk a nano-reefek fenntartásánál a rendszeres részleges vízcsere.

Ezekkel a nagyon szép – a Buccinidae családba tartozó – csigákkal két éve találkoztam először kereskedésben. Azóta viszonylag gyors ütemben terjedt el akváriumainkban, mert fő természetes ellensége az akváriumainkban elszaporodó apróbb csigáknak, ennél fogva kiváló biológiai eszköz ellenük (talán az egyetlen a Botiák mellett).

Bizonyára kevesen tudják, hogy Magyarország legnagyobb guppi populációja az Alföldön, Berekfürdőn él. Berekfürdő, Kunmadaras és Karcag között található kis falu. Nem igazán falu, inkább fürdőtelepülés, mert a feltörő termálvíz köré épült ki az 1930-as évektől.