Ez a téma már nagyon régóta foglalkoztatja a Betta tartókat, főként a vad Betták szerelmeseit, köztük engem is.
Hogy tisztán láthassunk az alap defeníciókat kell értelmezni.
Fakultatív: szabadon választható, nem kötelező
Obligát: kötelező, elmaradhatatlan
Az obligát szaprodású Betták közismertek és többnyire minden ember ilyeneket tart. Léteznek habfészeképítők és szájköltő Betták. Ez eddig rendben is van. Megszokott, hogy egy Betta splendens fészket épít és a hím a nőstényből kipréselt ikrákat oda köpi, majd gondosan őrzi is. Sokan azt gondolják, hogy minden Betta / Harcoshal habfészket épít, pedig ez nagy tévedés. A jelenleg biztosan beazonosított közel 70 Betta fajból csak 17-18 habfészkes Betta van, a többi mind szájköltő és hogy miért van ez? Egy kis fejtöréssel könnyen meg lehet magyarázni, nem kell hozzá biológusi végzettség. A kezdetekben, amikor kialakult az evolúció során a labirintkopolytú, mint az élőhelyi feltételekhez való alkalmazkodás hatékonyabb módszere magával vont egy újfajta szaporodási módszert is.
Ami kiváltotta a labirintszerv létrejöttét, vagyis az oldott oxigénben szegény víztömeg, az a probléma hívott életre egy másikat, mégpedig, hogy az ikráknak és bennük az embriónak folyamatosan megfelelő oxigéntartalmú környezetet biztosítson. Amikor egy labiritkopoltyús hal felúszik levegőt venni és onnan visszatér a mélyebb vízrétegekbe, levegőbuborékokat enged ki szájából, ami az álló vízben megreked. Innen már „csak egy lépés” hogy felismerje hogyan tudja az ikráinak biztosítani a fejlődésükhöz szükséges oxigént. Kialakult a habfészek építés és halaink nagyon hatékonyan használják mind természetes élőhelyükön, mind pedig akváriumainkban. Viszont most érkeztünk el arra a pontra, amikor a következő evolúciós ugrás jött. A habfészek egy immobil építmény, amit könnyű megbontani, szétzilálni. A hímnek folyamatosan őriznie is kell, hogy a már kikelt 1 napos lárvák a védelmet jelentő fészekben maradjanak és más ragadozó ne támadhassa meg azokat. Sok problémát jelent!
Miközben a hím rendezgeti, gondozza a fészekben az ikrákat/ivadékokat önkéntelenül is a szájába veszi őket, de ha éppen egy olyan biotópon él, ahol az oldott oxigén mennyisége nem tragikus és nem kényszerül rá a fészek építésére, akkor egészen egyszerűen a szájában is tarthatja, így tökéletesítve a szaporodás 2. szakaszát, az ikrák védelmezését, kiköltését. Szájában az ikrák nagyobb biztonságban vannak, mert pl. egy ragadozó támadásával a kifejlett hím hatékonyabban tudja felvenni a harcot, vagy gyorsabban tud elmenekülni, így megmentve saját maga és ami a legfontosabb, az új generáció életét is. Másfelől a kopoltyú mozgatásával folymatosan oxigénben gazdag friss vizet tud pumpálni az ikrákhoz, vagy a már kikelt ivadékokhoz. Régóta rebesgetik azt az információt, hogy napjainkban is megfigyelhető ez az evolúciós ugrás és vannak olyan rugalmas fajok, amellyek képesek váltogatni a kölönböző szaprodási stratégiákat a helyzettől függően és mindezt akváriumban is.
Őket angolul switch hitters Bettákként is emlegetik és 3 fajt sorolnak ide: Betta brownorum, Betta coccina és a Betta rutilans.
Amikor utána jártam annak, hogy kinél lehet ilyen fakultatív Betta egy embert találtam csak meg, de őt is igen nehezen. Neki van elm. egyedül Európában szájköltő Betta brownoruma, ami nagyon nagy szó, nem csak amiatt, mert maga a faj fészeképítő, hanem mert a brownorum egy igazán gyönyörű Betta faj. Sajnos nem tudtam tőle kifejlett példányokat szerezni, ezért az információ áramlás akadozása miatt meg is szakadt a kapcsolat.
Viszont nemrégiben egy kedves osztrák ismerősömnél is történt valami nagyon érdekes. Egy vadonfogott Betta brownorum párt vett meg közel 2 éve és tavaly novemberben arra lett figyelmes, hogy a brownorum hímnek van valami a szájában. Le is fotózta és megengedte, hogy megosszam mindenkivel ezeket a képeket.
Jelenleg is a következőt teszi a hím. Épít egy habfészket és abba az ikrákat belehelyezi, majd 3-4 nap elteltével a kikelt lárvákat a szájába veszi és ott őrzi tovább, amíg azok meg nem erősödnek és fel nem használják a szikzacskó tartalmát. Habár ezt még nem nevezhetnénk kifejezetten szájköltésnek, de már jó úton halad.
Ne feledjük, ezt a felfedezést nem egy kutató csoport vagy egy laboratóriumi vizsgálat során tudtuk meg, hanem egy egyszerű és gondos akvarista révén, aki fontosnak tartja, hogy olyan fajokkal is foglalkozzon amiknek nincsenek 4-5 cm-es farokúszói, nem pompázik 10 féle színben és kereskedelmi értéke sem nagy. Rengeteg dolog vár még ehhez hasonlóan magyarázatra és okfejtésem csak karistolja a felszínt, de ha nem törekszünk minél többet megtudni állatainkról, akkor a hobby, amit űzünk felszínessé válik A fajmentő programok azért veszik bele az „átlag akvaristákat” is a kutatási témájukba, mert a lelkesedésük, elkötelezettségük révén olyan megfigyeléseket tudnak tenni, mint amire egy rosszul fizetett állatkerti gondozó nem képes.
Horváth Balázs Gergő
Fotókkal együtt itt lehet megnézni: http://labyrinthparadise.blogspot.com/
Nagy öröm számomra, hogy a nyilvánosság elé tárhatok ilyen szuper felvételeket, amiket Csaba bajtárs vett fel akváriumában a méltán híres (inkább hírhedt) Csoki Gurámiról ( Sphaerichthys osphromenoides).
Aki már akvarizál egy ideje és érdeklődik a labirintkopoltyús halak iránt, biztosan találkozott velük különböző internetes és nyomtatott szakirodalmakban. Jellemzőjük, hogy világszerte csak néhány valóban sikeres tenyésztő volt képes tenyészteni/szaporodásra bírni ezt a fajt, emiatt legtöbbször csak WF példányokhoz lehet hozzájutni. Élőhelye Malajziában és Szumátrán található, így a halak több ezer km-t utaznak, míg megérkeznek Európába. Nem meglepetés ezek után, hogy az amúgy is legyengült halak rosszul viselik az utazással járó stresszt és a megváltozott vízparamétereket. Természetesen több olyan trópusi díszhalunk van, amik gond nélkül veszik ezeket az akadályokat, de a csokoládé gurámi nem tartozik közéjük. Különösen érzékeny mindenféle parazitális, gombás fertőzésekre. Fő problémát viszont általában az okozza, hogy stressz szintje nagyon magas. Rosszul viseli a környezet változásokat, és emiatt az állatok jobban ki vannak téve a betegségeknek. A problémát még az is súlyosbítja, hogy nehezen fogadják el a száraz eleségeket és főként csak élő eleséggel táplálhatóak.
Csaba 4 db állatot kapott, amiket egy kb. 35 literes akvárumba tett.
Vízparaméterek:
pH: 5,3
KH: 2
GH: 8
T: 27 fok
Hetente 2x 15% vizet cserél így csökkentve a bomlástermék szintjét az akvárium vizének.
Videó elérhetősége: http://labyrinthparadise.blogspot.com/2010/02/szenzacios-ikrazas-turoczi-csabanal.html
Horváth Balázs Gergő
Hol volt, hol nem volt, avagy Betta rubra (Perugia, 1893)!
A címben az utalás szándékos. Ezt a Bettát csak az elmúlt években sikerült újra visszahozni a hobbiba, habár már majdnem 120 éve felfedezték. Egy lelőhelye volt ismeretes 2007-ig, a szumátrai Tobo tó (Lake Tobo), ahonnan több kutató expedició is sikertelenül tért vissza és kijelentették, hogy ott vagy egyáltalán nem élt rubra vagy kihalt. Több száz km-el északabbra, Aceh környékén fedeztek fel néhány példányt mindenki nagy örömére, hogy mégsem pusztult ki a faj.
Ez a régió volt a gócpontja egy súlyos polgárháborúnak, amit a Szabad Aceh szeparatista Mozgalom ( Gerakan Aceh Merdeka ) vezetett. A problémák a holland gyarmatosítókig nyúlnak vissza, de mélyebben nem szeretnék belemenni ebbe a politikai probléma körbe. A lényeg, hogy a harcok megnehezítették a kutatást. Jelenleg jobb körülmények között dolgozhatnak az expediciók és mára több ekülönült populációt is felfedeztek. A rubrák dús vegetációjú esőerdők árnyékos, lassú folyású, vagy éppen pangóvizes, mocsaras részein élnek, ahol a csak minimális a vízbe hatoló napsugarak mennyisége és a bomló, rothadó szerves anyagoktól a pH érték igen alacsony (5-5,5).
Első próbálkozásom a fajjal nem jól kezdődött, beteg Oodiniummal fertőzött kicsiket kaptam, amiket sajnos már nem tudtam megmenteni, pedig sokszor legyőztem ezt a rajzóspórás darakórra hasonlító betegéset. Másodszorra már teljes volt a siker. Fiatal párokat kaptam, amiket jól tápláltak és megfelelő fizikai állapotban helyeztem be őket a számukra kialakított 40 literes akváriumba, ahol tiszta Revers Ozmo vizet, sok kocsánytalan tölgylevelet és tőzeget használtam, ami szépen levitte a víz pH értékét 5,6 körüli értékre. Egy 25-30 literes akvárium bőven megfelel egy párnak, mivel nem nő 5-5,5 cm-nél nagyobbra. A hőmérsékletre nem különösebben kényesek, de a 27 fok feletti vízhőmérsékletet már nem jól tolerálják. Felgyorsul az anyagcseréjük és lerövidül az élettartalmuk.
A 3 pár megérkezése után a domináns hím szépen átvette az uralmat az akváriumba és a legvitálisabb, legerőteljesebb nősténnyel szaporodott. Az első szájköltése a hímnek sikeres volt, ami viszonylag ritka. A későbbiekben a többi hím is sikeresen szaporodott és jelenleg kb. 23 fiatal állatot nevelgetek egy kb. 100 literes akváriumban. A szájköltés időtartalma kb. 15-20 nap és közel 20-30 db apróságot engednek ki a szájukból. Nagyon fontos, hogy jól fedjük le akváriumunkat, ha emellett a faj mellett döntünk. A legkisebb résen is képes kiugrani!
A Betta rubra önmagában nem nehéz faj, nála sokkal kényesebb vad Betták is léteznek. Tarthatjuk keményebb csapvízben is, de ekkor is tegyünk a vízbe kis tőzeget pl. harisnyába kötözve, vagy lombleveleket (bükk, tölgy, tebang), égertobozt. A pH nem fog változni, viszont halaink kényelmesebben érezhetik magukat ebben a teaszerű, zavarosabb vízben. Társítani tudjuk pl. kisebb Pontylazacokkal, más vad Bettákkal, de igazából neki is a fajspecifikus medence az ideális.
Táplálásuk sem nehéz, elfogadják a száraz eleséget is, de előnyben részesítik az élőt, pl. Daphnia, Cyclops, Tubifex, Drosophila, ugróvillások, garnélák.
A nemek meghatározás problémás, többnyire csak kifejlett állatokon láthatóak. Az egyik legbiztosabb határozási bélyeg az operculum (kopoltyúfedő) színe. A hímeknek 2 piros függőleges lefutású csík dísziti ellentétben a nőstényeknek arany színű. A másik kulcs a hímek lenyűgöző függőleges piros csíkos testszíne.
Képekkel együtt itt is olvasható: http://labyrinthparadise.blogspot.com/
Horváth Balázs Gergő
Betta foerschi Formacsoport
Ebbe a csoprotba 4 faj tartozik, amik közül három nagyon hasonlítanak egymásra.
Betta foerschi
Betta mandor
Betta strohi
Betta rubra
Ezek közül én 2 fajt tartok, így többnyire róluk lesz szó, de említés szinten beleveszem a többi fajt is, hogy teljesebb képet kapjunk.
Betta foerschi vagy Foersch Bettája (Vierke, 1979)
Ez a faj már nagyon régóta szálka volt a szememben, mert egyszerűen annyi gyönyörű képet lehetett találni róla az interneten és beszerzése olyan körülményes volt, hogy teljesen lázba hozott. Első ránézésre egy „sima” vad Bettának tűnik, de amikor az ember fia elkezdi részletesebben elmezni rájön, hogy egy igazi Betta unikum. Több különböző képen más-más színekben tündököl. Található róla kép, amellyen zöld, máshol kék, acélos, enyhén ezüstös és a korona ékszere pedig az Operculumát, vagyis a kopoltyúfedőjét ékesítő 2 függőleges lefutású piros kb 2 mm széles csík. Itt kezdődtek a gondok. Webes oldalakon megfigyelhető, hogy a kopoltyúfedőn található csíknak nem csak piros, hanem sárgás-aranyos színe is lehet. Először arra gondoltam, hogy egy másik még új foerschi csoportba tartozó fajról készülhettek a képek, de aztán alaposabb utánaolvasás után már világossá vált, hogy a nemi dimorfizmus egyik alapvető jegye az Operculum színe. A hímeknek piros a nőstényeké pedig sárga. Körübelül 6 hónapja, hogy hozzájutottam első foerschi triómhoz egy német tenyésztőtől. Amikor megláttam nála a mélykék foerschikat (amik amúgy nekem sokkal jobban tetszenek, mint a zöldes színű populációk) egyből tudtam, hogy ezt megveszem. Méretük kifejlett korukban sem lesz több 7 cm-nél, ebből adódóan az ajánlott akvárium mérete egy kifejlett párnak kb. 25-30 liter, amit tiszta RO vízzel töltöttem fel. Ezt előzőleg tőzegen ászűrtem. Ez már csak azért is fontos, mert ez a faj, Borneó szigetén főleg mocsaras, lassú sodrású patakokban található meg. A regeteg lebomló szerves anyagtól (levelek, ágak, stb.) a víz Hidrogénion koncentrációja 4-5 (pH), amit akváriumankban is utánozni kell, ha szeretnénk hogy Bettáink szaporodjanak. Az ásványi anyag koncentráció is elhanyagolhatóan kevés (~75 mS) és az esőerdő növénytakarója szinte teljesen felfogja a fényt.
A korábban már említett színbeli eltérések a különböző, olykor zárt populációk miatti eltérés, de pl. a Mandorban talált, korábban foerschinak hitt fajról mára már bebizonyosodott, hogy különálló faj. Persze tudjuk, hogy a faj fogalma is egy az ember által kreált, rugalmas kategória. Iránymutató inkább. Még a hozzáértők sem tudják sokszor első ránézésre megkülönböztetni a B. foerschi-t a b. mandortól. Az egyik ilyen bélyeg, hogy a foerschinál a farok úszó lekerekített, míg a mandornál középen kicsúcsosodó. Több foerschi populációról beszélnek és pár éve a nagyker listákon megtalálható volt pár új foerschi populáció is.
Jelenleg ismert lelőhelyek:
Kubu (nekem innen származik a foerschim)
Pangkalanbun
Tangkiling
Tarantang
Pudukuali
Az amerikai aukciós oldalon (aquabid) mindig szoktak lenni új lelőhelyek, amiket a helyiek kifognak és tovább adnak borneói halfarmokra. Ott hozzávetőlegesen beazonosítják őket és felteszik ezekre az aukciós oldalakra, mint újdonság, csemege. Győzze követni a Betta gyűjtő az újabbnál újabb populációkat. Persze nem panaszkodhatunk, mert az mégiscsak jobb annál, mintha arról kapnánk hírt, hogy kipusztult egy…
Figyelembe véve, hogy rel. sok populációt találtak fontos, hogy ha egy foerschihoz jutunk, kérdezzünk rá a származására és csak azonos populációból származó egyedekkel frissítsük!
Hőmérsékletre különösebben nem igényes, tarthatjuk 22-26 fokon is. Az én trióm kiválóan érzi magát a számukra berendezett akváriumban, de sikeres szaporodás még nem volt. A képeken látszik viszont, hogy a hímek aktívan udvarolnak a nősténynek és ilyenkor nászruhájuk az amúgy kékes alapszínből feketébe csap át. Ezen a fekete alapon virítanak a mesés vörös csíkok. A képek nem is tudják átadni ezt a látványt.
Horváth Balázs Gergő
http://labyrinthparadise.blogspot.com/
|
Bejelentkezés
