Alapvetően ez a téma az "ahány ház, annyi szokás" kategóriába tartozik és legtöbbször a tenyésztők már egy jól bevállt etetési metódust követnek, különböző válogatott eleségekkel. Sokan és sokszor kitárgyalták már ezt a témát, és pont ezért nem gondolom, hogy ismételni kéne őket. Helyette inkább pár ritkábban használt élőállat tenyésztési-tartási módszert mutatnék be.

Képekkel együtt itt lehet megnézni [katt]

A mexikói bolharák (Hyalella azteca)

Sokunk tisztában van a bolharákok akvarisztikában való felhasználásával. Ki ne találkozott volna már velük kisebb patakokban, folyók lassú sodrású partközeli részein, tavakban, pocsolyákban kövek, fadarabok alatt megbújva. Planktonozás, vagy akvatikus mohák vizsgálata során számos alkalommal gyűjtöttem be ezekből a kis rákocskákból és halaim bőszen ették őket, de a tenyésztésükkel mindig probléma adódott, mert érzékenynek bizonyultak a magasabb hőmérsékletre (<24-25 C fok). Ezek a bolharákok Gammaridea családba tartoznak és kis hazánkban leggyakrabban a tüskés (Gammarus roeseli) és a pataki (Gammarus pulex) bolharákokkal találkozhatunk. A mexikói bolharák jobban tolerálja az akváriumokban előforduló hőmérséklet különbségeket és az ebből adódó oldott oxigénben szegényebb vizeket is. Ezen alkalmazkodó képességei miatt vették bele az akvaristák a tenyészthető élő eleségek listájába. Tartása nagyon egyszerű, töltsünk meg egy kisebb mini akváriumot, befőttes üveget vagy átlátszó műanyag dobozt csapvízzel( 10-24 nk, 7-8,5 pH, 16-27 C fok), helyezzünk bele köveket, vagy valamilyen fadarabot, valamint egy kisebb mennyiségű mohát és ha módunkban áll levegőztessük is vizüket. Az aljzat használata nem fontos, de a gyenge fény ajánlott, hogy tudják követni a napszakok váltakozását. Ha a körülmények megfelelőek elkezdenek szaporodni. A nőstények kb. 10 napig hordják petéiket, majd hasonlóan a több édesvízi garnélánál kifejlett kis rákocskákat engednek el, számuk változó, kb. 10-30. Egy hónapos kort elérve ivarérettekké válnak az új generáció tagjai. Ha szépen beindult tenyészetünk és megemelkedett a számuk ügyeljünk rá, hogy az általunk beszórt táplálék ( uborka, cukkini, haltáp, elhalt növényi részek, stb.) ne emelje meg a nitrit-nitrát szintet. Ezt vízcserékkel előzhetjük meg! Tápanyagtartalma is kiváló (természetesen ez is függ attól, hogy mivel etetjük rákocskáinkat):
Víz 86 %
Fehérje (albumin) 7 %
Zsír 1%
Vitaminok A
Ballasztanyagok megtalálható
És talán a legfontosabb, hogy élőállat! Növeli halaink vitalitását, ügyességét, immunrendszerét.

Ugróvillás (Folsomia candida)

Nyírkos földben megjelenő, szabad szemmel is látható talaj- avarlakó lények. A növénykedvelő ember cserepes virágai földfelszínén találkozhatunk vele rendszeresen.
Kis fehér rovarok amelyek szerte ugrándoznak mikor megöntözzük növényünket. Ha nem nagyon vizes a földlabda, maguktól is kihal, lételemük a nyirkosság. Ezt tenyésztésük során is figyelembe kell venni. A legjobb, ha egy kis műanyag dobozba teszünk tőzeget és azt spriccelgetjük 2-3 naponta. A hőmérséklet inkább szobahőmérséklet alatt legyen, tehát 16-23 fok körül, így a tőzeg sem szárad ki túlságosan hamar. Oltsuk be a tőzeget ugróvillás tenyészalanyainkkal, majd helyezzünk rájuk egy kisebb méretű szivacsdarabkát, ami majd a begyűjtésük során játszik szerepet, ha etetésre kerül sor. A képeken jól látszik a művelet. Etethetjük őket különböző zabfélékkel, kukoricapehellyel is (Cornflakes). Méretük kb. 1-2 mm, így ideális eleség még növésben lévő állataink számára is.

Röpképtelen muslinca (Drosophila)

Egy nagyon elterjedt eleségállat az akvarisztikában, sok új dolgot nem nagyon lehet róla már írni. Alapvetően a kétszárnyúak rendjébe tartozó kistestű légy, ami a tudományos nevéből adódóan harmatkedvelő. A Drosophila melanogster talán az egyik legkedveltebb laborállat, az egyik a kevesek közül, aminek ismerjük a teljes génállományát. Ennek egy mutációja a röpképtelen muslinca, ami az akvarisztikában-terrarisztikában közkedvelt élőeleség. Tenyésztése egyáltalán nem nehéz, inkább csak kellő odafigyelést igénylel. Már pár darab kis muslincával is indíthatjuk tenyészetünket egy 1,5-2 L-es Petpalackban. A Palack tetejét levágjuk majd az aljára szivacsot, vagy benedvesített zsebkendőket tehetünk és a tetejét lefedjük pl. harisnyadarabbal meggátolva ezzel legyeink elszökését. Ezután következik a táplálék behelyezése, ami lehet magas fruktóz tartalmú gyümölcs. Banán, megérett alma, szőlő, stb.. Lárvái erjedő, bomló növényi anyagokban (pl. erjedő gyümölcsökben) fejlődnek, ahol mikroszkópikus gombákkal táplálkoznak. Pár hét alatt hemzsegni fognak a kis muslincák, és elkezdhetjük halaink etetését. Nálam többször előfordult, hogy mutálódott pár muslinca és újra röpképesek lettek, őket légycsapóval ajánlom etetni ;). Legyeink komfortérzetét növelhetjük még, ha teszünk a PET palackba hoszabb faaprítékot, amin tudnak mászkálni.
Természetesen ezek a táplálékok nem csak Betták számára ajánlottak és az összes csak kiegészítő táplálék legyen. Egyoldalú etetés mindig hiánytüneteket eredményez halainknál!

Horváth Balázs Gergő
Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Idén is megrendezésre került Pozsonyban egy a Betta splendens tenyészformáknak rendezett nemzetközi bajnokság. Már tavaly is kilátogattam és egyáltalán nem okozott csalódást a felhozatal. Szlovákok tényleg magas színvonalon művelik a "házi Betták" tenyésztését és ezt büszkén ország-világ előtt be is mutatják.
A verseny szabályrendszere megfelelt a sztenderd cseh labyrinth halak egyesülete(CZECH LABYRINTFISH ASSOCIATION, http://bettas.wz.cz./Data/index_2.htm) által megfogalmazott szabályoknak.
Egy kollekció egy hím vagy egy nőstény Betta splendensből jön össze. Egy tenyésztő max. 3 kollekciót mutathat be egy osztályozási kategórián belül. A halakat 2 literes üveg akváriumokban helyezik el, aminél nappali fényű megvilágítás használatos. A versenyen van egy abszolut győztes, aki megkapja a "Best of Show" trófeáját, de minden osztályozási kategória győztes kap trófeát, valamint minden résztvevő oklevélben részesül. A Betták a verseny végén aukción vesznek részt a tenyésztő hozzájárulásával.
Lássuk az osztályozási kategóriákat:

Hímek:
Plakat (PK)
- PK1-A: Show Plakat, egyszínű
- PK1-B: Show Plakat, tarka
- PK2-A: szimetrikus Plakat, egyszínű
- PK2-B: szimmetrikus plakat, tarka

Halfmoon (HM)
- HM-A: Egyszínű
- HM-B: tarka

Crowntail (CT)
- CT-A: Egyszínű
- CT-B: tarka

Roundtail (RT)
- RT-A: Egyszínű
- RT-B: tarka

Veiltail (VT)
- VT-A: Egyszínű
- VT-B: tarka

Doubletail (DT)
- DT-A: Egyszínű
- DT-B: tarka

Kombinált fajták (CV)
- CV-A: Egyszínű
- CV-B: mtarka

Nőstények:
Singletail (SF)
- SF-A: Egyszínű
- SF-B: tarka

Doubletail (DF)
- DF-A: Egyszínű
- DF-B: tarka, (ide tartoznak még azon fajták is, amiket más osztályba nem tudunk besorolni)


DeT - Deltatail
eVT – Extended Veiltail
CTPK – Crowntail Poster
DTPK – Doubletail Poster
CTDT – Crowntail Doubletail
TT – Tripletail (három részre osztott farokúszó)
és már szélsőséges formák, mint pl. a Rosetail

Képeket blogomon lehet megnézni

labyrinthparadise.blogspot.com

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

A képeket itt nézhetitek meg:

http://labyrinthparadise.blogspot.com/

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Sikerült a 2009 04. 25-én megrendezésre került pozsonyi börzén egy igazán különleges és szép guppi törzsre szert tennem. Legelőször egy osztrák barátomnál találkoztam ezzel a változattal és már akkor is lenyűgözött. Ő a 2008-as Osztrák Guppi Bajnokságon kapott összesen 3 hímet, nőstényt pedig egyet sem. ebből is látszott, hogy mennyire vigyáznak rá a tenyésztői.

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

A képeket itt tudjátok megnézni:

http://www.labyrinthparadise.blogspot.com/

Ez a blogbejegyzés egy kis földrajzi barangolás Borneó szigetén. Alapvetően a Betták elterejedési területe nagyon nagy, nem lehet őket kizárólag Borneóra szorítani, mivel megtalálhatóak még többek között Thaiföldön, Vietnámban, Szumátrán, Kambodzsában is. Én azonban úgy gondolom, hogy a Betták szíve Borneón dobban a legnagyobbat. Rengeteg új fajt fedeznek fel napjainkban is, emiatt fontos tudni a lelőhelyek nevét, mert sokszor ez az egyedüli támpont egy faj beazonosításánál. Például a Betta unimaculátánál számon tartanak több populációt is (pl: Kayan "Nominat"; Kampong Imam, Tawau; 36 km Tawau-Semborna; 32 km Ost-Tawau stb.), amiknek más az elterjedési területe, viszont fenotipusos jegyeik alapján nagyon hasonlítanak egymásra és mindet az unimaculata fajhoz sorolják (sokszor a genetikai vizsgálatokra nincs pénz, lehetőség stb.). Legtöbbször egy újonnan felfedezett Betta beazonosítása is nagy nehézségekbe ütközik, mert az egy formacsoportba tartozó Betták kereszteződhetnek is, valamint zárt szaporodási közösségekben a mutáció révén akár új fajok is kialakulhatnak, amik mégis nagy hasonlóságot mutatnak egy már általunk ismert fajjal. Annál többet ér vad Betta fajunk minél pontosabban tudjuk, hogy honnan származik, milyen időponthoz és névhez köthető a begyűjtése. Ez egyfajta törzskönyv halaink számára.

A Betták leleményes halak, többségük képes „átugrálni” egyik vízgyűjtő területről a másikra, így vészelve át az élőhelyükön bekövetkező negatív irányú változásokat (erdőírtás, elárasztás, stb.). Sajnos Borneón a növekvő emberi jelenlét és ebből adódó természeti károsítások miatt az állatok mégsem képesek elég hamar átvándorolni egy érintetlen területre, folyamatosan tűnnek el az akár pár hónapja felfedezett lelőhelyek. Ez az egyik oka annak, hogy pontos lelőhely táblázatot senki nem állít fel. A másik ok, hogy a lelkes felfedező Betta „barátok” nem árulják el a GPS adatokat, hogy az importőrök ne tudjanak teljesen kifosztani egy-egy gazdag lelőhelyet, így is védve egy adott ökoszisztéma sorsát.

A Betta térképet a teljesség igénye nékül az interneten megtalálható információk alapján (pl: IGL-home.de, Michael Lo bejegyzései, smp.ibcbettas.org, stb.) állítottam össze.

Gyönyörködjünk együtt a Betták fajgazdagságában és ne ragadjunk le a Betta splendens tenyészformáinál!

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz