Az ozmoreguláció és jelentősége

Előző cikkemben a halak bőrének funkcióival kapcsolatban próbáltam összefoglalni néhány, talán az akvaristák számára is fontos dolgod. Abban a cikkben megemlítésre került, hogy a halak bőre, mint szerv, milyen fontos funkciókkal bír. Többek között, mint az ozmoreguláció fontos szerve, komoly szerepe van a halak szervezetén belüli, illetve az őket körülvevő közeg, a víz közötti kölcsönhatás, folyamatos biztosításában, az által, hogy szabályozza a különböző ionok, ásványi anyagok, adott esetben a gyógyhatású készítmények szervezetben lévő koncentrációját, valamint felvételét.

A víz, mint az egyik legfontosabb lételem, körülvesz mindnyájunkat. Víz nélkül elképzelhetetlen az élet. Mint lételem, a legfontosabb közeg, hiszen nélküle nem lennének képesek életben maradni a vízi élőlények, ezért rendkívül fontos a minősége, összetétele is. Minden élőlény szervezetében és sejtjében jelen van, így a szervezet nagy része, körülbelül 70 %-a vízből áll. Ha a szervezet, a víz tartalmának 10 %-át elveszíti, komoly egészségkárosodás következhet be, illetve szélsőséges esetben, halállal is végződhet a nagymértékű folyadékvesztés. Az élőlények szervezetében természetes folyamatnak tekinthető a normál mértékű folyadékvesztés, viszont az elvesztett vízmennyiséget pótolni kell, hogy a szervezet zavartalanul működhessen.

A víz, amelyben a halak élnek, illetve, amelyet iszunk, nem tisztán hidrogénből és oxigénből áll. Ez természetes, mivel a víz kiváló oldószer, így különböző sók, ionok (Na⁺, Ca⁺, Mg²⁺, Cl^-) vannak benne oldott állapotban. Ezek az oldott sók adják a víz karakterét, keménységét, valamint ion egyensúlyát. Természetesen ugyanez vonatkozik az élőlények testében, így a halak szervezetében, a sejtjeikben lévő víz összetételére is. A legtöbb élőlény sejtjeiben lévő ionkoncentráció és a sejtek közvetlen környezetében lévő ionkoncentráció nem azonos. A élőlények szervezetében az ozmoregulációs rendszer feladata, hogy fenntartsa a szervezetben lejátszódó biokémiai folyamatok zavartalan működéséhez szükséges ionkoncentrációt. Ennek hiányában nem a megfelelő irányban, illetve nem a megfelelő sebességgel játszódnak le az élettani folyamatok.

Aki akvarisztikával foglalkozik, annak tudnia kell, hogy a tengervíz és az édesvíz, nem azonos ionegyensúllyal, összetétellel rendelkezik. Ez az egyensúly, bizonyos mértékben stabilnak tekinthető, de a természetben, ahol a két víztípus találkozik, például folyótorkolatoknál, ez a stabilitás egyáltalán nem jellemző. Ezeken a helyeken az egyensúly, mind térben, mind időben igen nagy változatosságot mutat. Ez a változás, változatosság rendkívüli probléma a vízi élőlények számára. A halak azonban a több millió éves evolúciójuk során megoldották ezt a problémát.

A halak, illetve más élőlények szervezetét felépítő sejtek membránjai, valamint a test felszínén lévő szövet, a bőr, nem 100 %-ban vízálló. A tudomány mai állása szerint, a világegyetem legparányibb egysége is a harmóniára, homogenitásra törekszik az őt körülvevő környezettel, így a vízben és a benne élő élőlények szervezetében is ez a folyamat a fő hajtóerő. A víz esetében ez nem más, mint az ozmózis, alapja a benne oldott ásványi anyagok, ionok között fellépő potenciálkülönbség. Ha két eltérő ionkoncentrációval rendelkező oldatot egy féligáteresztő hártyával elválasztunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a két oldatban lévő ionok által létrejövő potenciálkülönbség miatt, az alacsonyabb koncentrációjú oldatból, egységnyi idő alatt több oldószer, ez esetben víz molekula jut a féligáteresztő hártyán keresztül a töményebb oldatba, mindaddig, amíg ki nem egyenlítődik a két oldat koncentrációja. Ez mit is jelent a halak számára? Az édesvízi halak esetében, az őket körülvevő közeg ionkoncentrációja alacsonyabb, mint a sejtjeik ionkoncentrációja, ezért a bőrükön és a kopoltyúikon keresztül vízmolekulák áramlanak a sejtmembránokon keresztül a sejtjeikbe, hogy homogenizálódjon a két közeg. A tengervízben élő halak esetében fordított a helyzet, hiszen az őket körülvevő tengervíz, magasabb ionkoncentrációval rendelkezik, mint a testüket felépítő sejtek, ezért a sejtjeikből vízmolekulák áramlanak a környezetbe a kiegyenlítődés miatt. Ezt a vízvesztést a tengervíz ívásával pótolják, azonban az elfogyasztott tengervíz, magas só koncentrációja miatt, olyan kiválasztó rendszerrel rendelkeznek, amely megakadályozza a túlzott só bevitel miatti pusztulásukat. Ez a só kiválasztási folyamat a kopoltyúlemezeiken, valamint a kopoltyúfedőiket borító bőrrétegen keresztül valósul meg, valamint kevés mennyiségű vizelet kiválasztásával, mely jelenség rendkívül energiaigényes folyamat a tengervízben élő halak számára. Az édesvízi halak esetében eltérő a probléma, mivel az ő esetükben folyamatos vízfelvételről van szó. Ezt a felvett vízmennyiséget, túlnyomórészt vizelet formájában választják ki. Az édesvízi halak, a vizelet mennyiségét illetően, akár a testtömegük 30 %-ának megfelelő mennyiségű vizeletet is kiválaszthatnak naponta. Közvetlenül nem a témához kapcsolódik, de úgy gondolom meg kell említeni, hogy léteznek olyan édesvízi halfajok, amelyek a vizeletüket a végbélnyílásukon keresztül ürítik a környezetükbe, így székletük kocsonyássá, csavarodottá válik (pl. Symphysodon sp.). Azért találom ezt fontosnak, mert ez a jelenség, akár téves diagnózishoz is vezethet az adott faj esetében. Ezt a jelenséget könnyen összetéveszthetjük a halak, kóros emésztőrendszeri elváltozásaival, mivel ezen megbetegedések hasonló tüneteket produkálhatnak.

Összefoglalva az itt leírtakat, elmondhatjuk, hogy nem elegendő, ha az általunk tartott díszhalak igényeit, kizárólag felszínesen ismerjük. Nem elegendő csak a táplálkozási és viselkedési szokásaikat ismerni, hiszen rengeteg olyan tényező van ezen dolgokon kívül, amelyek közvetlenül befolyásolják a halaink közérzetét, illetve akváriumi körülmények közötti jövőjét. Tehát fontos, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a közeg minőségére, a vízre, amelyben élnek, mivel nélküle elképzelhetetlen a halak és a vízi élőlények léte. Bízom benne, hogy eme írás sokak számára segít majd megérteni a halak élettani folyamataival kapcsolatos összefüggéseket és a jövőben nagyobb hangsúlyt tulajdonít az élőlényei igényeinek a felkutatására.