Vitaindító, avagy az akvarisztika helyzete Magyarországon

Csak az bánt, hogy a kihasználás büntetlenül megtehető, és a kihasználók sokszor ellehetetlenítik a katonákat.
(Te már sok vízcserét láttál, így nem kell dekódolnom, mire gondolok.)

Én annak idején hozzászóltam a vitához és ott voltam a vitazárón is.Ma is ugyanazok a királyok és katonák illetve szép számmal vannak újak is akik dolgoznak mint akkor igaz kicsit más az arány, amit úgy értek hogy a királyok katonánként szolgálnak az akvarisztika szolgálatáért és nagyon sokszor önzetlenül.
Vannak akik néha nagyon kihasználják ezeket az önzetlen
katonákat de ők nem bánják és ez inkább megerősíti az ő hitüket és alázatukat e hobbi iránt.


Koós Attila

Gábor,

Az már megtörtént.

Üdv, Luki

..vagy esetleg mivel mindannyian magyarok vagyunk taglaljuk-de privátban!
T.:Gábor

egyetértek gáborral, ne taglaljuk.

Ugyan...ebből csak gáz lenne mert személyeskedésre,problémákra adna okot a fórumon szerintem.Biztos hogy van ilyen kollégánk,de kissé rózsaszín szemüvegen át nézve én maradok a tudatlanság mezsgyéjén.
T.:Gábor

Miért nem lehet egy egyenes kérdésre egyenes választ adni?
Teljesen mintha az óvodában lennénk!
Üdv:Lucius

Nem csak gondolom, de tudom is. A választ talán már Te is olvashattad.

Üdv, Luki

Erre az életben nem kapsz itt választ Tamás...talán jobb is.
T.:Gábor

és most ezzel kire is gondolsz?

Sziasztok!

Nem lehet itt akkora baj az akvarisztika helyzetével amíg olyan "akvarista" is tud úszni a rivalda fényben, aki még nemzetközi szinten is szégyent hozott a Magyar akvarisztikára, akvaristákra.

Üdv, Luki

Realisztikus a hasonlat-de mindig vannak és lesznek olyanok,akik a nehézségek ellenére sem adják föl a hobbit.Azt figyeltem meg pl.magamon,hogy minél nehezebb a pénzügyi helyzet,minél nehezebb a rávalót előteremteni,annál keményebben-elszántabban szinte már harcolva is..de törekszem arra,hogy előre tekintsek.A fórumon számos helyen fellelhető a fizetőeszközre való hivatkozás-olcsón,baráti segítséget kéve stb...-de érezhető egy olyan tendencia,hogy jó néhányan járnak hozzám hasonló cipőben.
Bizakodásra már az is okot ad hogy a net segítségével egyáltalán megosztjuk a gondolatainkat,olvassuk hobbitársaink ezzel kapcsolatos meglátásait.Könnyebb biztosan nem lesz...ostorozom is magam azért,mert a múltat emlegetem folyton,amikor valóban jobb volt-legalábbis anyagilag könnyebb.Hiába emlegetjük azonban a múltat..az találóan megállapítva már elmúlt.
A hozzád hasonlóan fiatalabb generációban viszont már most benne van az a tenniakarás ami talán néhány idősebb "szakiból" kiveszni látszik-pedig nem erről van szó:csupán csak nemtetszést fejeznek ki a mostani állapotokkal szemben.Talán van is némi csalódottság bennük,hiszen anno nem így képzelték.
E blognál már megszólalt szigorúan hobbista kolléga,tenyésztő,és szakíró is..sőt tiszteletét tette mindannyiunk ismerőse,Pasaréti Gyula is.Tenni akarás terén szerintem nincs is gond...többen jóval többet is áldoznánk a hobbiért,ám itt megint az ördögi körbe kerülünk néhányan-a fránya pénz.Ettől eltekintve viszont bizton állíthatom:a hobbi "kiveszésétől"tartani nem kell..de a szabadidő csökkenése,a mindennapjaink változása-sőt magának az életritmusnak a változása is befolyásolja nemcsak ennek,hanem az összes többi hobbinak a történéseit.Itt régi ismerősöm valahai hobbijára,a modellezésre,vitorlázó repülésre,és a sárkányrepülésre gondolok...már semmire nincs ideje,gyermekei kirepülés előtt állnak,ő pedig összeteheti a kezét hogy van lehetősége egyáltalán olyan helyen dolgozni,ahol ki is fizetik..mert e nélkül nemhogy hobbi,hanem még élet sincs már jóformán.
Sajnos el kell fogadnunk:pusziért,bájos mosolyért manapság már aligha történik meg a segítségnyújtás.És hol vagyunk már attól is,hogy egyáltalán segítsünk....vagy ér még valamit az őszinte szó:köszönöm?Valaha írott levélben "beszélgettünk"....havonta ha két üzenetváltás történt,már jó volt.De hagyjuk a múltat...
Mac említ engem is,mint "új arcot"-bár igazság szerint csak a neten vagyok új:).Véleményem szerint aki egyszer elkezdte a hobbit,az-ha ki is hagy pár évet-végül visszatér...és ekkor jön el az igazi nagy bolondéria!Ekkor újult erővel veti magát bele a közben megváltozott hobbiba-hiszen lehet hogy időközben már rengeteg minden meg is változott,ismeretek módosultak,technikák születtek stb. A lényeg hogy tökéletesen tisztában legyen vele:létezik ez a hobbi...minden nehézség ellenére is vannak akik tovább viszik.De akár azt is mondhatom:az óvodákba történő akvárium kihelyezések azért is követendőek,hogy már kicsi gyermekként rányíljon a szemük majdani kollégáinknak:ni,hát ezek halak..benn a szobában!Óhatatlanul is érdeklődve fordul még a legvásottabb srác is az üveg mögötti világ felé....hiszen a víz nem a mi lételemünk,benne mégis csodás lények élnek.Később aztán mikor esetleg utánanéz,még jobban megdöbben:valóban mi szárazföldi lények vagyunk kevesebben..sokkal kevesebben,mondhatni elhanyagolható számban.
Akvarisztika...vagy csak egy befőttes üveg a kredenc szélén-nem mindegy?:)Nem...az előbbi művelői már tudják amit az üveg tulajdonosai még csak sejtenek:csodák várnak arra,aki akvarizálni kezd.Mindennapi csodák...és nem mindennapi történések.Csupán az érdeklődés csíráját kell elhelyezni a fiatalabb nemzedékben..a többi-ha nem is magától-de jönni fog.
Bízom benne hogy akik végül e hobbi mellet teszik le a garast,nem bánják meg.A magam részéről ez ad mindig új lendületet a további aktivitáshoz,a fórumokon való részvételhez.Új vagyok?Igen....Régi?Az is...
Egy dolog nem változik:halazok,garnélázok,eleségeket tenyésztek...és nap mint nap tanulok.A tudásszomj olthatatlan...de a háló és a rengeteg könyv által talán csillapítható.Jól esik olvasni-tanulni..és nagyon jó érzés mikor a már megszerzett tudást megoszthatom.Akváriumaim előtt pillanatok alatt átváltozom....a mindennapok küzdelmeit,lélekölő-illúzió romboló negatív élményeimet feledem.Akvarizálok-egy más világot gondozok benn a lakásunkban..és közben véleményem szerint gyermekeimnek,szomszédaimnak-munkatársaimnak is további példát mutatok:így is lehet!
Tehát:még ha oly csöppnyi is az a vízcsepp,nem tartom hiábavalónak....meggyőzni senkit sem akarok-csupán példát mutatok:ha akarsz,te is tartozhatsz közénk.Nyilván idősödvén lesznek majd nekem is másféle tapasztalataim...de adja az ég,hogy életem legvégső pillanatáig tiszta fejjel tudjam élvezni ezt a hobbit,és még azon túl is kísérjen....Élvezem minden pillanatát,a sikereket élményként élem meg-a balsikereket pedig kihívásként.Ez az én hobbim...
Elkalandoztam tudom-mégis megköszönöm ha valakinek akkora lelki ereje volt hogy végigolvasott,sőt talán meg is értett.Kívánom hogy minél többen megtaláljátok azt a dolgot ami e hobbiban is rejlik:a szenvedélyt..az élővilág iránti tiszteletet...az örömeteket!
Kristálytisztán kiviláglik hát:jó néhányunk számára a blog címe csak egy cím,mely néha témán kívül álló gondolatokat is inspirál.Nem kétséges hogy számunkra egyetlen út van csak-folytatni,csinálni..benne élni.Megéri...nem éri?Vajon élnünk "megéri"?Nyilván csak jóval idősebb korban tudjuk majd meg a választ-de szerencsére itt elvonatkoztathatunk a pénztől.Nos...éppen ez az oka annak hogy biztos vagyok benne:megéri!
T.:Gábor

Végigolvastam a hozzászólásokat, blogot, jó volt olvasni. Én egy kicsit úgy érzem, egy hasonlattal szemléltetve, mintha egy vízcsepp akarná elterelni a folyót a medréből, mert nem tetszik neki az irány, az út. Ha a változtatni akarók tábora nagy is lenne, az sem lenne több pár vízcseppnél ebben a helyzetben. Az esélyek növelése igazából nem ezen múlik szerintem.
Szerintem nem árt egy reális negatív szemlélet, hogy ne legyenek nagyobb csalódások..
Ha már ezen túl vagyunk, el lehet gondolkozni, hogy azért mégis mit lehetne tenni, ha van egyáltalán olyan, ami "ár-érték" arányban megéri.

1 szó mint 100, köztünk a helyet, szal ISTEN HOZOTT!

jobb az ikra mint a csíra!

Te minden lében kanál nagy testvérem!Örömmel konstatálom hogy végre hangot adsz a gondolataidnak...és remélem eztán már egyre gyakrabban olvashatlak!A börzén örömmel láttam hogy jó színben vagy...és hála istennek egy nem is oly régi hivatkozásommal ide tudtalak csábítani:)Értékes tagja vagy a fórumnak,és idővel változni fog az avatarod alatti "besorolás" is-mert képtelen helyzet hogy te lennél ivadék!..sőt most olvasom hogy csak ikra!
Bírom a humorod erre már rájöhettél..köszi hogy aktiváltad a billentyűzetedet!
Tisztelettel barátilag:Gábor

A megjegyzésem beugrató volt, ebből is látszik, hogy minden csak nézőpont kérdése.
Témába vág!
Mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között?
Mit mond a:
-a pesszimista: hát ennél rosszabb már nem lehet!
-az optimista: De igen!
Lucius

..és még én hittem azt magamról,hogy "túllelkesedem" a dolgokat néha!:)Azt gondoltam a verbális túlfűtöttségem néha zavaró...
Örülök ha így gondoljátok.Minden pozitív-vagy annak látszó-kezdeményezést támogatok én is.Egyenlőre a munkatársaimat fertőzgetem napi szinten..a mai kényszerleállásunk alkalmával tartott pletykálásba ügyesen plántáltam be egy félórás eszmefuttatást eleségállataimról!:)Hogy érdekelte őket azt onnan is tudom hogy kivétel nélkül figyeltek,és aki rövid időre el is távozott az visszatért!
A környékbeli gyerekek újságolják ha vizeshordóikban fekete vagy vörös szúnyoglárvát figyeltek meg,én pedig jó szívvel ajándékozom meg a szüleik gondozta akváriumot növényekkel-halakkal!:)Remélem ténykedésem okán exponenciálisan,és öngerjesztő módon fog e gyönyörű hobbi ismét teret hódítani a környékünkön..amint erre az anyagi fedezetek is rendelkezésre állnak majd.
Minden hobbi a művelői számára szent...sokan a féltéséből eredeztethetően hangot adnak csalódásuknak ha nem töretlen annak fejlődése.Én ezt tudom..éppen ezért nem gondolom hogy aki szkeptikus,az ellene is lenne a hobbinak-csupán remélhetően rövid ideig csalódott valamiben.
Kívánom hogy hobbink visszanyerje valamikori fényét...és amit csak tudok meg is teszek érte!
T.:Gábor

Kellő tisztelettel és segítő készséggel hozzájuk fordulva, a "nagy" öregjeink szívesen beszállnak a Csipkerózsika ébresztésébe. Legalábbis így gondolom. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahová a tanulásban kifáradt gyerek kikapcsolódni és "tanulni", a munkahelyen stresszelt felnőttek regenerálódni, az amatőrök tanulni, a profik tovább fejlődni járnak. A béke és a kikapcsolódás szigetét kell megalapozni, hogy szívesen és örömmel kapcsolódjanak be az emberek ebbe a gyönyörű tevékenységbe. Ahol türelmesen elmagyarázzák neki azt, hogy mi is az a KH, Ph stb. és nem csak hivatkoznak rá a feltett kérdésekre adott válaszokban. Olyan helyet, ahová az is szívesen jár olvasgatni, akinek még(!) akváriuma sincs. Természetesen ezt csak sok munkával és önzetlenséggel lehet elérni. Nem lehet elvárni azt, hogy egy-két ember cipelje a téglát, de egy szobára mindenki igényt tartson. Egy ilyen házat közösen lehet létrehozni, ahol mindenki tehetsége, tudása és szabadideje függvényében járul hozzá a közös célhoz. Vannak amatőrök akik sokszor megszállottan akvarizálnak, és vannak profik akiknek ez biztosítja a megélhetését. Bármennyire hihetetlen, de ők egymásra vannak utalva! Vagy ezért, vagy azért. Úgy hiszem, hogy az elmúlt közel húsz évben erről a tényről sokan megfeledkeztek és így állt elő a mai sokak által lesajnált állapot. Ezen változtatni kell, hiszen mindenkinek ez lenne az érdeke.

Én meg vagyok arról győződve, hogy ez lehetséges! Csináljuk meg! Nem ők, hanem mi közösen, bárki, akárki.

Annyiban "vitatkoznék" Lucius-szal, hogy nem végtelenül reménytelen a helyzet.
Válság nélkül nincsen fejlődés.


Sokan kikoptak a halas körből, de a mostani helyzet talán segít emberi kapcsolatokat szorosabbra fűzni. Még csak 2 éve vagyok a vérkeringésben, de talán egy tucat új arc tűnt fel. Benne Mátéfi, HalőrXXL, Szotyi, jómagam. Nem nagy létszám, de azon vagyunk, hogy segítsünk.


Személy szerint azzal szoktam verbálisan gyepálni két mentoromat, hogy nem hagyom, hogy a sírba vigyék tudásukat. Ahogy Szabados Tóni bácsitól ők is örököltek, szeretném, hogy a közülünk arra méltóknak (hiszem, hogy csak tettekkel és tisztelettel lehet az effélét kiérdemelni) adjanak át mérhetetlen tudásukból, ill. terelgessenek bennünket helyes ösvényre.
A legnagyobb öröm számomra, ha egy új fogást/eleségállatot/stb. tanulhatok Tőlük.