Sanyi Bácsi nyugodj békében!

Csak néztük egymást. Én most érkeztem, ő körülbelül 100 éve.

Józsi bácsi egyenként hordta ladikján a nehéz akác gerendákat, hogy megépítse a süllőtartással szembe. Józsi bácsi rendszeresen jött is, télen, nyáron. Rengeteg közös élményük volt. Az első süllő, az első ponty, az unoka, mikor először fogta kezébe karácsonyra kapott horgászbotját.


Boldogak voltak. Józsi bácsi mindig mesélt, politikáról, az asszonyról, a gyerekekről. És ő csak hallgatta. Voltak vidám percek is. Mikor kicsit pityókásan beleesett róla a vízbe, vagy amikor éjjel elloptak mindent és reggel arra ébredt az öreg, hogy még csónakja sincs, emlékszik. Csak ült és nézte a vizet, aztán egyszer csak kitört belőle és sírva nevetett.

Kiúszott.

Aztán Józsi bácsi egyre ritkábban jött, és ha jött is nem maradt soká. Az öreg stég szomorú volt, mesélte boldogan a barátainak, a vízimadaraknak, ha találkoztak.

És egyszer csak nem jött.

Sokáig senki nem jött.

Aztán közeledett egy csónak, lassan méltóságteljesen, egy néni ült benne és egy fiatalember. Feketében voltak, nagyon feketében. A néni felmászott a stégre, levette a tégely tetejét, és valami port szórt a vízbe, csak nézték ő is meg a fiatalember is. A néni halkan sírt. Aztán beszálltak a csónakba és elmentek. Vissza se néztek.

Az öreg stég csak várja a bácsit, de nem jön.

Múltkor leesett egy gerenda, majd ha jön vissza rakja, biztatta magát.

Figyeli az öregnek a halak mozgását, mostanában egy nagy csuka pihen alatta, hogy fog örülni az öreg, mosolygott a stég.

Mikor közeledtem két kacsa pihent rajta, de amikkor odaértem, elszálltak.

Nézem a stéget, ő néz engem. Valami érthetetlen vonzalmat érzek iránta. Zavarodott vagyok, nem értem mi zajlik bennem.

És akkor felrémlik valami régi emlék, én itt már jártam.

Óvatosan kimászok a stégre, valami földön túli béke önti el lelkemet. Csak fekszem az öreg gerendákon és nézem az eget.

És ekkor valaki a fülembe súg – Isten hozott, barátom.


Zábrácki László

Én pedig szeretném ha a búcsúztató koszorújához hozzájárulhatnék.Kérném hogy jelezzétek mennyivel szállhatok be-sőt gyűjtsünk össze közösen egy igazán komoly tisztelgő-búcsúzó koszorúra!
Egész életemben becsben tartottam a bibliánkat,amivel ő és szerzőtársa ajándékozott meg bennünket-az a legkevesebb hogy ily módon szeretném neki én is megköszönni,ha már az életben nem volt módom rá.
Gyűjtsünk közös koszorúra!A módot,pénzek küldését dolgozzátok ki...benne vagyok mindenben!
T.:Gábor

Pasa, szeretnék elmenni, ha esetleg tudsz olyanról, aki vállalja, hogy elvisz engem, kérlek szólj.
Ugyan személyesen Katikát "ismerem", de Sanyi bácsi felé ez a legkevesebb, amit megtehetek, és kötelességemnek is érzek.

Sanyi bácsi! Köszönet Neked mindenért, amit értünk, fiatal akvaristákért tettél! Nyugodj békében! Emléked örkre őrizzük szívünkben! Tisztelettel Oláh István Róbert

Őszinte részvétem a családnak! Sajnos személyesen nem ismerhettem meg, de akárhányszor olvastam a Szent bibliát ( Akvarisztika Horn-Zsilinszky ) Mindig a gyerekkorom jut eszembe mikor Óriási buzgósággal olvastam azokat a szavakat melyeket megfogalmazott és megosztott a Magyar akvarista társadalommal. Több generáció nőtt fel az ő munkássága során.
Sanyi Bácsi Nyugodj Békében !

Kedves Katika!


Édesapja azon úttörők maroknyi seregének titánja, akinek köszönhetjük, hogy ilyen csodálatos hobbink van. (Képtelen vagyok múlt idő használatára, mert munkássága olyan markáns nyomot hagy maga után, ami meghatározó mindaddig, amíg Magyarországon egyetlen hal is úszik egy akváriumban.)

Elvesztett az akvarisztika egy Nagy Öreget, de ezzel megnőtt a felelősségünk, hogy ne hagyjuk elveszni Sanyi bácsi és kollégái által életre keltett akvakultúrát, és istápoljuk, gyarapítsuk azt tisztelettel és alázattal, ahogyan Ő.

Katika, tudom, hogy fáj a veszteség, de ne emiatt hulljanak könnyei. Örömkönnyek legyenek, mert megadatott, hogy egymás életének részei.


Tisztelettel és szeretettel,

Remete Mary

Őszinte részvétem a gyászoló családnak, barátjainak, ismerőseinek.

Gyermekként sokat jártam az iskolai könyvtárba,s mindig imádkoztam, hogy újra és újra kivehessem az Akvarisztika című könyvet.
Most eljött a pillanat, hogy e könyvet átadjam gyermekemnek.Hogy ő is, azt az élményt és tudást magáévá tegye, amit akkor nekem átadott Sanyi bácsi.

Isten áldjon Sanyi bácsi, nyugodj békében!

Szinte nyitás óta járok a Zsili-boltba, számomra mindig a csodát jelentette. Emlékszem, ahogy Kati néni ült a pult mögött, és mindig volt egy kedves szava hozzánk gyerekekhez, pedig sokszor félórákat is bámészkodtunk a testvéremmel. Néhányszor Sanyi bácsival is beszéltünk, aki egyszer megengedte, hogy fönt a lakásban megnézzem a gyönyörű békákat is.
Nyugodjanak békében Kati Néni, Sanyi Bácsi!

Requiescat in pace!

Őszinte részvétünk a gyászoló családnak, valamint összes akvaristának és nyílméreg békásnak!

Nyugodjék Békében!

Tisztelettel, Mikola család

Sajnos személyesen nem, de munkásságát annál inkább ismertem. Nekem sokat adott szakmai írásaival. Abban az időben egyedülálló volt és a mai napig magas szakmai színvonalat képvisel a sokadik kiadást megért Akvarisztika című könyve. A hangsúly az információn volt, ami sok mai kiadványról nem mondható el.

Sanyi bácsi! Te sokat tettél értünk, cserébe mi soha nem felejtünk el. Őrizni fogjuk emlékedet és még nagyobb szeretettel vesszük kézbe írásaidat újbóli elolvasásra. Nekünk akvaristáknak mutattál egy utat és megtanítottál azon járni. Biztos lehetsz benne, hogy vannak és még lesznek követőid. Köszönjük szépen!

Nyugodjon békében!

Tisztelettel :Stolcenberger Péter

Őszinte részvétem a gyászoló családnak,barátjainak,ismerőseinek.E pillanattól számomra megfizethetetlenné vált szerzőtársával közösen írt könyve,melyet kisgyermekkoromtól szeretettel olvasgatok-és sok éven át a hobbim kitűnő segítője volt.Köszönöm mindazt amit a hazai hobbiért tett,és köszönöm hogy élményeket okozott nekem a megosztott tudásával.
Nyugodjon békében...
Tisztelettel:Csépányi Gábor