A legyezőfarkú (fantail) az egyik legelső szabványba foglalt guppi változat. Kódszáma A1. Általánosságban egy hosszú, fátylas, viszont alacsony farokúszójú, ezért a háromszögfarkúaknál idősebb korban is mozgékonyabb úszóformájú változatról van szó, melyhez megnyúlt, hegyes végű hátúszó társul. Verseny testhossza a nagyfarkúaknál általános 26 mm.



A farokúszó egyenlő szárú háromszög formájú kell legyen, melynekképzeletbeli 45° -os csúcsszögénél kell csatlakozzon a testhez - az IKGH leírás nem pont így fogalmaz, de remélem így elég szemléletes mit akar jelenteni a 45°-ban „csatlakozás”. A farokúszó ideális hossza a testhossz 10/10-e. A farokúszó széleinek egyeneseknek kell lenniük, de a sarkok enyhén lekerekítettek lehetnek. A hátúszónak kezdetben meredeken kell emelkednie, majd hegyben végződve fednie kell a farokúszó első harmadát.


A farokúszó hosszának értékelése:

A testhossz 10/10-e	10 pont
A testhossz 8/10-e	8 pont
A testhossz 7/10-e	5 pont
A testhossz 6/10-e	2 pont
A testhossz 6/10-énél kevesebb	0 pont
A testhossz 10/10-énél több	maximum 3 pont levonása

Példák a farokúszó szélei által bezárt szög és az alakhibák miatti pontlevonásokra:

Ha a szög 45°-os	nincs pontlevonás
Ha a szög 35°-os	2 pont levonása
Ha a szög 30°-os	4 pont levonása
Ha a szög 30°-osnál kisebb	egyáltalán nem kap pontot
Ha a szög 50°-os	4 pont levonása
Ha a szög 50°-osnál nagyobb	8 pont levonása
Ha a hátsó szél egyértelműen konkáv vagy konvex	maximum 2 pont levonása
Ha a hátsó szél átlósan fut	maximum 4 pont levonása
Erős fogazottság és/vagy hiányosságok a hátsó szélen	maximum 5 pont levonása
Ha a felső és alsó szélek szöge eltérő	maximum 5 pont levonása
Ha a felső és az alsó szél konkáv vagy konvex	maximum 5 pont levonása
Ha fogazottság vagy hiányosságok vannak a felső és az alsó széleken	maximum 2 pont levonása
Ha a sarkok túlságosan lekerekítettek	maximum 2 pont levonása

Összesen maximum 20 pont vonható le (mivel a farokúszó alakja összesen 20 pontot kaphat, ezáltal utóbbi kijelentés csak annyit tesz, hogy erre a tulajdonságra se lehet negatív pontszámot adni).
A hátúszó ideális magasságát ugyan nem részletezi szabály, de a testmagassághoz hasonló magasságú hátúszó a kívánatos.
A hátúszó hosszának értékelése:

A farokúszó első harmadának végéig tart	5 pont
A farokúszó kezdetéig tart	3 pont
A farokúszó kezdete előtt véget ér, a hossz függvényében	1-2 pont
Ha hossza túlér a farokúszó első harmadán	maximum 3 pont levonása

Példák a hátúszó alakhibái miatti pontlevonásokra:

Nem emelkedik meredeken az elején	maximum 3 pont levonása
Erős fogazottság vagy hiányosságok	maximum 2 pont levonása
Eltérés az ideális alaktól	maximum 7 pont levonása

Összesen maximum 8 pont vonható le.

A hátúszó kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ahogy általában a hegyben végződő hátúszójú változatoknál (zászló, kardosok stb.) úgy a legyezőfarkú változatnál is a hal „top” verseny minősége egy igen rövid időszak, ugyanis a hátúszó viszonylag későn kezd el a jól fejlett farokúszóhoz képest „nyúlni”, ellenben elég gyorsan túl is nyúlik az optimális méreten. Persze mivel jelenleg kicsi a verseny kategórián belül (kevés a nevező), érdemes lehet túlnőtt vagy még kissé fejletlen hátúszójú hallal is nevezni, ha egyébként a test és farokúszó mérete és alakja, arányai, színei és egyéb tulajdonságai rendben vannak, lehet esélye jó helyezésre.


A legyezőfarkú manapság a guppiváltozatok között ritkán tenyésztett és versenyekre is ritkán nevezett kategória, főkategóriájában a legnépszerűbb, közönségkedvenc háromszögfarkú (triangel/delta) szabvány árnyékában bújik csak meg. Bár az egyik első kategória volt (mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1-es „sorszámot” kapta az 1981-ben készült első IKGH szabványban), mostanra a köztudatban is alig van jelen. Számokkal kifejezve: 2018-ban 6 db, guppi pároknak rendezett európa-bajnoki forduló volt, ezen a 6 fordulón összesen 25 legyezőfarkú párt neveztek, miközben a jászberényi nem európa-bajnoki, induló guppi versenyünkre 40 párt neveztek háromszögfarkú (delta/triangel) kategóriában. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi guppis szakma felfigyeléséhez és a hazai versenyguppizás felemelkedéséhez nem egy sokadik „nagyon szép” háromszögfarkú, hanem egy hasonlóan ritka változat komoly minőségű tenyésztésén keresztül vezethet az út, így szívesen buzdítom – persze nem csak a versenyképességek, hanem az ilyen törzsek szépsége és kihívása miatt is - hobbitársaimat egy legyezőfarkú törzs beszerzésére!

Szöveg: Toma István
Fotók: Ralf Loch

IKGH C1 szabvány
IKGH C2 szabvány