Előző cikkemben a halak bőrének funkcióival kapcsolatban próbáltam összefoglalni néhány, talán az akvaristák számára is fontos dolgod. Abban a cikkben megemlítésre került, hogy a halak bőre, mint szerv, milyen fontos funkciókkal bír. Többek között, mint az ozmoreguláció fontos szerve, komoly szerepe van a halak szervezetén belüli, illetve az őket körülvevő közeg, a víz közötti kölcsönhatás, folyamatos biztosításában, az által, hogy szabályozza a különböző ionok, ásványi anyagok, adott esetben a gyógyhatású készítmények szervezetben lévő koncentrációját, valamint felvételét.

 

A víz, mint az egyik legfontosabb lételem, körülvesz mindnyájunkat. Víz nélkül elképzelhetetlen az élet. Mint lételem, a legfontosabb közeg, hiszen nélküle nem lennének képesek életben maradni a vízi élőlények, ezért rendkívül fontos a minősége, összetétele is. Minden élőlény szervezetében és sejtjében jelen van, így a szervezet nagy része, körülbelül 70 %-a vízből áll. Ha a szervezet, a víz tartalmának 10 %-át elveszíti, komoly egészségkárosodás következhet be, illetve szélsőséges esetben, halállal is végződhet a nagymértékű folyadékvesztés. Az élőlények szervezetében természetes folyamatnak tekinthető a normál mértékű folyadékvesztés, viszont az elvesztett vízmennyiséget pótolni kell, hogy a szervezet zavartalanul működhessen.

 

A víz, amelyben a halak élnek, illetve, amelyet iszunk, nem tisztán hidrogénből és oxigénből áll. Ez természetes, mivel a víz kiváló oldószer, így különböző sók, ionok (Na+, Ca+, Mg2+, Cl-) vannak benne oldott állapotban. Ezek az oldott sók adják a víz karakterét, keménységét, valamint ion egyensúlyát. Természetesen ugyanez vonatkozik az élőlények testében, így a halak szervezetében, a sejtjeikben lévő víz összetételére is. A legtöbb élőlény sejtjeiben lévő ionkoncentráció és a sejtek közvetlen környezetében lévő ionkoncentráció nem azonos. A élőlények szervezetében az ozmoregulációs rendszer feladata, hogy fenntartsa a szervezetben lejátszódó biokémiai folyamatok zavartalan működéséhez szükséges ionkoncentrációt. Ennek hiányában nem a megfelelő irányban, illetve nem a megfelelő sebességgel játszódnak le az élettani folyamatok.

 

Aki akvarisztikával foglalkozik, annak tudnia kell, hogy a tengervíz és az édesvíz, nem azonos ionegyensúllyal, összetétellel rendelkezik. Ez az egyensúly, bizonyos mértékben stabilnak tekinthető, de a természetben, ahol a két víztípus találkozik, például folyótorkolatoknál, ez a stabilitás egyáltalán nem jellemző. Ezeken a helyeken az egyensúly, mind térben, mind időben igen nagy változatosságot mutat. Ez a változás, változatosság rendkívüli probléma a vízi élőlények számára. A halak azonban a több millió éves evolúciójuk során megoldották ezt a problémát.

 

A halak, illetve más élőlények szervezetét felépítő sejtek membránjai, valamint a test felszínén lévő szövet, a bőr, nem 100 %-ban vízálló. A tudomány mai állása szerint, a világegyetem legparányibb egysége is a harmóniára, homogenitásra törekszik az őt körülvevő környezettel, így a vízben és a benne élő élőlények szervezetében is ez a folyamat a fő hajtóerő. A víz esetében ez nem más, mint az ozmózis, alapja a benne oldott ásványi anyagok, ionok között fellépő potenciálkülönbség. Ha két eltérő ionkoncentrációval rendelkező oldatot egy féligáteresztő hártyával elválasztunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a két oldatban lévő ionok által létrejövő potenciálkülönbség miatt, az alacsonyabb koncentrációjú oldatból, egységnyi idő alatt több oldószer, ez esetben víz molekula jut a féligáteresztő hártyán keresztül a töményebb oldatba, mindaddig, amíg ki nem egyenlítődik a két oldat koncentrációja. Ez mit is jelent a halak számára? Az édesvízi halak esetében, az őket körülvevő közeg ionkoncentrációja alacsonyabb, mint a sejtjeik ionkoncentrációja, ezért a bőrükön és a kopoltyúikon keresztül vízmolekulák áramlanak a sejtmembránokon keresztül a sejtjeikbe, hogy homogenizálódjon a két közeg. A tengervízben élő halak esetében fordított a helyzet, hiszen az őket körülvevő tengervíz, magasabb ionkoncentrációval rendelkezik, mint a testüket felépítő sejtek, ezért a sejtjeikből vízmolekulák áramlanak a környezetbe a kiegyenlítődés miatt. Ezt a vízvesztést a tengervíz ívásával pótolják, azonban az elfogyasztott tengervíz, magas só koncentrációja miatt, olyan kiválasztó rendszerrel rendelkeznek, amely megakadályozza a túlzott só bevitel miatti pusztulásukat. Ez a só kiválasztási folyamat a kopoltyúlemezeiken, valamint a kopoltyúfedőiket borító bőrrétegen keresztül valósul meg, valamint kevés mennyiségű vizelet kiválasztásával, mely jelenség rendkívül energiaigényes folyamat a tengervízben élő halak számára. Az édesvízi halak esetében eltérő a probléma, mivel az ő esetükben folyamatos vízfelvételről van szó. Ezt a felvett vízmennyiséget, túlnyomórészt vizelet formájában választják ki. Az édesvízi halak, a vizelet mennyiségét illetően, akár a testtömegük 30 %-ának megfelelő mennyiségű vizeletet is kiválaszthatnak naponta. Közvetlenül nem a témához kapcsolódik, de úgy gondolom meg kell említeni, hogy léteznek olyan édesvízi halfajok, amelyek a vizeletüket a végbélnyílásukon keresztül ürítik a környezetükbe, így székletük kocsonyássá, csavarodottá válik (pl. Symphysodon sp.) . Azért találom ezt fontosnak, mert ez a jelenség, akár téves diagnózishoz is vezethet az adott faj esetében. Ezt a jelenséget könnyen összetéveszthetjük a halak, kóros emésztőrendszeri elváltozásaival, mivel ezen megbetegedések hasonló tüneteket produkálhatnak.

 

 

Összefoglalva az itt leírtakat, elmondhatjuk, hogy nem elegendő, ha az általunk tartott díszhalak igényeit, kizárólag felszínesen ismerjük. Nem elegendő csak a táplálkozási és viselkedési szokásaikat ismerni, hiszen rengeteg olyan tényező van ezen dolgokon kívül, amelyek közvetlenül befolyásolják a halaink közérzetét, illetve akváriumi körülmények közötti jövőjét. Tehát fontos, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a közeg minőségére, a vízre, amelyben élnek, mivel nélküle elképzelhetetlen a halak és a vízi élőlények léte. Bízom benne, hogy eme írás sokak számára segít majd megérteni a halak élettani folyamataival kapcsolatos összefüggéseket és a jövőben nagyobb hangsúlyt tulajdonít az élőlényei igényeinek a felkutatására. 

 

 

 

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Hozzászólások a témában: Az ozmoreguláció és jelentősége

halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #1 12 éve 7 hónapja
Mail ment e nagyszerű blog tartalmával-kérlek csak szólj,akár az összes "landolhat" nálad!
Jobbulást kívánok:Gábor
mmccannon profilkép
mmccannon válaszolt #2 12 éve 7 hónapja
Sajnos továbbra sem tudom elolvasni a blogokat, így ezt sem, pedig jelentős mértékben hozzájárulna gyógyulásomhoz.
:-(
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #3 12 éve 7 hónapja
Jogos!
T.:Gábor
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #4 12 éve 7 hónapja
Szia Gábor!


Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat és külön köszönet a kiegészítésért!
A beillesztett képnek nem azon részletén van a hangsúly, hogy hol vannak az anyagcsere-folyamatok végtermékeinek a kivezetőnyílásai, sokkal inkább, magán a folyamaton! ;)
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #5 12 éve 7 hónapja
Megvallom nagyon fellelkesültem amikor elolvastam újabb írásod címét..emlékeztem még hogy anno milyen érdeklődéssel olvastam a friss kiadásban megjelent/1978 talán?/Szergejev B.:Isznak-e a halak c. könyvét!Már a cím is meglepett,bár akkoriban aktívan halaztam már-így a könyvtári példányt mindaddig féltve őrizgettem míg tanév végeztével vissza nem kellett vinnem...
Cikked érzékeny húrokat penget ezért nálam-tulajdonképpen mikor olvastalak régi emlékeim fátylán keresztül tudatosult bennem írásod.A fent említett könyv egyike volt azoknak melyek felkeltették figyelmemet a körülöttünk zajló történésekre,és egyre mélyebben érdeklődtem kedvenceink "belsejében" végbemenő folyamatai iránt is...mondjam azt hogy ekkoriban körvonalazódott meg bennem mi szeretnék lenni ha felnövök?Hát nem az ami lettem-de tudásvágyam állandóan újabb és még újabb utakra hívott a könyvtárak hűvösébe!:)
Nézzük hát mi az amivel én bővíteni tudnám blogodat az akvaristák által érdeklődésre számot tartó szinten?Mivel te szépen egyesítetted a dolgokat,én csak címszavakat ajánlanék már:onkotikus nyomás,mikrocirkuláció...ezekről azt gondolom édes anyanyelvünkön is található "emészthető" írás a hálózaton,és a téma igen érdekes is-akiben felkeltetted az érdeklődést az akár ezen a vonulaton is haladhat tovább.
Kiemelkedőnek tartom azt a pár szót amit úgymond csak mellékesen adalékként odaírtál:"...Az édesvízi halak, a vizelet mennyiségét illetően, akár a testtömegük 30 %-ának megfelelő mennyiségű vizeletet is kiválaszthatnak naponta..."Ez pontosan így van-én azonban nem a bélsárral való keveredés vonzatát gondolom taglalandónak,hanem a nagyon fontos megemlítését a következőknek:édesvízi halaink ún. hipertóniás vizeletet engednek ki a környezetük vizéhez képest.Ez annyit jelent hogy jóval töményebb oldat kerül a tartóvízbe mintsem gondolnánk,és emellett sokan a "kakitól" félnek...Ahogy írod is:a nagy mennyiségű vizeletben /és csontos halaink körében/karbamid,és ammónia formájában távozik a fehérje anyagcsere végterméke.Ez kérem egy nélkülözhetetlen ismeret számunkra,hiszen halaink közérzetét-növekedését-reprodukciós hajlamát stb.rendkívüli mértékben befolyásolni képes!Ok..sok más is távozik még a vizelettel-szulfátok,foszfátok-,de a fenn említett összetevőkre igen nyomatékosan gondoltam felhívni a figyelmet.Tessenek tehát elgondolkozni a szűrések fontossági sorrendjén-miért van az hogy sokunknál ugyan van mulm,de halaink kirobbanó formában leledzenek..és miért van az hogy látszólag kristálytiszta vízben is létezhetnek satnyán növő kedvetlen halak,melyek nőni az istennek sem akarnak?Biológiai szűrés kérem...a legfontosabb ami csak létezhet az akvarisztikában!
Kolléga ezt nem tarthattam magamban...mint ahogyan azt sem,hogy megérne egy "misét halaink emésztőrendszerének kivesézése/sic!/is,hiszen nem mindegy hol és milyen "lyukak" vannak halaink alfelén!Megbocsáss de megkérdelek:a záró képen lévő szarvashibákat honnan sikerült beillesztened?:D Ki volt az az elvetemült aki az anális úszó mögé,a faroknyélre rajzolta be a "kivezető nyílásokat"?
Egyébként figyelemfelkeltő,és inspiráló az írás-köszi szépen!;)
T.:Gábor
Bővebben...

A halak, a gerincesek között egy speciális csoportot alkotnak. Ezen csoport tagjai egy különös közeghez, a vízhez alkalmazkodtak az evolúciójuk során, melynek következtében a halak fajgazdagsága rendkívül változatossá vált. A hosszú evolúció során, mind anatómiai, mind pedig fiziológiai változásokat adaptáltak, melyek nélkül nem hódíthatták volna meg a szélsőséges vízi környezetet. A tudomány jelen állása szerint, a halak egyes képviselői, megtalálhatóak, mind az esőerdei patakokban, mind a földalatti barlangokban, mind a mélytengeri árkokban, a jeges Antarktiszi tengerekben, és az Andok hegycsúcsai között elterülő tavakban is. Azonban vannak halfajok, melyeknek a víz nem szab határt és időszakonként, akár a szárazföldre is kimerészkednek, vagy akár az emers növények levelire, vagy a vízparti sziklákra is felkapaszkodnak. Vannak halfajok, melyek ikráikat a víz fölé nyúló levelekre, faágakra rakják. Más fajok akár a „repülésre” is képesek, és siklanak a víz felszínén, az erős, a repülést, siklást elősegítő feladatra specializálódott farok úszójuk segítségével. Az ismert gerinces állatok közül a halak rendelkeznek a legnagyobb számú fajjal. Ez a szám hozzávetőleg 30 ezerre tehető, de egyes kutatók úgy vélik, hogy akár több mint 40 ezer is lehet. Minden évben számos új fajt fedeznek fel és írnak le. A kutatók szerint, a halfajok 40 %-a édesvízi faj, amely meglepő, hiszen a Föld teljes vízkészletét tekintve az édesvíz, csupán 2,5 %-ot tesz ki, amelynek nagy része, 99,6 %-a, hó és jég formájában van jelen a Föld felszínén, tehát az életre alkalmas, folyékony halmazállapotú víz, 0,01 %-ot tesz ki. Édesvízi halfajokban, különösen a trópusi égövben található vízi életközösségek a leggazdagabbak. Az Amazonas és vízgyűjtő területe, közel 2000 fajnak ad otthont. A halak nem csak életmódjukat tekintve érdekesek, hanem testformájukat, színezetüket, testméreteiket tekintve is rendkívüli változatosságot mutatnak. Léteznek halfajok, amelyek néhány milliméteresek és vannak halfajok, amelyek a 15-20 métert is elérik. Alaktanilag a lapított, széles formától, a hosszú, megnyúlt formáig gyakorlatilag minden geometriai alakzat fellelhető közöttük. Színezetük is igen változatos. Léteznek üvegszerűen átlátszó fajok, melyek teljes belső szerv rendszerét láthatjuk, aztán léteznek olyan fajok is, amelyek a szivárvány minden színében tündökölnek. Hazai akvarisztikai tapasztalatainkat összegezve elmondhatjuk, hogy valóban nagy változatosságot mutatnak, ezek a vízi életmódhoz alkalmazkodott élőlények, hiszen akváriumainkban is számos olyan fajt tartunk, tartottunk, amelyek valamilyen különleges vízi környezethez alkalmazkodtak.

 

Ahogyan az írás címében található, a rövid bevezető után, a halak, talán egyik legfontosabb szervével kapcsolatban szeretnék leírni néhány hasznos információt. Bízom benne, hogy sokak számára szolgálok majd új információval, amely segítség a továbbiakban, hogy pontosan megértsük a halakkal és azok életterével kapcsolatos összefüggéseket. Arra kérek mindenkit, vegye figyelembe, hogy eme írás nem egy doktori értekezés, és az itt leírtak általános információként szolgálnak az akvaristák számára.

A bőr élettani funkciói:

- Mechanikai-mikrobiológiai védelem

- Érzékelés

- Kiválasztás

- Légzés

 

A bőr, mint szerv számos funkcióval rendelkezik. Többek között védi a bőr alatt lévő szerveket a külső behatásoktól, membránként viselkedik, amely elválasztja a test belsejében lévő folyadékokat a külső környezettől. Fontos szerepet tölt be az ozmoreguláció során, valamint elsődleges védelmi rendszerként működik a patogén mikrobák ellen. A halak bőre tulajdonképpen, egy el nem szarusodó laphámmal van borítva, mely mindkét irányból átjárható a különböző molekulák számára. Azon túl, hogy fizikai akadály a mikrobák inváziójával szemben, a bőr egy ragadós nyálkával van beborítva, amely az epidermisz rétegben található, speciális, nyálkatermelő sejtek által választódik ki. Ez a nyálkaréteg, amely fehérjékből, proteoglikánokból, glikoptoteinekből, és más kémiai anyagokból áll, képes a kisebb patogéneket feltartóztatni, melyek így képtelenné válnak megbetegedések kiváltására. Erre azért van szükség, mert a halak nagyon gyenge specifikus védelemmel rendelkeznek csak, többnyire fagocitózis segítségével harcolnak a kórokozók ellen. A nyálkaréteg továbbá elősegíti a halak mozgását, az által, hogy csökkenti a közegellenállást, de eme nyálkaréteg táplálékként is szolgálhat. Több olyan halfaj létezik, amely szaporodása során, a bőrén található nyálkával táplálja ivadékait. Talán a legismertebb a Diszkoszhal, de például egyes, a Loricariidae családhoz tartozó harcsafajok is, a bőrük felszínén képződő nyálkaréteg segítségével táplálják ivadékaikat. Az ívási időszakban, ez a nyálkaréteg, immunglobulinokat is tartalmaz, amely képes megvédeni az ivadékokat a különböző fertőzésekkel szemben. Ebben az esetben a nyálkaréteg, ugyan azt a szerepet tölti be, mint az emlősök esetében a kolosztrum (előtej), amely szintén az újszülött egyed egészségét, fizikumát hivatott megvédeni, illetve megerősíteni, hogy az minél életképesebb maradjon. Azonban, a bőr mint kiválasztó szerv, akár a halak pusztulását is okozhatja, ugyan is a halak a nitrogén-anyagcsere termékeitől, ammónia formájában szabadulnak meg.  A hosszantartó stressz következtében, az epidermiszben található nyálkatermelő sejtek egyre több nyálkát kezdenek el termelni, amelyen, a hal szervezetében termelődő ammónia képtelen áthatolni, így visszaáramlik a szervezetbe, ahol mérgezéses tüneteket, bőrelhalást, kopoltyú nekrózist okoz, továbbá a bőrön keresztül történő légzés is elégtelenné válik. Ilyen szempontból a hosszú szállításnak kitett díszhalak a legveszélyeztetebbek.

 

Sokak számára talán hihetetlen, hogy a halak bőre, légzőszervként is funkcionál. A halak a bőrük segítségével, a légzésük 20 %-át fedezik, amely a diffúz oxigénfelvétel segítségével valósul meg. Fontos, hogy díszhal vásárlás alkalmával, ha lehetőségünk adódik, akkor mindenképpen vizsgáljuk meg az általunk kiválasztott halak kopoltyúlemezeit. Ha azt tapasztaljuk, hogy a hal kopoltyúlemezei az élénkvörös színnel ellentétben, barnás színűek, akkor azt a halat ne vásároljuk meg, mert rövid időn belül elpusztulhat. Ennek az az oka, hogy a tenyésztő, haltartó nem fektetett túl nagy hangsúlyt az akvárium vízének nitrát és nitrittartalmának csökkentésére, megszüntetésére. A nitrit erősen károsítja a vérben található hemoglobint, amelyből methemoglobin keletkezik, és ebben a formában már képtelen az oxigén felvételére és továbbítására a sejtek felé. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ebben az esetben miért él még a hal! Ez kizárólag a bőrön át történő légzésüknek köszönhető, viszont ezzel a légzéssel nem képesek hosszú időn át életben maradni. Nagyon sok esetben előfordul, hogy a külföldről importált halak nagy része, legrosszabb esetben az egész állomány elpusztul. Természetesen ez nem minden esetben a methemoglobinémiának tudható be, de véleményem szerint nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani annak, hogy honnan is származnak halaink. Ha körültekintőek vagyunk, akkor nem érhet bennünket csalódás.

 

A bőr, mint íz érzékelő is funkcionál. Az íz érzékelő receptorok a bőr felületén találhatóak. Ebből az következik, hogy a halak a nélkül képesek eldönteni, hogy ízlik-e nekik az eledel, amelyet felkínáltunk számukra, hogy azt a szájukba vennék. Ezt akár több tíz centiméteres távolságból is képesek eldönteni, ez nagy különbség más élőlényekkel szemben, mivel az élőlények többsége a szájüregükben lévő receptorok segítségével érzékelik az ízeket.

 

A pikkelyek, mint a bőrhöz szorosan kötődő képletek, szintén fontos védelmi funkciót töltenek be, melyek a bőr, dermis rétegéből indulnak ki. Sokan úgy vélik, hogy a pikkelyek közvetlenül érintkeznek a halakat körülvevő közeggel, a vízzel. Ez a feltételezés azonban téves, ugyanis a pikkelyeken kívül található a már említett nyálka réteg. A pikkelyek elvesztése, valamely külső behatás, mechanikai sérülés következtében, komoly problémákat vethet fel, mert a sérülés, nyitott kapuként szolgál a patogén mikrobák számára. Ezek, a bőr felszínén található képletek, kemények és rendkívül ellenállóak, de ennek ellenére rugalmasak is. Elsősorban mechanikai sérülésekkel szembeni védelmet biztosít a halak számára. Léteznek olyan fajok, amelyek szinte egész testfelületükön pikkelyt viselnek, sok esetben még az úszóik egyes részein is, illetve vannak olyan fajok is, amelyek gyakorlatilag csupaszak, testükön egyáltalán nincsenek pikkelyek. A pikkelyek, formájukat, valamint méretüket tekintve, igen nagy változatosságot mutatnak. A mikroszkopikustól egészen a több centiméter átmérőjűig, minden méretben előfordulnak. Természetesen ez függ a vizsgált faj életkorától is. Ha egy pikkelyt a mikroszkóp alá helyezünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fákhoz hasonló, évgyűrűk láthatóak rajtuk. Ennek tükrében levonhatjuk a következtetést, hogy a pikkelyek mikroszkopikus vizsgálatával, egy adott hal életkorát is megállapíthatjuk. A csontos halak esetében, gyakorlatilag két pikkelytípust különböztetünk meg. Az egyik a cikloid formájú, a másik pedig a ktenoid formájú. A cikloid pikkelyek simák, formájuk kerek, míg a ktenoid típusúak tüskések és fésűszerűek. Egyébként a legtöbb hal a cikloid pikkelyeket viseli, de egyes halfajokon mindkét típus megtalálható.

                                             

                                                           

A harcsa félék nem rendelkeznek pikkelyekkel, így gyakorlatilag csupasz a testük, ez azonban nem minden harcsafélére igaz. Például a Doradidae, valamint a  Callichthyidae család képviselői, vastag és erős, csontos lemezekkel rendelkeznek, amely páncélként szolgál. Az Oxydoras niger esetében, ez a páncélzat fegyverként is funkcionál a ragadozókkal szemben, mivel éles tüskékkel borított. Azonban e páncélzat hátránya, a pikkelyekkel szemben, hogy kevésbé rugalmas.

 

 

A legtöbb trópusi hal, meglehetősen változatos színekkel rendelkezik. Ez változatosság a halak bőrében található pigment sejteknek, az úgynevezett kromatofóráknak tulajdonítható. A kromatofóráknak több típusa is létezik. Ezek közül a legismertebbek a melanofórák, melyek a barna és a fekete pigmenteket tartalmazzák, a xantofórák, amelyek a sárga színezetért felelősek, és az erytrofórák, melyek a vörös és a narancs szízetet adják a halak bőrében, illetve az ezüstös csillogásért a pikkelyekben található guanin kristályok a felelősek. Ezek a pigment sejtek, az szemen keresztül, az agyból kapják az információt, hogy húzódjanak össze, illetve táguljanak ki. Az összehúzódásra a ragadozók elől való bujkálás során van szükség, ebben az esetben a halak színezete kivilágosodik, mely elősegíti a rejtőzködést. Ez a folyamat rendkívül energiaigényes, és egy, a ragadozók által üldözött hal, amely gyakorlatilag a végkimerültség szélén áll, már nem képes e pigment sejtek összehúzódását szabályozni, így teljesen befeketedik, amely következtében a ragadozók könnyűszerrel rátalálnak. Ugyan ez a folyamat zajlik le egy moribund, elhullás előtt álló hal szervezetében is, gyakorlatilag feketévé válik. Ennek az elszíneződésnek a halak betegségeinek a diagnosztizálása során is nagy jelentősége van. Tulajdonképpen a fekete szín, a halak természetes közegében egy jelzés a halakkal táplálkozó, ragadozó madarak számára. Ha egy tó, vagy folyó teljes halpopulációjának szintjén gondolkodunk, akkor ezt pozitív dologként kell értékelnünk, ugyanis a ragadozó madarak kiragadják az egészséges egyedek közül a beteg, fertőző egyedeket, így meggátolják egy-egy járvány kialakulását. A sügérek például képesek a teljes színezetük megváltoztatására, mely segítségül szolgál számukra a más halakkal való kommunikálásban, ezt az adottságukat jelzésként is használják saját utódaik részére. Vannak egyedek, amelyek bőréből hiányoznak a pigment sejtek, amely egy genetikai aberrációnak köszönhető. Ezeket, a pigment sejtek nélküli egyedeket albínóknak nevezzük. A természetben ezek az egyedek könnyen zsákmányul eshetnek, hiszen képtelen rejtőzködő színezetet felvenni. Eme egyedek kizárólag fogságban, akváriumi körülmények között képesek csak életben maradni. Léteznek olyan halfajok, melyek albínó egyedeiért egy vagyont képesek kifizetni az akvaristák. Napjainkban rengeteg színváltozata létezik egy-egy fajnak (Pterophylum sp., Xiphophorus sp. Astronotus sp.). Ezek a színváltozatok, mind a tudatos, tenyésztői szelektálásnak köszönhetőek, és sok esetben köszönőviszonyban nincsenek az eredeti vad  egyedek színezetével. Természetesen vannak akvaristák, akik számára, ezen egyedek legalább annyira értékesek, mint a normál színváltozatok, sőt sok esetben értékesebbek is lehetnek, hiszen az albinizmus igen ritka jelenség.

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Hozzászólások a témában: A halak bőrének funkciói

halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #1 12 éve 8 hónapja
Nem semmi-szívesen veted magad bele a dolgok velejébe:)
Élvezettel olvastalak,de megvallom volt ahol utánaolvastam-nem bíztam a tudásomban.A pikkelyeknél kicsikét módosítanálak:cikloid pikkelyek azok ;)
Azt hittem továbbviszed ezt a vonalat,de egy ügyes "húzással" a csontos halakra korlátoztad mondandódat....folytatnod kell egyszer még ezt a blogot!
Boncolgasd még majd az albinizmus változatait,és a kedvemért engedd bő lére Viktorunk!:)
Gratulálok-látszik hogy nem csak kedvenceid,hanem magad is szívesen kutakodsz a "felszín alatt",nem elégszel meg azzal ami az akvaristáknak szánt irodalomban van.Így tovább!
T.:Gábor
Bővebben...

A Cichlinae alcsalád Cichlasomatini nemzetsége

 

 

 

Az első leírás, valamint rajz, eme népes nemzettség képviselőiről 1648-ban készült, mely latin nyelven íródott, Georg Marcgrave által. A taxonómia jelenlegi állása szerint, a nemzettség kilenc, illetve egy ideiglenes nemet tartalmaz. Az egyes nemekbe tartozó fajok száma, nagy változatosságot mutat, hiszen vannak nemek, melyek több tucat fajt is magukba foglalnak és vannak nemek, melyeket kizárólag két faj gazdagít. A nemzetségbe tartozó sügérek többsége még mindig „akara” néven szerepel a köztudatban. Eme elnevezés a Dél-Amerikában élő, Guarani népcsoport nyelvéből ered, amely e nemzettségbe tartozó fajok, jellegzetes tojás formájú testfelépítésére utal.

 

Cichlasoma (Swainson, 1839)

 

Sok akvarista úgy véli, hogy az e nembe tartozó fajok egészen Texas-tól, Közép-Amerikán át Argentínáig megtalálhatóak. Ez az elgondolás 1983-ig helyesnek bizonyult, azonban Sven Kullander 1983-ban kiadott egy publikációt (A Revision of the South American Cichlid Genus Cichlasoma), melyben megpróbálta újfent leírni a nemet és a hozzátartozó fajokat. Ennek eredményeként közel egy tucat fajt zárt ki a nemből, illetve néhány fajt más nemekbe helyezett. A Cichlasoma nembe tartozó fajok közül, talán a legismertebb a Cichlasoma portalegrense. A nemből kizárt fajok többsége, rendkívüli hasonlóságot mutat a C. portalegrense-vel. E hasonlóság miatt, sok olyan faj került kereskedelmi forgalomba, melyek valójában nem tartoznak a nemhez és könnyen összetéveszthetőek a C. portalegrense-vel. Jelenleg több mint száz faj, mely korábban a nemhez tartozott (a dél-amerikai sügérek többsége), került át másik nembe, vagy jelenleg is besorolásra vár (az észak-amerikai sügérek többsége).

              

 Aequidens (Egenmann, Bray, 1894)

 

A nembe tartozó fajok meglehetősen hasonlítanak a Cichlasoma nem fajaihoz. Többnyire mindkét nem képviselői mindenevőek, testalkatuk és méretük szinte azonos. Viselkedésüket tekintve, talán visszafogottabbak, mint a Cichlasoma nem képviselői, de egyértelműen ez sem jelenthető ki. A két nem közötti különbség megállapítása még az ichtiológusok számára sem könnyű. Néhány forrás megemlíti, hogy kizárólag a gerinccsigolyák formája és mérete alapján lehet csak megkülönböztetni egymástól a két nem képviselőit. Az Aequidens nemhez tartozó fajok élénk, szabálytalan mintázattal rendelkeznek, mely az arcon olyan látványt mutat, mintha férgek rágták volna meg a minták szélét. A nem körülbelül egy tucat fajt tartalmaz, de ez akár napról-napra változhat. A nem tipikus képviselője az Ae. tetramerus, mely szinte az Amazonas teljes vízgyűjtőterületén előfordul. Akvarista körökben igen nagy népszerűségnek örvend, melyet változatos, élénk színeinek köszönhet. Alapszínezete barna, mely a test egyes részein vörös, sárga és rózsaszín beütésekkel tarkított. Egyes egyedek torka, illetve hasának elülső része fehér színű is lehet.

              

Bujurquina (Kullander, 1986)

 

Az e nemhez tartozó fajok, korábban az Aequidens nemhez voltak sorolva. A nem két legfiatalabb kéviselője a B. vittata és a B. mariae, melyek korábban, szintén az Aequidens nemhez voltak sorolva. A nemet 1986-ban hozták létre a B. moriorum számára és az óta több fajjal is gazdagodott. Jelenleg tizenhét faj tartozik a nembe. Az e nemhez sorolt fajok érdekessége, hogy a larvofil szaporodási stratégiát alkalmazzák. A Bujurquina fajok, közepes méretűek, színezetük változatos. Szemüktől a testük középső vonalának irányában, jellegzetes, kiszélesedő sötét sáv található, mely egyes fajok esetében, egészen a hátúszó tövéig terjed, vagy akár teljesen hiányozhat is. A legtöbb Bujurquina faj, szinte ismeretlen a hazai akvaristák körében.

 

                                

Tahuantinsuyoa (Kullander, 1986)

 

E nemet 1986-ban hozták létre, mely jelenleg két fajt foglal magában. A nem képviselői (T. mcantzatza, T. chipi) rendkívüli hasonlóságot mutat a Bujurquina nembe tartozó fajok mintázatával, illetve színezetével. A T. macantzatza kezd elterjedni a hazai akvarisztikában, viszont a T. chipi szinte teljesen ismeretlen. A kifejlett egyedek mérete nem haladja meg 10 centimétert. A két faj képviselőinek megkülönböztetése nem túl könnyű, azonban a kopoltyúfedőkön és a fej, szem fölötti részén található, kontrasztos sáv némi támpontot adhat a pontos meghatározáshoz. Egyes források szerint nem számít szapora fajnak, ugyanis egy-egy ívás alkalmával mindössze 30-60 ikrát raknak.


                            

 Krobia (Kullander-Nijssen, 1989)

 

Az e nemhez tartozó három faj, szintén nagy hasonlóságot mutat a Bujurquina nem képviselőivel. Ez a hasonlóság többnyire, a két nem képviselőinek a testén, rézsútosan végighúzódó, halvány sávok jelenlétében nyilvánul meg, továbbá testfelépítésük és testméretük tekintetében is hasonlóak. E nemet a K. itanyi és a K. guianensis számára hozták létre 1989-ben, mely fajok korábban az Aequidens nemhez voltak sorolva. A két faj többnyire Guina és Suriname folyóiban találhatóak meg, de egyes források szerint az Amazóniai medence teljes területén fellelhetőek eme fajok példányai. A hazai akvarisztikában a K. guanensis-t „Aequidens itanyi” néven ismerhetjük, és ebből az következik, hogy a K. itanyi talán egyetlen példánya sem volt jelen még a hazai akvarisztikában. A nem harmadik képviselője a K. xinguensis, melyet korábban Krobia sp. néven ismerhettünk. A hazai akvarisztikában talán 6-7 éve lehet jelen, azonban a mai napig nem sokan ismerik ezt a fajt. A faj tudományos leírása 2012-ben történt meg, Kullander által. Nevét a Xingu folyóról kapta, ahonnan első példányait kifogták, illetve a leírások szerint e folyó az egyetlen élőhelye a fajnak. Az e nembe tartozó fajok testmérete 15-20 centiméter között van, többnyire békések, de a kisebb méretű pontylazacokkal való társítást kerüljük, mivel élénk vadászösztönük miatt prédának nézik azokat.


                                   

 Laetacara (Kullander, 1986)

 

Az e nemhez tartozó fajok, tulajdonképpen az Aequidens nem, tágabb értelemben vett törpe fajai, melyek a közelmúltban lettek a Laetacara nemhez sorolva. A nem fél tucat képviselője közöl, talán a legismertebb a L. curviceps és a L. dorsiger. A nem legnagyobbra növő tagja a L. thayeri, mely elérheti a 13-15 centiméteres testhosszt is. A „Laetacara” elnevezés „boldog” Acara-t jelent, mely utal a mosolyra, illetve a nem képviselőinek az arcán található, a szájtól egészen a szemekig húzódó, felfelé görbülő mintázatra.

 

Cleithracara (Kullander-Nijssen, 1989)

 

A nem egyetlen, hazánkban is jól ismert képviselője a C. maronii, mely korábban szintén az Aequidens nemhez volt sorolva. Habitusát tekintve, rendkívül barátságos, ezért bátran társítható, hozzá hasonló méretű, vagy törpe sügérekkel. Angol, valamint magyar nyelvű elnevezése (Keyhole=kulcslyuk sügér), eme faj testének a második felén található, kulcslyuk formájú, fekete foltra utal. Az akvarisztikában való elterjedését figyelembe véve, bátran kijelenthetjük, hogy az egyik legismertebb „Acara” faj.

 

Andinoacara (Musilová-Rícan-Novak, 2009)

 

Nem 2009-ben lett létrehozva, cseh tudósok által. A nembe olyan fajokat soroltak, melyek korábban, a már említett Aequidens nembe tartoztak. Kutatásaik alapjául az egyes fajok DNS-ének, molekuláris vizsgálata szolgált, azonban egyes tudósok szerint (Schindler, I.; Morgenstern, R.) a jelenleg a nemhez tartozó fajok többsége esetén nem helytálló. A cseh tudósok a nemet két alnemre osztották. Az egyikbe az A. corelueopunctatus, az A.latifrons és az A. pulcher tartozik, míg a másikba az A. rivulatus, az A. stalsbergi, az A. sapayensis és az A. biseriatus, továbbá kettő, máig még le nem írt fajt is a nembe soroltak (Andinoacara sp.”Maracaibo”, Andinoacara sp. „Orinoco”). A nembe tartozó fajok közül a két legismertebb az A. pulcher, illetve az A. rivulatus. A habitusukat tekintve, nagy a különbség az egyes fajok között. Míg az A. pulcher meglehetősen békés természetű, addig az A. rivulatus kimondottan agresszív, mely viselkedésre az az angol nyelvű elnevezése is utal (Green terror).

 

Nannacara (Regan, 1905)

 

A nem elnevezése a nemhez tartozó fajok méretére utal. A Nannacara név „kisméretű Acara-t” jelent. A nem tipikus képviselője a N. anomala, mely jól ismert a hazai akvarisztikában is. Jelenleg öt faj tartozik a nemhez. A nembe tartozó fajokról elmondható, hogy békés természetűek, kizárólag saját fajtársaikkal szemben hadakoznak. Felnőttkori méretüket tekintve ritkán érik el a 9-10 centimétert. Medencéjük berendezésekor figyelembe kell venni, hogy szeretnek a növények, illetve a faágak között bujkálni.

 

A Cichalsomatini alcsaládba tartozó fajok igényeit tekintve, a törpe sügér fajok kivételével, szinte mindegyik faj könnyen hozzászoktatható a hazai vizek paramétereihez, illetve kevésbé érzékenyek a változásra. Tartásuk egyszerű, hiszen legtöbbjüknek nincs különleges igénye. Többnyire mindenevőek, szívesen fogyasztanak, mind állati, mind pedig növényi eredetű táplálékot. Társításuknál figyelembe kell venni az adott faj természetes habitusát, ugyanis van közöttük olyan faj, mely az alcsaládra jellemző nyugodt viselkedéstő eltérően, rendkívül agresszívvé válhat. Akváriumi körülmények közötti szaporításuk egyáltalán nem problémás, ha egy pár egymásra talál, és kellő odafigyeléssel gondozzuk őket, illetve kielégítjük a szaporodáshoz szükséges igényüket, akkor rövid időn belül szemtanúi lehetünk, ahogyan terelgetik ivadékaikat. Ívó helyként leggyakrabban lapos köveket, illetve tuskókat választanak. Szaporodási stratégiájukat tekintve, van közöttük ovofil, illetve a larvofill stratégiát preferáló faj is.

 

Felhasznált irodalom:

 

Schindler, I. & R. Morgenstern (2010): Anmerkungen zur Taxonomie der Andinoacara-Arten. DCG-Informationen 41 (5): 114–124.

Hougen, Dean F. (1994): "Cichlids of the New World: Introduction and Part I - Acaras." Aqua News,March/April 1994.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Hozzászólások a témában: A Cichlinae alcsalád Cichlasomatini nemzetsége

Bővebben...

Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a Dél-Amerikából származó, Geophaginae alcsaládba tartozó sügérfajok, melyek a törzsfejlődés során a talajban található táplálék felkutatására specializálódtak. Ezen tulajdonáguk az aljzat folyamatos átszitálásában mutatkozik meg. A Geophaginae elnevezés latinul „föld evő”-t jelent, mely tükrözi életmódjukat, de az elnevezést csak képletesen kell értenünk, hiszen nem az aljzatot fogyasztják el táplálkozásuk során, hanem a benne található, apró véglényeket, melyek táplálékul szolgálnak számukra. A speciálisan Geophaginae alcsalád képviselőire jellemző kopoltyú, morfológiai struktúrája teszi lehetővé számukra az aljzatból való táplálék kiszűrését, mely során a kopoltyúlemezek nem sérülnek. E speciális adottságukon kívül, maga a szaporodási stratégiájuk sem megszokott. Vannak, „földevő” fajok, melyek háremet tartanak, vagy monogámok, illetve szájköltőek, melyek a már megtermékenyített ikráikat a szájukban inkubálják, valamint van közöttük olyan faj is, mely az aljzattal takarja be ikráit és a már kikelt ivadékait. A Geophaginae a sugaras úszójúak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a Labridei alrendbe és a Cichlidae családjába tartozó alcsalád. Az új technika, a molekuláris genetikának köszönhetően a neotrópusi Cichlids fajok, különösen az afrikai endemikus fajok, és a Dél- amerikai Geophaginae, valamint a Cichlasomatinae alcsaládba tartozó összes faj és halnem rendszertani besorolása szinte napról napra változhat és a közeljövőben biztosan változni is fog.
A Geophaginae alcsalád tagjai
Geophagus (Heckel 1840)
A Geophagus nembe tartozó fajok közül, nem is olyan rég, néhányat kizártak, mely korábban e nemhez tatozott. A nemből kizárt fajok, a hobbi akvarisztikában, szinte mindegyike Geophagus surinamensis-ként van illetve. Azonban e fajok, a jelenlegi állás szerint, egyáltalán nem valódi G. surinamensis-ek, de ettől függetlenül, mind a hazai, mind pedig a külföldi hobbiakvarisztikában, ezen a néven szerepelnek mind a mai napig. Ez azonban nem helyes, e félreértésnek, komoly következményei lehetnek a valódi G. surinamensis-re nézve, hiszen az egyes fajok könnyen összeívhatnak, így utódaik nem tiszta vérvonalúak, és ezáltal jelentősen rontják a „tiszta” faj fennmaradási esélyeit (lásd a hazai Heros, Vieja, A. labiatus-A. citrinellus kérdéskört). A hobbiban G. surinamsis-ként illetett fajok a valóságban, nem a nemből kizárt fajok közül származnak. A leggyakrabban a G. brachybranchus, G. megasema, és a G. proximus szerepelsurinamensis néven. Azoban ezen halfajok könnyen megkülönböztethetőek az arcukon, farok úszóikon és az oldalukon található foltok elhelyezkedése, kontrasztossága és formája alapján. A Geophagusnembe tartozó fajok képviselői gyakori lakói akváriumainknak, melyek meglehetősen nagyra nőnek (kb. 25-30 cm), viszont fellelhető közöttük olyan faj is, amely nemrégiben lett leírva és méreteit tekintve kisebb a fentiekben említett fajoknál (G. taeniopareius, G. grammepareius). Mint tudjuk, a Geophagus nem legtöbb képviselője a talajba vájt gödörbe rakja ikráit, illetve az ivadékok kikelését követően is ide rejti utódait. Azonban vannak közöttük olyan fajok is, melyek az úgynevezett „larvofil szájköltést” alkalmazzák, mint szaporodási stratégia, ami annyit tesz, hogy ikráikat a aljzatba rejtik, majd az utódok kikelését követően, a szülők összeszedik azokat és a továbbiakban a szájukban inkubálják az ivadékaikat. Egy másik, jóval fejlettebb formája, e nemhez tartozó fajok szaporodási stratégiájának az úgynevezett „ovofil szájkökltés”. Lényege, hogy az ikrákat, a megtermékenyítésüket követően, a szülők a szájukban inkubálják, ezáltal jóval nagyobb mértékben tudják biztosítani a fajuk számára a fennmaradást (G. megasema). Jelenlegi tudásuk szerint közel tizenöt faj tartozik a nemhez, viszont alig egy tucat faj leírása történt meg ez idáig.
G. brachybranchus
G. megasema
G. taeniopareius
G. grammepareius
Satanoperca (Gunther 1862)
Talán az egyik legjobban ismert nem, mely képviselői manapság nagy népszerűségnek örvendenek az akvaristák körében. Egyik ismert fajuk a Geophagus jurupari, mely elnevezés tévesnek bizonyult, hiszen e faj és rokonai, valójában a Satanoperca nemhez tartoznak. Az akvarisztikában G. jurupari-ként ismert faj, mely feje és kopoltyúfedői szabálytalan fehér pöttyökkel, foltokkal tarkított, tulajdonképpen a Satanoperca leucosticta. A valódi S. jurupari fején semmilyen folt, illetve pöttyözöttség nem található. E faj az „ovofil szájköltési” stratégiát alkalmazza szaporodása során. Közeli rokona ezen két fajnak a S. pappaterra, valamint számos más faj is, melyek leírása még egyáltalán nem történt meg, valamint korábban, mint a S. jurupari szinonimája voltak nyilvántartva. A Satanoperca nembe tartozó fajok, szintén a jellegzetes „földevő” viselkedésükről ismerhetőek fel, valamint az oldalukon található jellegzetes foltokról és hát úszóik, utolsó, megnyúlt sugarairól. Ezen fajok közül a legismertebb a S. daemon, mely oldalán két, nagyobb kiterjedésű folt található, valamint farok úszójuk tövében egy irizáló kék sávval körülhatárolt kisebb folt is látható. A S. daemonjellegzetesen az aljzatba vájt gödörbe rakja ikráit, melyeket az ívás befejeztével takarosan betemet. A kelési idő alatt többször ki és betemeti ikráit, illetve későbbiekben a még úszni nem képes ivadékait. Miután az ivadékok képessé válnak az úszásra, a továbbiakban már rejtegetik a szülők őket. Más Satanoperca fajok, mint a S. lilith, mely oldalán egy folt látható, közel a hát úszóhoz, illetve megjelenését tekintve nagyon hasonlít a S. daemon-hoz, valamint a S. acuticeps, mely oldalán szintén három folt látható, viszont a farok úszó környékén elhelyezkedő folt nincs irizáló sávval körbefogva, akváriumi körülmények között ez idáig még nem sikerült szaporítani. Azonban ez a közeljövőben változhat és reméljük, hogy változni is fog. ASatanoperca nem képviselői rendkívül lassan fejlődnek és méretüket tekintve, akár elérhetik a 30-35 cm-t is, ezért célszerű nagyobb méretű akváriumban tartani őket.
S. leucostica
S. jurupari
S. daemon
Púpos fejű földevők
Az ehhez a nemhez tartozó fajok, egészen a közelmúltig, hasonlóan a Satanoperca nem képviselőihez, a Geophagus nemhez voltak sorolva. Ezen fajok „mostohagyermekként” vannak kezelve, mivel a mai napig a pontos besorolásra várnak. Ennek hiányában jelenleg a Geophagus nemhez vannak sorolva. A legjobban ismert faj a nemből, a G. steindachneri (Vörös púpos földevő). E faj több néven is szerepelt már úgy, mint G. magdalenae, G. hondae, mely elnevezések a G. steindachneri szinonimjaivá lettek minősítve. Az e nemhez tartozó fajok, Peru és Kolumbia folyóiban honosak, mindannyian, kivétel nélkül az „ovofil szájköltést” alkalmazzák szaporodásuk során. A hím egyedek, az afrikai nagytavakból származó sügérfajok hím egyedeihez hasonlóan, nem vállalnak szülői szerepet, kizárólag az ikrák megtermékenyítése és a megfelelő ívóhely kiválasztása a feladatuk.
G. steindachneri
Brasiliensoid
Egy újabb „mostohagyermekként” kezelt csoport, mely szintén a Geophagus nemhez van sorolva. Jelenleg egyetlen fajt ismerünk a csoportból, mely nem más, mint a Geophagus brasiliensis. Gyakori lakója akváriumainknak, ami talán megnyerő, látványos színezetének köszönhető. Tipikusan az aljzatba ásott gödörbe rakják ikráikat, melyek gondozásában minkét szülő aktív szerepet vállal. Egyes feljegyzések szerint agresszívebbek, mint más, a Geophaginae nemzettségbe tartozó fajok.
G. brasiliensis
Gymnogeophagus (Ribeiro 1918)
A Gymnogeophagus elnevezés annyit jelent, hogy „meztelen földevő”. Ez arra utal, hogy az e nemhez tartozó fajok képviselőinek arcáról hiányoznak a pikkelyek, mely tény, elsődleges szerepet játszott a meghatározásuk során. Azonban ezen elnevezés miatt ellentétek voltak a ichtiológusok között, mivel egyesek szerint ez a jellegzetesség túl kevésnek bizonyul, ahhoz, hogy a Geophagus nemhez lennének sorolhatóak. Ebből kifolyólag, Gosse 1976-ban újravizsgálta ezen nem képviselőit. Az újravizsgálás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az e nembe tartozó fajok, olyan jellegzetes csontfelépítéssel rendelkeznek a farok úszóik elején, mely semelyik „újvilági” sügér esetében sem volt tapasztalható. Noha a Gymnogeophagus nemen belül több csoport is létezik, e jellegzetes csontfelépítés mindig lehetővé teszi a többi nemtől való megkülönböztetésüket. Tipikus képviselője e nemnek a Gg. balzanii, mely összetéveszthetetlen arcformával rendelkezik. Ez a jellegzetes forma, különösen az idősebb hímeknél látványos, melyek arca meredeken emelkedik a szájtól a fej tetejéig. A Gg. balzanii több nőstényből álló háremet tart. A szaporodásuk során a „larvofil szájköltést” alkalmazzák, mint szaporodási stratégiát. A nemen belül van egy csoport, mely testfelépítését tekintve kevés hasonlóságot mutat a Gg. balzanii-val, viszont színezetét és alakját tekintve nagyon hasonlít a G. brasiliensis-hez. E csoport legismertebb képviselője a Gg. rhabdotus, bár sok esetben ezen a néven értékesítenek fajokat, viszont e fajok valójában nem a Gg. rhabdotusképviselői.
Gg. balzanii
Gg. rhabdotus
Biotodoma (Eigenmann; Kennedy 1903)
E nem képviselőivel kapcsolatban tévhitnek bizonyult, hogy szájköltőek lennének. Valójában a Biotodoma nem képviselői, az aljzatra rakják ikráikat és kizárólag akkor veszik szájukba ivadékaikat, amikor átköltöztetik azokat egy újabb helyre, más aljzatra ikrázó fajokhoz hasonlóan. A nem legismertebb képviselője a B. cupido, valamint kevésbé ismert képviselője a B. wavrini. Mindkét faj jellegtelen színezettel rendelkezik fiatalon, mely a későbbiekben, a felnőtt egyedeknél igen látványosra változik. A felnőtt példányok rendkívül változatos színezetet vesznek fel, testükön megtalálható a halvány rózsás színezet, a réz színezet és a halvány, irizáló kék szín is, csíkok, illetve pöttyök formájában. A nem harmadik képviselője a B. sp. „Red fin Tocantins” , mely meglehetősen változatos színeivel gyönyörködteti az akvaristákat. Azonban hazánkban talán még egyetlen példánya sem lelhető fel.
B. cupido
B. wavrini
Retroculus (Eigenmann; Bray 1894)
A Retroculus nemhez tartozó fajok, talán a leg speciálisabb fajnak számítanak a sügérek között. Testfelépítésüket és életmódjukat tekintve, nagyon jól alkalmazkodtak a gyors folyású patakokban, folyókban való életmódhoz. Úszóhólyagjuk meglehetősen kicsi, testük megnyúlt és erős izomzattal ellátott. Testtartásuk meglehetősen hasonlít a gébfélék testtartásához. A Retroculus nemen belül, három faj ismert, a R. lapidifer, aR. xinguensis és a R. septentrionalis. A R. lapidifer a mérsékelten hűvös folyókban található meg, melyek magas oxigéntartalommal bírnak. Mindhárom faj esetében elmondható, hogy meglehetősen nehéz fajnak számítanak, tartásukat, valamint szaporításukat tekintve. A R. xinguensis, a homokos aljzatot kedveli, melybe könnyen beáshatja magát, ha veszélyt érez.
R. lapidifer
R. xinguensis
Acarichthys (Eigenmann 1912)
E nemnek egyetlen képviselője ismert, az Acarichthys heckelii. A faj nem tekinthető valódi „földevő”-nek, mivel nem rendelkezik azon speciális morfológiai jellemzőkkel, a kopoltyú felépítését tekintve, mely más „földevő” sügérekre jellemző. Viszont életmódját, valamint aljzattúrási szokásait tekintve hasonlóságot mutat a Geophaginae nemzettség más képvisel. Steindacher 1875-ben írta le a fajt, 25 évvel a faj első leírását követően, mint Geophagus thayeri, viszont ezen elnevezés a későbbiekben tévesnek bizonyult, és mint az Acarichthys heckelii szinonimája lett bejegyezve. Az A. heckelii, ahogyan már említettem, meglehetősen különbözik a valódi „földevő” sügérektől és ez megmutatkozik a szaporodási módjában is. Ikráikat az aljzatba rakják, de ez megszokott a legtöbb halfaj esetében. A különleges szaporodási mód abban mutatkozik meg, hogy a nőstény egyedek, nagy kiterjedésű alagutat vájnak az aljzatba, melybe a hím egyedeket becsalogatva, heves násztánc közepette, lerakják ikráikat.
A. heckelii
Guianacara (Kullander; Nijssen 1989)
Az Acarichthys nem képviselőjéhez hasonlóan, ezen nem képviselői sem tekinthetőek valódi „földevő”- nek, de sok szempontból hasonlóságot mutatnak más, aGeophaginae nemzettséghez tartozó fajjal. E mellet, sok hasonlóságot mutatnak az Aequidens és más akara fajokkal is. Valójában az G. geayi eredetileg Acara geayi-ként lett leírva, és sokáig Aequidens geayi-ként volt ismert a köztudatban. Kullander, ideiglenes azAcarichthys nemhez sorolta a fajt, de a további kutatásokat, vizsgálatokat követően, ő és Nijssen, úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy külön nemet a faj és a rokonfajok számára, melyek leírása egyazon időben történt meg. Jelenleg hét fajt sorolnak a nembe, ez a G. cuyunii, a G. dacrya, a G. geayi, a G. oelemariensis, a G. owroewefi, a G. sphenozona, és a G. stergiosi. A tapasztalatok azt mutatják, hogy több, a Guianacaranemhez tartozó faj, G. geayi-ként került kereskedelmi forgalomba. A legtöbb esetben a G. owroewefi-vel és a G. sphenozona-val keverték össze. Azonban ezen fajok jól megkülönböztethetőek egymástól a testükön látható foltok kiterjedése és elhelyezkedése alapján. Minden Guianacara nemhez tartozó faj jellegzetessége az úgynevezett „kos” fejforma, illetve a kosokra jellemző, kissé agresszív viselkedés.
G. geayi
G. sphenozona
G. owroewefi
Mikrogeophagus /Papiliochromis/(Kullander 1977)
A nem legismertebb képviselője az M. ramirezi, mely változatos, élénk színezetének és könnyen tarthatóságának, valamint méreteinek köszönhetően, nagy népszerűségnek örven az akvarista körökben. E nem képviselőit valódi „földevő”-nek tekinthetjük. Viselkedésüket tekintve, meghazudtolják méreteiket, mivel agresszivitásuk fordítottan arányos apró méretükkel. A kissé kificamodott zoológia nomenklatúra szabályai szerint, jelenleg a Mikrogeophagus elnevezés a helytálló, bár egyes ichtiológusok szerint ez egyáltalán nem helyes és közeljövőben talán ismét a Papiliochromis elnevezés lesz a hivatalos. A nemen belül jelenleg két fajt különböztetünk meg. Az M. ramirezi-t és az M. altispinosus-t.
M. ramirezi
M. altispinosus
Apistogramma (Regan 1913)
A nemhez tartozó fajokat, szintén valódi „földevő”-nek tekinthetjük. E nem képviselői a legkisebb méretű sügérek az „újvilági” sügérek között, számuk meghaladja a hatvanat, bár ezen fajok közül, számos még leírásra vár. Az Apistogramma nemhez tartozó fajok több tulajdonságot tekintve, különbözőnek bizonyulnak a Geophaginae nemzettséghez tartozó fajokhoz képest. Talán a legszembetűnőbb különbség a szaporodásukban, illetve a testformában vehető észre. Az e nemhez tartozó fajok többnyire poligámok, tehát a territóriumot birtokló hím egyed háremet tart. A hím és nőstény egyedek kiválóan megkülönböztethetőek egymástól, a hímek nagyobbak, színesebbek és páratlan úszóik erősen megnyúltak. Ívási időszakon kívül a nőstények fakó színűek, testüket halvány fekete foltok tarkítják, viszont ívási időszakban, elkápráztató színeket öltenek. Ekkor aranysárga színűvé változnak és a testükön lévő, halvány foltok erősen kontrasztossá válnak. Ikráikat rendszerint barlangokba rakják. Egy-egy fajon belül találhatunk olyan hím egyedeket is, melyek egyáltalán nem tartanak territóriumot és megtévesztésig hasonlítanak a nőstény egyedekhez. Ezeket általában „settenkedő” hímeknek nevezik. A dolog lényege, hogy az ívásra kész nősténnyel egy barlangba vonul, mintha ő is várná a domináns hímet, és mielőtt a domináns hím megérkezne, megtermékenyíti a nőstény által lerakott ikrákat. Az úgynevezett „settenkedő” hímek előfordulása, kizárólag abban az esetben fordulhat elő, ha egy adott hím nem képes saját territóriumot kialakítani az adott környezetben, így ebben az esetben a nőstényekre jellemző halványabb színezetet vesz fel és ezt a színezetet mindaddig meg is tartja, amíg a hierarchiában változás nem áll be.
A. hongsloi
A. cacatuoides
Apistogrammiodes (Mcinken 1965)
A Geophaginae nemzettség utolsó és monotipikus neme, az Apistogrammoides. Ahogyan az elnevezésből is látszik, szoros szálak fűzik az Apistogramma nemhez., azonban mégis különbözőek. Az elsődleges különbség a farok alatti úszó, az úgynevezett, kemény úszósugarainak számában mutatkozik meg. Az Apistogramma nem képviselői esetében ez a szám 3-4, míg az Apistogrammoides esetében 7-9. A nem egyetlen képviselője az A. pucallpaensis, mely elnevezés a kifogás helyére utal (Pucallpa, Peru). Akváriumi körülmények közötti tartását tekintve mindenben megegyezik az Apistogramma nemhez tartozó fajok igényeivel.
A. pucallpaensis

A Geophaginae nemzettség tagjai között sok olyan fajt találunk, melyek a diszkoszhalakhoz hasonló tartási körülményeket és odafigyelést igényelnek, viszont van közöttük olyan faj is, melynek nincsenek túlzott igényei az akvárium vízét illetően. Ebből következik, hogy igényeik rendkívül széles skálán mozognak és minden akvarista, legyen az kezdő, vagy "öreg motoros" megtalálhatja e nemzetteség képviselői között a számára legmegfelelőbb fajt, melyben hosszú ideig örömét lelheti és kihívásként értékeli az egyes fajok számára biztosítandó körülményeket.
Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Hozzászólások a témában: A Geophaginae alcsalád

Bővebben...

A leggondosabban berendezett és tisztántartott akváriumban is felütheti a fejét betegség. A leggyakoribb betegségek könnyen felismerhetőek, viszont kezelésükkel kapcsolatban nagyon kevés a kézzelfogható információ. Léteznek bizonyos jelek, melyekből könnyen következtethetünk az akváriumi körülmények között kialakult betegségre, azonban sok esetben több kórokozó együttes hatása produkál súlyos tüneteket, melyek egymástól való megkülönböztetése nagy gyakorlatot igényel. A tisztánlátás kedvéért célszerű a díszhalak megbetegedéseivel kapcsolatban a kórokozókat és a kórokokat csoportokba szednünk.
Ez alapján megkülönböztetünk:
- Algák és mikroszkopikus gombák által okozott megbetegedéseket
- Baktériumok és vírusok által közvetített megbetegedéseket
- Élősködők és paraziták okozta megbetegedéseket
- Környezeti hatásokból, tartási körülményekből eredő megbetegedéseket
- Funkcionális megbetegedéseket
Véleményem szerint minden akvarista tapasztalt már megbetegedést halai között, vannak, akik többször is találkoztak a különböző megbetegedésekkel, és vannak, akik csak néhány alkalommal, aki pedig azt állítja, hogy nála soha nem volt semmilyen betegség, mely halait megtámadta, az nem mond igazat, vagy egyáltalán nem tudja megkülönböztetni az általa tartott halfajok természetes viselkedését a betegség jeleitől. Sajnos sok esetben a nem megfelelő tartási körülményeknek, a rossz vízminőségnek tudható be egy-egy megbetegedés megjelenése a díszhalaink között. Ezen megbetegedések többsége gyógyítható, ha az kellőképpen van kezelve és nem utolsó sorban, időben felismerjük a betegséget, viszont van a betegségek között olyan kór is, amely biztosan a halaink pusztulását okozza.
Ezen írás célja, hogy egy komplex összegzést adjon az akvarisztikában használatos antibiotikumokról, kemoterapeutikumokról, valamint általános információval lássa el az akvaristát azzal kapcsolatban, hogy mely betegségek kezelésére alkalmas az adott szer, de hozzá kell tennem, hogy eme írás nem helyettesíti a szakértői véleményt. Nagyon fontos, hogy ne kísérletezzünk, ne találgassunk, vajon milyen betegség üthette fel a fejét az akváriumunkban, hiszen félrekezelhetjük halainkat, melynek biztosan elhullás lesz a vége. Minden esetben azt tanácsolom, hogy először kérdezzünk meg tapasztaltabb akvaristákat, lehetőség szerint minél többet, valamint állatorvosokat, mert kizárólag ők tudnak kézzelfogható információval szolgálni számunkra és ennek birtokában már nagy eséllyel menthetjük meg halainkat a biztos pusztulástól. Sok esetben a mikroszkóppal történő vizsgálat adhat csak 100 %-os diagnózist, mert egyes mikroorganizmusok nem produkálnak makroszkopikus tüneteket, valamint vannak olyan kórokozók, melyek hasonló tüneteket produkálnak és a helytelen kezelés, illetve a téves diagnózis következtében feleslegesen mérgezzük halainkat, mely akár rövid időn belül a pusztulásukat is okozhatja. Az alábbiakban felsorolt antibiotikumok közül néhányat az akvarisztikai kereskedésekben is megvásárolhatunk, viszont vannak közöttük olyanok, melyek értékesítése vényhez kötött, mivel erős méreg-, illetve veszélyes anyagként vannak nyilvántartva (pl. formalin, metronidazol). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy e szerek tartós, hosszú időn át való alkalmazása erősen károsíthatja halaink szerveit, illetve egészségét, valamint a kórokozó mikrobák rövid időn belül rezisztensé válhatnak az adott szerrel szemben. Mint a humán betegségek, úgy a halakkal kapcsolatos megbetegedések esetében is, a legnagyobb hangsúly a prevención van. A megelőzés legfőbb eszköze az általunk tartott díszhalak igényeinek pontos ismerete, valamint a számukra legmegfelelőbb körülmények biztosítása. Bár egy vadon fogott egyed esetében nem beszélhetünk közvetlen prevencióról, hiszen a természetben nem kontrollált körülmények között tenyésznek a halfajok. Így a vadon fogott fajok, beakvarizálását megelőző, átfogó állatorvosi vizsgálatokra és a szakszerű karanténozásra lenne szükség annak érdekében, hogy ne hurcoljunk be, a már kellőképpen beállt akváriumi ökoszisztémába egy addig ismeretlen kórokozót, mely könnyűszerrel megfertőzheti egészséges halainkat, azonban ez a gyakorlatban nem feltétlenül így történik. Természetesen a karanténozást abban az esetben is alkalmaznunk kell, ha akvarista társainktól szerzünk be halakat, élőlényeket, bár vannak akvaristák, akik ezzel nem értenek egyet teljes mértékben. Azt sem árt tudnunk, hogy bizonyos halfajok hordozói lehetnek olyan kórokozóknak (Hexamita sp., Spironucleus sp.), melyek normál körülmények között nem okoznak betegségre utaló tüneteket a gazdaállaton, viszont más, arra érzékeny fajokat könnyen megbetegíthetnek. Az egyes szerek hatása széles spektrumú, tehát többféle kórokozó ellen alkalmazhatóak, bizonyos készítmények pedig különféle dózisokban adagolhatóak, attól függően, hogy a megbetegedés milyen méreteket ölt, illetve az is lényeges, hogy a kezelendő víz milyen paraméterekkel bír. Halaink gyógykezelése nem csak vegyszerek segítségével történhet, viszont e módszerek alkalmazása nem minden esetben hoz sikert, a nem megfelelő alkalmazási tapasztalat hiánya miatt. Vannak olyan országok, melyekben komoly eredményeket értek el a díszhalak kezelésében a gyógynövények alkalmazásával, de hazánkban ez még nem elterjedt formája a kezeléseknek. A gyógynövények alkalmazása a díszhalak egészségének megőrzésében főként azon országokban terjedt el leginkább, melyekben a humán gyógyászat alapját is képezik e gyógynövények. Léteznek olyan eljárások is, melyek teljes mértékben kizárják, mind a vegyszerek, mind pedig a gyógyhatású készítmények és a gyógynövények alkalmazását.
- Ilyen módszer például a hőterápiás módszer, melynek célja, hogy olyan körülményeket teremtsünk, melyben a kórokozók életképtelenné válnak, illetve reprodukciós aktivitásuk erősen korlátozott. Ennek viszont az a hátránya, hogy nem minden halfaj (hideg vízi fajok) képes elviselni a 32-34 Celsius fok közeli hőmérsékletet. Ebben az esetben egy gyógyszeres kezelés néha előnyösebb.
A hő-terápiás módszer az alábbi kórokozók esetében alkalmazható:
- Costia sp.: A víz hőmérsékletének 32 Celsius fokra való emelése, melyet 4 napon át kell tartanunk.
- Ichthyophthirius sp.: A víz hőmérsékletének 30 Celsius fokra való emelése, melyet 10 napon át kell tartanunk.
- Oodinium sp.: A víz hőmérsékletének 33-34 Celsius fokra való emelése, melyet 24-36 órán át kell tartanunk.
Az említett kezelés során elengedhetetlen a folyamatos oxigénbeporlasztás és a hatékony szűrés.
1. ábra Az Ichthyophthirius multifiliis életciklusa
- A hő-terápiás módszerhez hasonlóan az áthelyezéses módszer is egy vegyszermentes eljárás, melyet leginkább a külső parazitás megbetegedésekkel (Ichthyophthirius sp.) szemben alkalmazhatunk hatékonyan. Hátránya, hogy hosszadalmas, akár több hetet is igénybe vehet (3-4 hét), figyelembe véve a parazita életciklusát, valamint rendkívül munkaigényes, mivel az áthelyezést 12 óránként kell elvégeznünk. Ezen eljárást azon halfajok esetében alkalmazhatjuk hatékonyan, melyek érzékenyek a vegyszerekre. Fontos, hogy a medencék vízének hőmérséklete 24-25 Celsius fok fölé ne emelkedjen. Az eljárás lényege, hogy az áthelyezéskor a hal bőrén megtelepedő paraziták érett cisztája felreped és a bennük lévő kórokozók szétszóródnak a vízben, melyek a halak következő medencébe történő áthelyezését követően, gazdaszervezet hiányában elpusztulnak. Ezzel a módszerrel az Ichthyophthirius fertőzöttséget a kezelés 23. napjára teljes mértékben megszüntethetjük. Azonban ez az eljárás hatalmas stressz terhelést jelent halainknak, így mérlegelnünk kell, hogy maradunk-e ennél a módszernél, vagy valamilyen vegyszert alkalmazunk a kórokozók elpusztítására.
- A harmadik vegyszermentes eljárás az úgynevezett rácsos módszer. Ez az eljárás szinte minden ekto-parazitás megbetegedés esetén alkalmazható. Lényege, hogy a tenyésztőmedence aljára, 5-6 cm-re az aljzattól kell elhelyeznünk egy rácsot, vagy egy ritka szövésű hálót. Így a halaink ürülékével együtt a kórokozók a rács, illetve a háló alá kerülnek, ahol a halak nem férnek az aljzathoz, ezáltal nem történik meg az újrafertőződés. A módszer hátránya, hogy az aljzat így nagyon nehezen tisztítható.
Antibiotikumok
Klóramfenikol

Alkalmazhatóság: Hasvízkór, furunkulosis, bakteriális úszórothadás, valamint bakteriális kopoltyú bántalmak esetén.
Hatékonyan pusztítja el a gramm pozitív baktériumokat, a Coccus-okat, a spórás Bacillusokat, az Aktinomicétákat és a nagyobb vírusokat. A készítményből fürdővizet készítünk halaink számára és 10-20 órán át hagyjuk őket benne.
Adagolás: 40 mg/liter víz
A hatóanyagot egy kevés etilalkoholban feloldjuk, majd ezt követően a fürdető medencébe csepegtetjük, miközben vattán keresztül átszűrjük és a kezelt vizet óvatosan kevergetjük. A kezelés alatt fokozott figyelmet kell fordítanunk halaink viselkedésére, illetve a kezelt víz minőségének változására. Ha halaink viselkedésében szokatlan dolgot tapasztalunk, akkor a kezelést azonnal meg kell szakítanunk. A klóramfenikol kiválóan alkalmazható belsőleg is. Ebben az esetben díszhalaink táplálékába kell kevernünk a hatóanyagot, mellyel 3 napon át, naponta kétszer kell halainkat megetetni. Ebben az esetben 100 g táplálékba, 500 mg hatóanyagot kell kevernünk.
Neomicin szulfát
Alkalmazhatóság: Külső bakteriális fertőzések, úgymint úszórothadás, valamint bőrfekély kezelésére.
Adagolás: 2-3 g/liter
A kezelést 3 napon át kell végeznünk, a kezelés végeztével részleges vízcserét kell alkalmaznunk, mely során az akvárium vízének 1/3-át-1/2-ét kell lecserélnünk. Érzékeny halak esetében fennállhat a mérgezés veszélye, ezért a kezelés nagy odafigyelést igényel. A készítményt, díszhalaink táplálékába is keverhetjük. Ebben az esetben 100 g táplálékhoz kell adagolnunk 250 mg-ot a készítményből. Az így előállítót gyógy tápot három napon át, naponta háromszor kell halainkkal feletetni. Az egyes etetéseket négy óránként kell elvégeznünk. Nitrofurantoin-nal kombinálva, alkalmazhatjuk a fejlyukacsosodás (Hexamita sp., Spironucleus sp.) gyógykezelésére is. Ebben a formában egy 3-5 napon át tartó fürdető kúrát kell alkalmaznunk.
Tetraciklin-hidroklorid
Alkalmazhatóság: Hasvízkór és vibriosis kezelésére.
Növényes akváriumokban való alkalmazását mérlegelnünk kell, mivel erősen károsíthatja azokat. A tetraciklin, bomlása következtében vörösre színezi a vizet, így elkerülhetetlen a teljes, vagy részleges vízcsere a kezelést követően.
Adagolás: 1 g/100 liter
Az említett betegségek kezelésére, egy 4 napon át tartó fürdőt kell alkalmaznunk a beteg halak számára, vagy egy 24 órás fürdetést is alkalmazhatunk, így 100 mg készítményt kell 100 liter vízre számolnunk. Eme szer esetében is élhetünk a táplálékkal való bevitel lehetőségével. Ebben az esetben 750 mg készítményre van szükségünk, melyet 100 g táplálékhoz kell kevernünk. Az így elkészített táplálékot hét napon át kell adagolnunk, napi két alkalommal. Az etetéseket hatórányi különbséggel kell végeznünk.
Klórtetraciklin, Oxytetraciklin
Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések esetén.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a készítmény nagyon nagy hatásfokkal alkalmazható a különböző, vadon befogott, latin-amerikai halfajok (Corydoras sp.), valamint a Malawi- és a Tanganyika-tóból származó fajok kezelése során. Viszont a délkelet-Ázsiából származó halfajok (Poecilia sp.) esetén kevésbé hatékony a szer, mivel az ebben a régióban elterjedt baktériumok (Flexibacter columnaris, Pseudomonas sp., Aeromonas sp.) a legtöbbször rezisztensek eme antibiotikummal szemben.
Adagolás: 3-4 g/100 liter
A kezelést 2-3 napon át kell végeznünk, mely során az akvárium vizét erősen szellőztetnünk kell. A kezelés során az akvárium vize sárgásbarnává válik, majd a készítmény bomlását követően sötétbarnává színeződik, ezért a kúra lezárásaképpen egy teljes, vagy részleges vízcserét kell alkalmaznunk, illetve aktív szénnel való szűrést is alkalmazhatunk.
Penicillin
Alkalmazhatóság: A Flexibacter columnaris által okozott betegség, illetve bakteriális kopoltyú betegségek esetén.
Súlyos fertőzöttség esetén a kezelést többször is meg lehet ismételnünk két napos eltéréssel. A kezelést, kezeléseket követően a teljes vízcsere elengedhetetlen. A mérgezés elkerülése érdekében nem célszerű az egyes kezeléseket 24 óránál tovább végezni. A penicillint elsősorban a humán gyógyászatban alkalmazzák, ezért ha van rá lehetőség, akkor célszerű más, az állatgyógyászatban használatos készítménnyel próbálkoznunk.
Adagolás: 2x106 I.U. (International unit- Nemzetközi egység)/100 liter= 2 g/100 liter
Kanamicin szulfát
Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések, úgymint Pseudomonas sp., Aeromonas sp., valamint haltuberkulózis esetén.
A kezelést 4-5 napon át kell végeznünk, ezt követően 30-50 %-os vízcserét kell alkalmaznunk. A kezelés hátránya, hogy rendkívül sokba kerül.
Adagolás: 2-5 g/100 liter
A készítményt táplálékkal is bevihetjük a megbetegedett hal szervezetébe, így 100 mg készítményre van szükségünk, melyet 100 g táplálékhoz kell kevernünk.
Streptomicin

Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések esetén.
Hatása és alkalmazásának módja teljes mértékben megegyezik az Oxitetraciklinnél leírtakkal.
Adagolás: 2 g/100 liter
A kezelés során az akvárium vize erősen bűzössé válhat, ezért a kezelést követően elengedhetetlen a teljes, vagy részleges vízcsere.
Paromomicin (Gabbrocol®)
Alkalmazhatóság: Ostoros és csillós bélparaziták által okozott betegségek kezelésére, melyek jelenlétének jellegzetes tünete a fehér, nyálkás ürülék.
A készítményt fürdetőként, illetve a táplálékba való keveréssel is alkalmazhatjuk. Fürdetőként való alkalmazásához célszerű egy külön medencét üzembe helyeznünk Erre azért van szükség, mert a Gabbrocol®-ban lévő hatóanyag glükózhoz van kötve, így az akvárium vízének, tejszerű, zavarosodását okozza, mivel a glükóz kedvez a baktériumok szaporodásának. A kezelés során erős szűrést és levegőbeporlasztást kell eszközölnünk. A készítményből készített fürdőt, nem célszerű 18 óránál tovább alkalmazni, egyetlen halfaj esetében sem, mert erős anoxiás állapot állhat be, mely a halak pusztulását okozza. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor célszerű a kezelt halakat, 12 óra elteltével egy újabb Gabbrocol®-os fürdőbe helyezni, így elkerülhető az oxigénhiányos állapot. Súlyos esetekben a kezelés többször megismételhető.
Adagolás: 5 g Gabbrocol®/30 liter vízben feloldva
2 g Gabbrocol®/ 100 g táplálék. Az így elkészített eledelt három napon át adagoljuk, napi 1-2 alkalommal.
Nitrofurantoin
Alkalmazhatóság: Hasvízkór továbbterjedésének megakadályozására, úszórothadás, külső bakteriális fertőzések, vesebántalmak és vibriosis, valamint a Pseudomonas sp., és az Aeromonas sp. által okozott betegségek kezelésére.
Sárga színű kristályos anyag, mely vízben nehezen oldódik. A készítményt alkalmazhatjuk közvetlenül az akvárium vízét kezelve, vagy a táplálékhoz keverve.
Adagolás:
100 mg készítmény/30-40 liter víz. A kezelést megkezdése előtt célszerű, egy pohár langyos vízben feloldani, majd az oldatot óvatosan a kezelendő vízhez keverni. A kezelést tizenöt napon át végezzük, mely befejeztével, a víz nagy részét le kell cserélnünk, illetve alkalmazzunk aktívszenes szűrést.
Kemoterapeutikumok

Akriflavin, Tripaflavin
Alkalmazhatóság: Fátyolbetegség, úszórothadás és kisebb felületi sérülések esetén.
A készítmény hatékonyan segít a Costia sp., a Chilodonella sp., a Trichodina sp., a Trichodinella sp. és a Flexibacterium sp., valamint egyes penészgombák által okozott megbetegedések leküzdésében. Növényekkel benépesített akváriumok esetében nem célszerű az alkalmazása, mivel erősen károsítja azokat. A készítmény alkalmazását követően, az akvárium vízét célszerű aktív szénen keresztül átszűrni, mivel a készítmény erős színező hatással bír, illetve ily módon a gyógyszermaradványokat is eltávolítjuk a vízből. Annak érdekében, hogy a megfelelő hatást érjük el, a készítményből oldatot kell készítenünk, ez azt jelenti, hogy 1 liter vízben kell feloldanunk 1 g szert, melyet a későbbiekben az előírtak szerint kell adagolnunk az akvárium vízéhez, attól függően, hogy milyen mértékű a fertőzöttség.
Adagolás:

1.) 1 ml oldat 1 liter akváriumvízre számítva, megelőző jelleggel.
2.) 3 ml oldat 1 liter akváriumvízre számítva. Ezt a kezelést négy napon át kell végeznünk. Ez az adagolási arány hatékonyan alkalmazható a betegség kialakulásának kezdeti stádiumában.
3.) 5 ml oldat 1 liter akváriumvízre számítva. E dózist célszerű egy külön medencében alkalmaznunk. A kezelést 2-4 napon át végezzük.
2. ábra A Chilodonella sp. mikroszkópos felvétele
Spiritusz
Általában a hal testén élősködő, szívókorongos férgek eltávolítására alkalmazható. A halakat a kezelés időtartamára ki kell vennünk a vízből és a testfelületüket egy spiritusszal átitatott vattával kell átmosnunk. Ezt követően a szívókorongosok könnyen eltávolíthatóak a hal testéről és visszahelyezhetőek az akváriumba.
Brillant zöld (E142)
Alkalmazhatóság: A készítmény úszórothadás, kopoltyúrothadás és különböző penészgombák okozta, hámfelületi megbetegedések esetén alkalmazandó.
Mind a gyógyszeriparban, mind pedig az élelmiszeriparban gyakran használt színezőanyag. Érdekességképpen megemlítendő, hogy az USA-ban és Kanadában tiltólistán van, a karcinogén hatása miatt, viszont Európában tiltás nélkül alkalmazható, mint élelmiszer adalékanyag. A brillant zöld bőrirritáló hatású és erősen mérgező, ezért alkalmazása közben elengedhetetlen a fokozott figyelem. A kisebb testű pontylazacokra és sügérfajokra erősen mérgező hatású, ezért e fajok esetében az alkalmazása kerülendő. A kezelést megelőzően oldatot kell készítenünk a szerből, 1 ml készítmény/ 1 liter víz, melyet sötét színű palackban célszerű tárolnunk a felhasználásig.
Adagolás:

1.) 1 ml oldat 12,5 liter akváriumvízre számítva. A kezelést 24 órán át kell végeznünk, mely befejeztével teljes vízcserét kell végrehajtanunk. A kúrát követő harmadik napon a kezelés megismételhető. Ebben a dózisban adagolva a hámfelületet érintő, bakteriális fertőzések ellen alkalmazható.
2.) 3 ml oldat 15 liter akváriumvízre számítva. A megbetegedett halakat, egymást követő három napon át, négyóránként meg kell fürdetnünk az elkészített fürdetőben. Minden egyes fürdetést követően, új fürdővizet kell készítenünk.
Kininszulfát, Kininhidroklorid
Alkalmazhatóság: Hatékonyan alkalmazható az Oodinuim pillularis által okozott megbetegedés leküzdésében, valamint egyes esetekben alkalmazható aHexamita sp. által okozott tünetek megszüntetésére is.
A készítmény alkalmazása kerülendő, ha az akváriumban alacsonyabb rendű élőlények is vannak, továbbá az érzékenyebb halfajok esetében is mérlegelnünk kell az alkalmazhatóságát illetően, mivel erősen toxikus hatással rendelkezik, illetve károsíthatja a biológiai szűrők baktériumkultúráit. Ennek tükrében célszerű egy külön kezelőmedencét felállítanunk. Abban az esetben, ha a kezelt víz homályossá válik, a kezelést meg kell ismételnünk, melyet megelőzően teljes vízcserét hajtunk végre.
Adagolás: 1 g készítmény 100 liter kezelendő vízre számítva. A kezelést 3 napon át kell végeznünk.
3. ábra Oodinuim pillularis

Levamisol (Concurat®)
Alkalmazhatóság: Főként az emésztőrendszerben élő nematódák, különösen a Capillaria sp. által okozott megbetegedések esetén alkalmazható, de egyes férgekkel szemben is hatékony lehet.
A készítménnyel való kezelés kizárólag abban az esetben alkalmazhatjuk, ha halaink nem étvágytalanok, mivel a szert feletetés útján lehet csak az emésztőrendszerbe juttatni. A kezelést célszerű 3-5 napon át végezni, mely során naponta kétszer kell halainkat megetetni. A legideálisabb, ha gyógyszeres oldatot készítünk, melyben élő vöröszunyoglárvákat áztatunk. Az áztatást mindaddig végezzük, amíg az első lárva el nem pusztul. Az életben maradt lárvákat azonnal fel kell etetnünk.
Adagolás:

1.) 2 g Concurat®/ 100 ml víz
2.) 1 g Concurat®/ 100 g eledel
4. ábra Capillaria sp.

Flubendazol
Alkalmazhatóság: Kopoltyúférgesség, bőrférgesség és bélférgesség kezelésére.
Hatékonyan alkalmazható azon élősködők ellen, melyek rezisztensek a Triklórfon tartalmú készítményekkel szemben. A készítmény, mind az akvárium víz közvetlen kezelésére, mind pedig a táplálék által történő bevitelre alkalmas.
Adagolás:

1.) 100 mg Flubenol 5 %/ 100 liter víz. A kezelést megelőzően célszerű alkoholos törzsoldatot készítenünk. A kezelést 2 napon át kell végeznünk, mely befejeztével 50 %-os vízcserét kell alkalmaznunk.
2.) 100 mg Flubenol 5 %/ 100 g táplálék. Az elkészített gyógy tápot naponta egyszer kell halainkkal feletetni. A kezelést célszerű 10-15 napon át folytatnunk, de a biztos hatás elérésének érdekében, elengedhetetlen a folyamatos, mikroszkopikus vizsgálat végzése.
Triklórfon
Alkalmazhatóság: Bőr- és kopoltyúférgesség, élősködő rákállatkák (Argulus sp., Livoneca sp., Lernae sp.), valamint az emésztőrendszerben tenyésző nematódák (Capillaria sp., Camallanus sp.) okozta megbetegedések kezelésére.
A szer alkalmazási dózisa nagyban függ a kezelendő víz keménységétől és pH értékétől, valamint az sem elhanyagolható, hogy mely fajt szeretnénk a készítménnyel kezelni. Minél keményebb a víz, illetve pH értéke minél inkább a lúgos tartomány felé tendál, annál nagyobb dózisban kell adagolnunk a szert. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sügérfajok esetében sokkal nagyobb hatásfokkal használható, mint a pontylazacok kezelése során.
Adagolás: 0,25-1,0 mg/ 1 liter víz. A kezelést 3 napon át kell végeznünk, mely végeztével 50 %-os vízcserét, vagy aktívszenes szűrést kell alkalmaznunk.
5. ábra Argulus sp.

Griseofulvin
Alkalmazhatóság: Szájpenész, bőrpenész, kopoltyúrothadás és minden hámfelületet érintő penészesedés leküzdésében.
Szinte minden, a halak megbetegedését okozó gombafaj ellen alkalmazható készítmény. Mivel az e fajta megbetegedés nem minden élőlényt érint, mely az akváriumban fellelhető, ezért célszerű a kezelést egy külön medencében végezni, hogy feleslegesen ne mérgezzük a hasonló tüneteket nem produkáló élőlényeinket. A kezelés során fokozott figyelmet kell a halaink viselkedésére fordítanunk, mivel érzékenyebb fajok esetén fennáll a mérgezés veszélye. A kezelést 2 napon át kell folytatnunk, mely végeztével 50 %-os vízcserét kell alkalmaznunk. Fontos megemlíteni, hogy a díszállat-kereskedésekben rengeteg penészesedést gátló, illetve kezelő készítményt lehet kapni, melyek kevésbé károsak, mint a Griseofulvin és legalább olyan hatékonyak.
Adagolás: 10 mg/ 50 liter víz. A kezelést megelőzően célszerű a készítményt egy kisebb edényben, langyos víz segítségével feloldani és csak ezután adagolni a kezelendő vízhez.
Formalin
Alkalmazhatóság: Kopoltyú és bőrférgesség, valamint a Chilodonella sp. és a Trichodina sp. által okozott megbetegedések kezelésére.
Fokozott körültekintés mellett alkalmazható készítmény, mivel erősen mérgező és bőrirritáló hatású. Nem alkalmazhatjuk halaink gyógykezelésére, ha azokon Costia sp., vagy Ichthyophthirius sp. által okozott tüneteket tapasztalunk, illetve komoly hámsérülés látható rajtuk. A formalin minőségét minden kezelés megkezdése előtt ellenőrizzük, ha azt tapasztaljuk, hogy a készítmény zavaros, kellemetlen illatú, ne alkalmazzuk azt. A kezelés alatt folyamatos megfigyelés alatt kell halainkat tartani, mert súlyos mérgezést okozhat az érzékeny fajoknál. Kopoltyúférgesség estén az első kezelés után három nappal, a biztos siker elérése érdekében, újabb kezelést kell végrehajtanunk.
Adagolás: 2-4 ml/10 liter víz. Az így elkészített fürdővízben 30 percen át kell a beteg halat kezelni.
Jód, káliumjodid
Alkalmazhatóság: Pajzsmirigy működési rendellenességek, pajzsmirigy tumor kezelésére.
A siker első jelei a kezelést követő 2-4 hét múlva tapasztalhatóak, amikor a tumorok lassan visszahúzódnak. A készítményekből törzsoldatot kell készítenünk, melyet az előírtak szerint adagolunk az akvárium vízéhez. A kezelés teljesen biztonságos, nem igényel vízcserét és aktív szenes szűrést sem. A több hétig tartó kúra alatt, a normál vízcserékből adódó koncentrációveszteséget minden esetben pótolnunk kell.
Oldatkészítés: 0,5 g jód és 5 g káliumjodid/ 100 ml víz
Adagolás: 1 ml törzsoldat/ 50 liter víz
Káliumpermanganát
Alkalmazhatóság: Trichodina sp., Argulus sp., Saprolegnia sp. által okozott megbetegedések és kopoltyúférgesség kezelésére.
A kezelést célszerű egy külön, tisztavizes medencében végeznünk, mert a készítmény hatékonyságát nagyban befolyásolja a kezelt víz biológiai tisztasága. A készítmény triklórfonnal helyettesíthető, mellyel hatékonyabban kezelhetjük az említett kórokozók által okozott megbetegedéseket.
Adagolás:

Gyógyszerként-300-500 mg/ 100 liter víz, 90 percig tartó fürdőt alkalmazva.
Fertőtlenítőként-3-5 g/ 100 liter víz, 12-24 órás kezelést alkalmazva.
6. ábra Saprolegnia sp.által okozott penészesedés
Konyhasó
Alkalmazhatóság: Costia sp., Chilodonella sp., Trchodina sp.,valamint különböző gombás megbetegedések kezelésére, illetve szívókorongos férgek eltávolítására.
Bátran kijelenthetjük, hogy a konyhasó, az akvarisztikában az egyik legrégebben alkalmazott készítmény, mely normál keretek között teljes biztonsággal alkalmazható a különböző ekto-paraziták ellen. Alkalmazásának hatékonysága nagyban függ a kezelendő víz keménységétől. A konyhasóból készített oldatot, mind egy rövid ideig tartó fürdetés, mind pedig egy hosszabb kúra során alkalmazhatjuk.
Adagolás:

1.) Rövid ideig tartó fürdetés esetén 15-20 g konyhasót kell számolnunk egy liter vízre. Az így előkészített fürdető vízben, 10-45 percen át kell a fertőzött halat, halakat kezelni. A fürdetés időtartama az adott fajtól függ, ugyanis egy Poecilia sp. kevesebb ideig képes elviselni ezt a só koncentrációt, mint például egy Astronotus Ocellatus. Ezen eljárás alkalmazása során folyamatos megfigyelés alatt kell a kezelt halainkat tartani. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kezelt hal kezd elkábulni, akkor a kezelést azonnal meg kell szakítanunk.
2.) Abban az esetben, ha a kezelést hosszabb ideig szeretnénk alkalmazni, illetve megelőzés céljából állandó só koncentrációt szeretnénk az akvárium vízében fenntartani, akkor figyelembe kell vennünk a víz keménységét. Lágy víz esetében ( <8 NK° ) 1 g konyhasót kell 12,5 liter vízre számolnunk, míg kemény víz esetében ( >12 NK° ) 3 g konyhasó kell 10 literenként adagolnunk az elvárt eredmény elérése érdekében.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a növényekkel gazdagon benépesített akváriumok esetében nem célszerű 2 g/liternél magasabb só koncentrációt alkalmazni, mert ennél magasabb koncentrációt a növények már nem képesek károsodás nélkül elviselni. Arra is figyelnünk kell, hogy a vízcserék alkalmával eltávolított sómennyiséget pótoljuk, mivel ennek hiányában nem lesz eredményes a kezelés.
Rézszulfát
Alkalmazhatóság: Kivallóan alkalmazható gombák és algák okozta megbetegedések kezelésére, valamint a következő paraziták leküzdésére:Costia sp., Saprolegnia sp., Branchiomyces sp., Oodinium sp., Gyrodoctylus sp.

A szert alkalmazhatjuk egy rövid fürdő erejéig, valamint egy tíz napon át tartó kezelésre is. Minkét esetben körültekintően kell eljárnunk, mert egyes harcsafajok (Corydoras sp., Ancistrus sp.) és a gerinctelen élőlények különösen érzékenyek a rézre, így a nem megfelelő kezelés a pusztulásokhoz vezethet. A kezeléshez oldatot kell készítenünk, melyhez 1 g rézszulfátra, 0,25 g citromsavra és 1 liter desztillált vízre van szükségünk, melyben feloldjuk a rézszulfátot és a citromsavat. Továbbá a kezeléshez szükségünk van réztesztre is, mivel az akvárium vízének réztartalmát 0,12-0,18 g/ liter koncentráció között kell tartanunk a kezelés teljes időtartama alatt. Ez alatti érték nem hoz megfelelő eredményt, viszont az e fölötti koncentráció pedig mérgezést okozhat. A mérgezés tüneteinek megjelenése esetén, azonnal el kell különítenünk a mérgezéses tüneteket produkáló halat és mindaddig külön kell tartanunk, amíg a réz koncentrációja el nem éri a 0,03 mg/liter koncentrációt.
Adagolás:

1.) Rövid fürdetés alkalmazva 1 g rézszulfátot kell 10 liter vízre számolnunk. A kezelést 10-20 percen át kell alkalmaznunk.
2.) A tíz napos kezelést alkalmazva, 12,5 ml oldatot kell 10 liter vízhez számolnunk. A kezelés harmadik, ötödik és hetedik napján célszerű 12,5 ml/20 liter koncentrációban újraadagolnunk az elkészített oldatot, hogy szinten tarthassuk az elvárt rézszulfát koncentrációt (0,12-0,18 g/l).
7. ábra Branchiomyces sp. által okozott kopoltyúrothadás
Malachitzöld-oxalát
Alkalmazhatóság: Hatékonyan alkalmazható az Ichthyophthirius sp., a Trichodina sp., a Chilodonella sp. és a Saprolegnia sp. által okozott megbetegedések leküzdésében.
Oldat formában kerül kereskedelmi forgalomba, mely kizárólag sötét, hűvös helyen való tárolás esetén képes megőrizni stabilitását. Rendkívül mérgező és rákkeltő hatással bír, ezért élelmiszerektől jól elzárva tárolandó. Karcinogén jellege miatt, az élelmezésre szánt halak malachitzölddel való kezelése hatóságilag tiltott, de a díszhalak kezelése során sem ajánlott a huzamosabb ideig történő alkalmazása. Különböző malachitzöld származékokat ismerünk, malachitzöld-oxalát malachitzöld-szulfát, malachitzöld-klorid. Fontos, hogy betartsuk az adagolással kapcsolatos előírásokat, így elkerülhetjük a mérgezés kialakulását és ennek következtében a halak pusztulását is.
Adagolás: 6 ml/100 liter víz. A kezelést tíz napon át kell végeznünk, mely során a harmadik, a hatodik és a kilencedik napon 6 ml/200 liter víz koncentrációban, utána kell adagolnunk a szert a biztos hatás elérése érdekében. A kezelés befejeztével, az akvárium vízének egyharmadát le kell cserélnünk.
Metilénkék
Alkalmazhatóság: Enyhe penészesedés, felületi hámsérülések felülfertőződésének a megakadályozására, gyenge ektoparazitális fertőzöttség kezelésére, ikrapenészesedés megelőzésére, valamint a Costia sp., Chilodonella sp., Tischodina sp., Saprolegnia sp.,Cryptobia sp. és aTrypanosoma sp. által okozott megbetegedések kezelésére.
A malachitzöldhöz hasonlóan, oldat formájában kerül kereskedelmi forgalomba, azonban por alakban is hozzájuthatunk, melyből könnyen előállíthatjuk a kezelésre szánt oldatot. Por alakban történő alkalmazás esetén 1 g készítményt kell egy liter vízben feloldanunk és az így kapott oldatott kell a továbbiakban alkalmaznunk.
Adagolás:

1.) Normál adag: 1 ml oldat/1 liter víz. A kezelést öt napon át kell alkalmaznunk, melynek befejeztével egy aktívszenes szűrést kell végrehajtanunk.
2.) 3 ml oldat/1 liter víz. Ebben a dózisban történő alkalmazását ne végezzük három napnál tovább.
3.) Gyorsfürdő készítésére 200 ml oldatot kell 10 liter vízben elkeverni. A fürdetés 30 percen át végezzük. A gyorsfürdőt nem alkalmazhatjuk a vegyszerekre érzékeny fajoknál (pontylazacok, törpesügérek), mivel mérgezéses tüneteket okozhat náluk.
4.) Hatékonyan alkalmazható a szállítási stressz csökkentésére. Ebben az esetben 50 ml oldatot kell 100 liter vízhez adagolnunk.
5.) Kiválóan alkalmas az ikrapenészesedés megelőzésére. Ez irányú felhasználása esetén 30 ml oldatot kell 100 liter vízhez számolnunk.
Metronidazol
Alkalmazhatóság: A bélben és a belső szervekben élősködő, ostoros és csillós egysejtűek (Spironucleus sp., Hexamita sp., Trichomonas sp., Protoopalina sp.) okozta megbetegedések kezelésére.
A készítmény nem alkalmas a magasabb rendű bélparaziták, bélférgek elpusztítására. Mind a metronidazol, mind pedig azon készítmények, melyek alapanyagául szolgál, vénykötelesek. A készítményt az alkalmazás előtt célszerű langyos vízben feloldani és csak ezután adagolni. Alkalmazhatjuk közvetlenül az akvárium vizéhez adagolva, illetve a díszhalaink eledelébe keverve. A kezelést három napon át kell végeznünk, mely során a víz hőmérsékletét 3 C°-kal meg kell emelnünk. A három nap leteltével fokozatosan csökkentsük a víz hőmérsékletét és a kezelt víz egyharmadát cseréljük le, továbbá alkalmazzunk aktívszenes szűrést. A metronidazolhoz hasonló készítmény a dimetridazol, azonban alkalmazása kevésbé eredményes.
Adagolás:

1.) 250 mg készítmény/50 liter víz. Növényekkel benépesített akváriumban való alkalmazása kerülendő.
2.) 250 mg készítmény/100 g eledel. Az így elkészített gyógy táppal, naponta két alkalommal, reggel és este, három napon át etessük halainkat.
8. ábra A Hexamita sp. által okozott tünetek
Trikain metán szulfonát (MS 222)
A trikain metán szulfonát halak és kétéltűek altatására alkalmas benzoesav származék, melynek megfelelő oldatába kell behelyezni az állatot. Maradékanyagot képez, ezért nem használható élelmiszertermelő állatok kezelésére.
Adagolás:

1.) Nyugtatás céljából, valamint a szállítás során kialakult stressz csökkentésének érdekében 10 mg készítményt kell 1 liter vízre számolnunk.
2.) Hosszantartó altatáshoz 50-130 g készítmény/ 1 liter víz, a hal méreteitől függően. Az altatás kezdetétől számítva, 15 percen belül friss vízbe kell helyeznünk a narkóziban lévő halat, ahol további 15 percig pihentetjük, míg magához nem tér.
3.) Eutanázia céljából 1 g készítményt kell 1 liter vízre számolnunk. Ezt követően az oldatba kell helyeznünk az eutanáziára szánt halat, mely 10 perc alatt végleg elalszik.
Furazolidon
Alkalmazhatóság: Pseudomonas sp., Aeromonas sp.által okozott megbetegedések, valamint trichomoniasis, vibriosis és a hasvízkór kezelésére.
E készítmény kizárólag a díszhalak táplálékába keverve alkalmazható. Így 100 g táplálékhoz kell 300 mg készítményt kevernünk, mellyel naponta kétszer kell a beteg halakat megetetni, hat napon át.
Nisztatin
Alkalmazhatóság: A hámsérülések gombásodásának megelőzésére, valamint a már kialakult, hámfelületi gombásodás megszüntetésére.
A kezeléshez mindenképpen ki kell fognunk a megbetegedett halat az akváriumból. Ezt követően egy jó nedvszívó képességgel rendelkező anyaggal, óvatosan töröljük le a sérült részt, majd vékony rétegben kenjük be a készítménnyel a kezelendő felületet. Ezt a műveletet mindaddig végezzük, naponta két alkalommal, amíg el nem tűnik a penész a sérült felületről, illetve amíg a hámképződés meg nem indul és a hal testén lévő seb be nem forr.
Piperacin-citrát
Alkalmazhatóság: Buzogányfejű férgek (Echinorhynchus sp.), mételyek (Trematódák) és a vérben élősködő laposférgek leküzdésére.
A készítmény kizárólag a díszhalaink táplálékába keverve fejti ki hatását a fent említett élősködőkkel szemben. Mivel igen hő stabil szerről van szó, ezért akár saját magunk által készített és megfelelően hő kezelt táplálékba is belekeverhetjük, de vigyázzunk, hogy 80 Celsius foknál ne legyen melegebb az általunk elkészített gyógy-táp, melybe a szert keverjük.
Adagolás: 600 mg készítmény/ 100 g táplálék. Az adagolást 8 napon át kell végeznünk, naponta két alkalommal, lehetőség szerint reggel és este.
Hasonló hatással bíró készítmény például a Prazikvantel, mely szintén hatékonyan pusztítja az említett élősködő férgeket. Eme szer alkalmazása is a táplálékkal való bevitel módszerével történik.
Adagolás: 5 mg Prazikvantel/ 100 g táplálék. A napi etetések számát tekintve, a piperacin-citráthoz hasonlóan járjunk el.
9. ábra Echinorhynchus sp.

Szulfatiazol
Alkalmazhatóság: A Pseudomonas sp., a Corynebacterium sp., az Actinomyces sp., és a Flexibacter sp. által okozott megbetegedések gyógykezelésére.
A készítmény kiváló, beleken át történő felszívódó képessége miatt, elsősorban a táplálékkal történő bevitelt részesítjük előnyben, de eredményesen alkalmazható, közvetlenül az akvárium vízét kezelve is. Azonban rossz oldhatósága miatt a táplálékkal történő bevitel célravezetőbb, mint egy öt napon át tartó fürdetés alkalmazása.
Adagolás: 300 mg készítmény/ 100 g táplálék. a kezelést három napon át végezzük, naponta kétszeri etetéssel.
1 g készítmény/ 10 liter víz. A kezelést 3-5 napon át végezzük, a tünetek javulásának függvényében.
10. ábra Flexibacter sp. fertőzöttség
Trimethoprim (Sumetrolim®)
Alkalmazhatóság: A Staphylococcus sp., az Escherichia coli, továbbá aHaemophilius influenzae, a Salmonella sp., valamint a Proteus sp. és a belső szervek bakteriális fertőzésének leküzdésére.
A szóban forgó készítmény hatékonyságát, jelentősen javíthatjuk, ha valamely szulfonamid (sulfamethoxazol) tartalmú készítménnyel kombináljuk. Azonban használata során, az érintett kórokozók rendkívül gyorsan rezisztensé válnak a készítménnyel szemben, ezért célszerű félévente egyszer alkalmazni csak.
Adagolás: 1 tabletta Sumetrolim®/ 80 liter víz. A kezelést 3-5 napon át végezzük.
11. ábra Escherichia coli

Kálium-alumínium szulfát (Timsó, Alaun)
Alkalmazhatóság: Növények fertőtlenítésére.
A díszhal szaküzletekben megvásárolható vízinövények, nem kimondottan egy különálló, tiszta, kizárólag a növények számára fenntartott medencében vannak elhelyezve. Sok esetben, halakkal egy medencében tartott növényeket vásárolhatunk csak, melynek nagy a kockázata, ugyanis a nyugvó stádiumban lévő kórokozók, melyek a díszhalak megbetegedését okozhatják, könnyen megtelepedhetnek a növények levelein, gyökerein. Új növények vásárlását követően, elengedhetetlen az alapos fertőtlenítés, annak érdekében, hogy kizárjuk a kórokozók elszaporodást, és ez által a halaink megbetegedését, a megfelelően karbantartott akváriumunkban. A növények fertőtlenítéséhez, talán a legalkalmasabb szer a timsó. Használata egyszerű, hiszen nincs szükség pontos adagok kimérésére. Elegendő, ha egy csapott teáskanálnyi timsót feloldunk egy liter vízben és az oldatban öt percen át áztatjuk az újonnan vásárolt növényeket. A kezelést követően a növények az akváriumba telepíthetőek, de előtte alaposan mossuk le őket csapvízzel.
Hidrogén-peroxid (3%, 30 %)
Az alacsonyabb töménységű oldat, kiválóan alkalmazható az akvárium vízének, oxigénnel való dúsítására, azonban használata nagy odafigyelést igényel, mert túladagolva erősen roncsolja a halak kopoltyújának nyálkahártya rétegét, amely súlyos esetekben a pusztulásukat okozhatja. Ha az a célunk, hogy az akvárium vízének, oldott oxigéntartalmát növeljük, akkor 25 ml hidrogén-peroxid (3%)-ot kell 100 liter vízhez adagolnunk. Alkalmazása előtt biztosan meg kell győződnünk arról, hogy a víz oldott oxigénben szegény, hiszen a különböző, kopoltyúban élősködő paraziták jelenléte is produkálhat, a hipoxiához hasonló tüneteket. Fertőtlenítőszerként a 30%-os töménységű hidrogén-peroxidot alkalmazhatjuk. Mivel erős oxidálószer, ezért alkalmazása komoly odafigyelést igényel. A töményebb oldattal kiválóan fertőtleníthetjük, a még élőlényekkel be nem népesített medencét, illetve a dekorációs tárgyakat. Az aljzat fertőtlenítése nem célszerű a szóban forgó szerrel, helyette az előmelegített sütőben való, két órán át, 150 Celsius fokon történő hőkezelés az ajánlott. Az akvárium fertőtlenítéséhez 50 ml hidrogén-peroxidot kell 100 liter vízhez számolnunk. A szerrel kezelt és feltöltött akváriumot három napon át hagyjuk állni, úgy hogy közben a járatjuk a töltetlen szűrőket és felkapcsolva hagyjuk a világítást. A készítmény előnye, hogy bomlása során nem keletkezik mérgező anyag, illetve a kezelést követően semmilyen maradékanyag nem marad vissza a kezelt vízben, így az eltávolításával sem kell bajlódnunk. A bomlása során, hőfejlődés közben, oxigén és víz keletkezik.
2 H2O2 = 2 H2O + O2

Izopropil-alkohol
Léteznek kórokozók, melyek akár a humán szervezetben is megbetegedéseket okozhatnak. Ez alapján kijelenthetjük, hogy az akvarisztika sem mentes teljesen az egészségi ártalmaktól. Példaként a Mycobacterium (a hal-tuberkulosis kórokozója) nemzettséghez tartozó klórokozókat említeném meg. Ezek a mikrobák rendkívül szívósak és kizárólag, hosszantartó, erős, antibiotikumos kezelésekkel lehet csak kiirtani a megbetegedett szervezetből. A halak esetében olyan vélemények is napvilágot láttak már, miszerint teljesen értelmetlen a tuberkulosisban megbetegedett egyedet kezelnünk, mert szinte lehetetlen a gyógyítása, így az eutanázia a javasolt a továbbfertőzés elkerülése érdekében. Az izopropanol kiválóan alkamas a kéz fertőtlenítésére, így elkerülhető a fertőzés emberre történő átvitele. Használata során körültekintően kell eljárnunk, mivel gyúlékony anyag. Az akvárium vízében való tevékenységünket követően jól mossuk meg kezünket szappannal, majd ezt követően az izopropanolból készített oldattal fertőtlenítsük le kezeinket, a műveletet célszerű két órával az első kezelést követően megismételni, mivel a tuberculosis kórokozója, akár hetekig is képes szárazon életben maradni, de szaporodni kizárólag a gazdaszervezetben képes. Az oldathoz 70 ml, 100 % töménységű izopropanolra van szükségünk, melyet 100 ml vízben kell elkevernünk. Az így elkészített oldatot, egy a dísznövények gondozásához használt, permetező flakonban tárolhatjuk.
12. ábra Mycobacterium tuberkulosis által okozott tünetek
Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Hozzászólások a témában: Gyógyszerek, kemoterapeutikumok az akvarisztikában

fox válaszolt #1 11 éve 4 hónapja
Sziasztok!
A neomicin adagolása 2-3 g/liter vagy /100 liter?
Egyébként nagyon örülök a cikknek, régóta kerestem egy ilyet.
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #2 13 éve 2 hónapja
Csatlakozom...le a kalappal ahogy a blog "utógondozását" eszközölted!Így még jobb,és még hasznosabb!
T.:Gábor
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #3 13 éve 2 hónapja
Viktor, ezzel a kiegészítéseddel a cikked jó és értékes információ forrás. Most már nagyon egyben van. Köszi.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #4 13 éve 2 hónapja
Sziasztok!

Sikerült bővebb információt szerezni a cikkben szóba kerülő gyógyszerek, készítmények, gyógyszertárban történő kiadhatóságáról, illetve beszerezhetőségéről. A gyógyszeranyagok gyógyászati célra egyszeri alkalommal kiadható mennyiségét a Formulae Normales VII. kiadása (FoNo VII.), illetve az OGYI-P-65-2004 módszertani levél tartalmazza. Az alábbiakban olvasható információkat a GYEMSZI-OGYI-1/2013-MAG számú közlemény a GYEMSZI-OGYI Főigazgatóság magisztrális gyógyszerkészítéshez felhasználható kémiai gyógyszeranyagok, zsiradékok, viaszfélék, növényi drogok, illóolajok és gyógyszerkészítmények listája alapján készült, mely információk megszerzésében, illetve felkutatásában, segítségemre volt Kerkhofné Demjén Cecília szakgyógyszerész. A készítmények beszerezhetőségét illetően, különbség lehet gyógyszertár és gyógyszertár között, hiszen az ott dolgozó gyógyszerészek mérlegelhetik, hogy kiadják-e az adott szert, vagy nem, valamint egyes, az állatgyógyászatban használt készítmények sem kaphatóak minden gyógyszertárban, csak a jogszabályban meghatározott feltételek, követelmények teljesítése esetén forgalmazhatnak állatgyógyászati szereket, mely jogi feltételeit korábban már mellékeltem. Mielőtt megvásárolnánk a szükséges készítményt, illetve hatóanyagot, érdemes telefonon egyeztetnünk az adott gyógyszertárral, de mindenek előtt, kérjük ki szakavatott személy (állatorvos, gyógyszerész) véleményét.

Antibiotikumok


- Klóramfenikol-gyógyszerészeti alapanyag, méregszekrényben tartandó, nem kiadható

- Neomicin szulfát-gyógyszerészeti alapanyag, méregszekrényben tartandó, nem kiadható

- Tetraciklin-hidroklorid-vényköteles gyógyszer, 250 mg-os és 500 mg-os kiszerelés

- Klórteraciklin, Oxytetraciklin-gyógyszerészeti alapanyag, méregszekrényben tartandó, nem kiadható

- Kanamicin szulfát-forgalomból kivont gyógyszerészeti alapanyag

- Streptomicin-forgalomból kivont gyógyszerészeti alapanyag

- Paromomicin-forgalomból kivont gyógyszerészeti alapanyag

- Nitrofurantoin-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott



Kemoterapeutikumok



- Akriflavin, Tripafalvin-gyógyszerészeti alapanyag, korlátozás nélkül kiadható

- Spiritusz-korlátozás nélkül kiadható (Alcoholum 96 %, Alcoholum dilutum 70 %)

- Brillantzöld (E142)-élelmiszerszínezék , beszerezhetősége korlátozott

- Kininszulfát, Kinininhidroklorid-gyógyszerészeti alapanyag, korlátozás nélkül kiadható

- Levamisol (SH-Levamisol)-csak állatorvosi rendelvényre kiadható állatgyógyászati készítmény

- Flubendazol (Flumixan 5 %)-csak állatorvosi rendelvényre kiadható állatgyógyászati készítmény

-Griseofulvin-a magyarországi humán gyógyászatban nem alkalmazott gyógyszerészeti alapanyag

- Formalin-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott

- Káliumjodid-gyógyszerészeti alapanyag, korlátozás nélkül kiadható

- Jód-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott

- Káliumpermanganát-gyógyszerészeti alapanyag, oldat formájában korlátozás nélkül kiadható

- Rézszulfát-gyógyszerészeti alapanyag, korlátozás nélkül kiadható, vagy mezőgazdasági boltokban beszerezhető

- Malachitzöld oxalát-állatgyógyászati készítmény, beszerezni díszállat kereskedésekben lehetséges oldat formájában

- Metilénkék-gyógyszerészeti alapanyag, oldat formájában korlátozás nélkül kiadható

- Metronidazol-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott

- Furazolidon-szabadforgalmú állatgyógyászati készítmény

- Nisztatin-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott

- Piperacin-citrát-a magyarországi humán gyógyászatban nem alkalmazott gyógyszerészeti alapanyag

- Szulfatiazol-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott

- Trimethoprim (Sumetrolim®)-kizárólag orvosi rendelvényre kiadható készítmény, szirup, vagy tabletta formában

- Kálium-alumínium szulfát (Timsó, Alaun)-háztartási-, mezőgazdasági boltokban beszerezhető készítmény

- Hidrogén-peroxid 30 %-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott

- Izopropil-alkohol-erős hatású gyógyszerészeti alapanyag, kiadhatósága korlátozott

- Triklórfon-mezőgazdasági boltokban beszerezhető, alkalmazása megfelelő szaktudás birtokában végezhető

- Trikain metán szulfonát (MS 222)-halak, kétéltűek kábítására, eutanáziájára használt készítmény, kizárólag állatorvosi alkalmazásra, feltételesen helyettesíthető széndioxiddal, vagy szénmonoxiddal



Forrás:


www.allatpatikapecs.hu/images/file/flumixanpulvis.pdf

www.allatpatikapecs.hu/images/file/SHLevamisolpor.pdf

www.ogyi.hu/dynamic/1_2_3_2013%20MAG%20k...20sz%20kozlemeny.pdf

www.ogyi.hu/gyogyszeradatbazis/

enfo.agt.bme.hu/drupal/node/11545
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #5 13 éve 3 hónapja
Eddig a törvényi szabályozásnak sikerült utánajárom, de remélem, hogy hamarosan választ kapok egy általam megkeresett szakgyógyszerésztől a témát illetően. A gyógyszertárakra vonatkozó, állatgyógyászati készítmények, kiskereskedelmi forgalmazásáról szóló szabályozást az alábbiakban olvashatjátok.



68. § (1) Állatgyógyászati készítményekkel kiskereskedelmi tevékenységet folytatni csak az Áeü. 19. §-ának (1)
bekezdése szerinti forgalmazási engedély birtokában lehet. Az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi
forgalmazási engedélyét a forgalmazás telephelye szerint illetékes állomás adja ki. Az engedélyről az állomás értesíti
az ÁOGYTI-t. Az értesítést - a 70. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartás vezetéséhez - elektronikus úton is meg kell
küldeni.
(2) A személyi és tárgyi feltételek tekintetében a 7. számú melléklet II. fejezetének előírásait kell betartani.
(3) Nem engedélyköteles az, ha az állatorvos a hazai Helyes Állatorvosi Gyakorlatnak megfelelő, legfeljebb egy
havi állatgyógyászati készítmény szükségletet kielégítő kézi gyógyszertári készletet tart az általa ellátott állatok
kezeléséhez.
(4) Az állatgyógyászati készítmény kiskereskedelmi forgalmazásának engedélyezéséről szóló határozatot - az Áeü.
28. §-ának (1) bekezdése alapján - kilencven napon belül kell meghozni. Az engedélyben foglaltakban történő
változtatás előzetes engedélyhez kötött. Az engedélyezési eljárásért a külön jogszabály szerinti díjat kell a
kérelmezőnek megfizetnie.
(5) Az (1) bekezdés alapján állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi forgalmazására jogosító engedély
birtokosa köteles folyamatosan részletes nyilvántartást vezetni, és minden egyes bevételezési vagy kiadási ügyletnél
nyilvántartásba venni
a) a bevételezés, kiadás időpontját,
b) az állatgyógyászati készítmény pontos megnevezését,
c) az állatgyógyászati készítmény gyártási számát,
d) a bevételezett vagy kiadott mennyiséget,
e) a beszállító vagy vevő nevét és címét,
f) vényköteles állatgyógyászati készítmény esetében az állatorvosi vényt, és
g) az állatorvosnak vény nélkül kiadott állatgyógyászati készítmény esetében az átvétel igazolására az állatorvos
nevét olvasható formában, aláírását és magángyakorlati nyilvántartási számát, vagy annak hiányában lakcímét.
(6) Ha az (5) bekezdés g) pontja szerinti igazolást a számlára vezették, akkor az (5) bekezdés szerinti
nyilvántartásban elegendő a számla számát feltüntetni és ellenőrzéskor a nyilvántartást a hozzá tartozó számla
megőrzött példányával együtt bemutatni.
(7) Az (5) bekezdés szerinti nyilvántartást a szabadon forgalmazható állatgyógyászati készítmények tekintetében
nem kötelező vezetni.



Gyógyszerrendelés állatgyógyászati célra

22. § (1) Embergyógyászati célra engedélyezett gyógyszer állatgyógyászati célra vényen történő rendelése és gyógyszertárból történő kiadása esetén az állatgyógyászati készítményekről szóló rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
(2) Állatgyógyászati célra rendelt embergyógyászati gyógyszerek vényeit 3 évig őrzi meg a gyógyszertár.


Az alábbi linken olvasható a teljes szabályozás:

www.fvm.gov.hu/doc/upload/200408/36_2002_fvm.pdf
Pasa profilkép
Pasa válaszolt #6 13 éve 3 hónapja
Patikában beszerezhető:

Klóramfenikol, Neomicin szulfát, Tetraciklin-hidroklorid, Klórtetraciklin, Oxytetraciklin, Penicillin, Nitrofurantoin, Akriflavin, Formalin, Jód, káliumjodid, Káliumpermanganát,
Metronidazol, Nisztatin, Trimethoprim (Sumetrolim®), Kálium-alumínium szulfát (Timsó, Alaun), Hidrogén-peroxid (3%, 30 %)

a többi vagy mezőgazdasági boltban, vagy vegyszer boltban kapható vagy az állatgyógyászatban használatos (ezt is megnézzük pontosabban):

Spiritusz, Brillant zöld (E142), Kininszulfát, Kininhidroklorid, Levamisol (Concurat®), Flubendazol, Triklórfon, Griseofulvin, Konyhasó, Rézszulfát, Malachitzöld-oxalát, Metilénkék, Trikain metán szulfonát (MS 222), Furazolidon, Piperacin-citrát, Prazikvantel, Szulfatiazol, Izopropil-alkohol
nebula profilkép
nebula válaszolt #7 13 éve 3 hónapja
olvastam a cikket odaát is, és azt gondolom, hogy le a kalappal. nagyon jó, hogy van egy ilyen összefoglaló.
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #8 13 éve 3 hónapja
Halálos pontossággal eltaláltad a gondolatomat....ha kedved és időd engedi,később talán a bolti készítményekről is írhatsz.Rendkívül valószínűnek tartom hogy kaphatsz állatorvosi segítséget is ha szükséged van rá,illetve az itteni körökön belül bizton számíthatsz a támogatásra..ne szégyelld kérni ha plusz infóra van szükséged.
Te legalább írsz olyan témában is amelyek kissé ködbeveszőnek számítanak jópárunk számára...becsülöm igyekezetedet.Aktualizáld a dolgokat,keress meg mindent-mindenkit ha van kedved!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Barátilag:Gábor
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #9 13 éve 3 hónapja
Sziasztok!

Annyit szeretnék még hozzáfűzni a témához, hogy annak is utánajárok hamarosan, hogy mely szerek, hogyan szerezhetőek be, illetve beszerezhetőek-e egyáltalán egy hobbi-akvarista számára.
Bővebben...

Biztosan sokunkat foglakoztatot már a gondolat, hogy vajon díszhalaink számára is ugyanolyan fontos-e a megfeleő vitaminutánpótlás, különösen a C-vitaminé, mint például az emberi szervezet számára. De vajon hogyan lehet ezt a gyakorlatban megoldani, mik az összefüggések, milyen tünetekkel jár a halak esetében egy vitaminhiányos állapot, hogy kezelhető az avitaminózis? Bevallom, ez a kíváncsiság ösztönzött arra, hogy megírjam ezt a cikket. Az alábbi olvasmányt ajánlom, minden akvaristának, akit kicsit is érdekel a téma, bár néhol túl bonyolultnak tűnhetnek az összefüggések, de próbáltam úgy fogalmazni, illetve olyan információkat megosztani, amelyek a laikusok számára érthetőek. Lehet, hogy néhányan már olvastátok ezt az írást, hiszen egy másik akvarista oldalon is megtalálható volt egy ideig, de talán sokan vannak közöttetek olyanok is, akik még nem olvasták, illetve szeretnének többet tudni a témával kapcsolatban. Remélem sokan hasznát veszitek eme írásomnak, mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban. Jó olvasást kívánok!
Általánosságban a C-vitaminról
A C-vitamin története egészen az ókorig nyúlik vissza. Talán az ókori Római Birodalom, Görögország, vagy Egyiptom lakossága is ismerte a C-vitamin hiánybetegségét, de nem tudták pontosan, hogy minek a következtében betegedtek meg. Amióta a 20. század elején bebizonyosodott, hogy a C-vitamin hiánya okozza az emberiség egyik legrettegettebb betegségét, a skorbutot, azóta egyre többen tanulmányozták annak élettani szerepét egyes állatok esetében is. A kutatások során bebizonyosodott a különböző élettani folyamatokban résztvevő enzimek nélkülözhetetlen kofaktora, antioxidáns és immunstimulátor, kulcsszerepet játszik a szabad gyökök káros reakciói elleni védelemben, illetve nagy jelentőséggel bír az egyes stresszhelyzetek kivédésében is. A növényvilág tagjai képesek saját maguk szintetizálni az L-aszkorbinsavat, viszont az állatvilágban akad néhány faj, mely a gulonolakton oxidáz enzim hiányában, külső vitaminforrásra szorul.
A fenti folyamatábra az aszkorbinsav egy szerven belüli (intraorganikus) és szervek közötti (interorganikus) ciklusa. A piros nyilakat követve összeállítható az aszkorbinsav egy májon belüli és egy, a máj- és a májon kívüli szövetek között megvalósuló ciklusa. Egy-egy nyíl több reakcióból álló anyagcsereutat jelölhet. A gulonolakton és az aszkorbinsav közti nyíl jelzi, hogy az emberben és néhány egyéb fajban az aszkorbinsav szintézise a gulonolakton-oxidáz enzim hiánya miatt nem megy végbe. Az oxidatív stressz a redukált és az oxidált glutation arányát módosítva az aszkorbinsav-dehidroaszkorbinsav átalakulásokra és a glikogén anyagcserére hatva befolyásolja a ciklusokat. A glikogén a máj mozgósítható glukózraktára, amely glukóz-6-foszfát, glukóz-1-foszfát, UDP-glukóz közti termékeken keresztül épül fel a glukózból
A C-vitamin hiánybetegségének gyógyításával kapcsolatos első klinikai kísérleteket J. Lind, az Angol Királyi Flotta orvosa végezte, és kísérletei során bebizonyította, hogy a citrus félék gyümölcsinek, étrendbe való iktatásával, gyógyítható a skorbut. Kísérleteinek eredményeiről, 1753-ban könyvet is megjelentetett, „A treatise of the scurvy” címmel. Kezelési javaslatai azonban még a 20. század elejére sem váltak közismerté. A 20. század elején, 1907-ben, Axel Holst és Theodor Frölich felfedezték, hogy a tengerimalacoknak külső vitaminforrásra van szükségük, mivel szervezetük nem képes előállítani az L-aszkorbinsavat. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a felfedezés indította el a C-vitaminnal kapcsolatos biológiai kutatásokat, ugyanis azt ezt követő évtizedekben számos kísérlet folyt, illetve folyik napjainkban is ezen felfedezés igazolására.
Kristályos formában, Szent-Györgyi Albert izolálta elsőként a vegyületet 1928-ban mellékveséből és hexuronsavnak nevezte el, valamint megállapította összképletét is, mely C6H8O6. Ekkor azonban még nem ismerték fel, hogy a hexuronsav azonos a C-vitaminnal. Szent-Györgyi 1932-ben paradicsompaprika nedvéből, nagy mennyiségben izolálta a vegyületet, majd egymástól függetlenül, ő és Tillmans is igazolták kísérleteik során, hogy a két vegyület azonos. Alig egy évvel később Hirst és Harworth meghatározták a vegyület szerkezetét és Szent-Györgyivel közösen azt javasolták, hogy a vegyület neve legyen L-aszkorbinsav, utalva a vegyület antiskorbutikus hatására. Ezt követően, egy éven belül, Reichstein megoldotta a vegyület laboratóriumi körülmények közötti szintetizálást, mely a mai napig alapját képezi a C-vitamin előállításának. Szent-Györgyi-t és Harworth-t, a C-vitaminnal kapcsolatos felfedezésük kapcsán, 1937-ben Nobel díjjal jutalmazták.
A C-vitamin táplálkozás-élettani jelentősége
A C-vitamin, számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyeknek köszönhetően elősegíti az élőlények egészségének fenntartását. Többek között fontos szerepet játszik a növekedésben, a fejlődésben, a szaporodásban, a sérülések gyógyulásának folyamatában, a zsíranyagcsere folyamataiban, a stresszhelyzetek kivédésében, a karnitin szintetizálásában, illetve az élőlények, betegségekkel szembeni védettségében, mely nagy valószínűséggel az antioxidáns tulajdonságainak köszönhető.
A C-vitamin, más vízben oldódó vitaminoktól eltérően, nem rendelkezik kofaktor jellegű tulajdonságokkal, viszont számos olyan biokémiai folyamatban vesz részt, melyekben kofaktorként viselkedik.
Ezen folyamatok közé tartozik például a:
- Kollagén szintézis
A kollagén, az egyik nagyon fontos összetevője a bőrnek, a csontoknak, a porcoknak, valamint a vérerek falában lévő endotélium rétegnek, mely az erek rugalmasságáért felelős. Ha a szervezetben található C-vitamin koncentráció túl alacsonynak bizonyul, akkor egy esetleges sérülés esetén, az elégséges kollagén szintézis hiányában, a sérülések jóval nehezebben gyógyulnak, és ebből kifolyólag az adott élőlény további fertőzéseknek, megbetegedéseknek van kitéve.
- Katekolamin szintézis
A stresszes szituációkra történő válasz, elsősorban a szervezet edodokrin rendszerén keresztül valósul meg, melyben nagyon fontos szerepet játszik a kortizol, valamint a katekolamin, melyek szintézise, szintén a C-vitamin koncentrációtól függ. Stresszhelyzetekben jelentősen megnő a szervezet C-vitamin igénye. A megfelelő mennyiségben jelenlévő C-vitamin, képes kompenzálni a stresszhelyzet által kiváltott immunreakciót.
További funkciói a fiziológiai folyamatokban:
- A tirozin anyagcsere nélkülözhetetlen eleme

- A C-vitamin szerepet játszik a vas metabolizmusában, (például a skorbutos hal lépében megemelkedik a vas koncentráció.)

- A C-vitamin csökkenti egyes fémek, például a kadmium, a nikkel és az ólom mérgező hatását. Ezeket a fémeket redukált formájukba alakítja, amelyek ezt követően kevésbé
képesek felszívódni és gyorsabban távoznak a szervezetből.

- Fontos immunstimulátor, segít a szervezet általános fiziológiai állapotának javításában, védelmet nyújt egyes fertőzések és a környezet okozta károsodások ellen.

- Antioxidáns, így többek között szerepet játszik a májban végbemenő olyan detoxikációs folyamatokban, mint a xenobiotikumok, mérgek és szteroidok, vagy a környezetből származó nitrit szennyeződés okozta methemoglobin lebontása.

A C-vitamin hiány tünetei
Azoknál az állatfajoknál, amelyek nem képesek szintetizálni a C-vitamint, az L-aszkorbinsav abszorpciója nagymértékben a belekben történik egy transzport mechanizmuson keresztül. A felvehető C-vitamin mennyisége függ a nyálkahártya, Na+-ion koncentrációjától.
Számos halfajra és egyéb tenyésztett vízi állatra leírták a skorbutot, amely tünetei nagyon hasonlóak az emberen tapasztalható tünetekhez. A hiánybetegség lefolyását, többek között vizsgálták a pisztráng, a lazac, a csatorna harcsa, a tengeri sügér, az Astronotus ocellatus, a Cichlasoma urophthalmus, a Lepidosiren paradoxa, az Osteoglossum bicirrhosum, az Arapaima gigas, a Pygocentrus nattereri, a Serrasalmus elongatus, a Schizodon fasciatus, a Colossoma macropomum, a Steatogenys elegans, az Electrophorus electricus, a Potamotrygon sp., a Pelona sp., a Hypostomus sp., a Cichla sp. esetében is. Eme kutatások során megállapították, hogy a felsorolt fajok közül, kizárólag kettő (Potamotrygon faj képviselője, illetve a Lepidosiren paradoxa) faj veséjében van L-gulonolakton oxidáz enzim aktivitás, mely katalizálja az aszkorbinsav bioszintézisének utolsó lépését. Továbbá a kutatás alatt az is kiderült, hogy a Potamotrygon faj nőstény egyedeinek veséjében nagyobb az L-gulonolakton oxidáz enzim aktivitása, mint a hím egyedek veséjében. A C-vitamin hiány okozta tünetek sok esetben viszonylag lassan, több hét, esetleg hónap alatt alakulnak ki. Az étvágytalan, mozgásukban lelassult halaknak először csökken a növekedése. Ezt követően kezdetben apró, pontszerű bevérzések jelentkeznek a test különböző területein, amelyek később egészen nagy területekre is kiterjedhetnek, és mélyen az izomzatban is kialakulhatnak. A sebek gyógyulási ideje jelentősen meghosszabbodik. A hiánybetegség következtében a kötőszövetek és a csontok kollagén-tartalma csökken, a gerincvonal torzul, ami scoliozisban (gerincferdülés) és lordozisban (ventrális gerincferdülés) jelentkezik. Gyakran előfordul a kopoltyúfedők megrövidülése, a bőr sötét elszíneződése, az úszók, különösen a farokúszó deformálódása is. Csökken a vér hemoglobin tartalma, a betegségekkel és egyéb környezeti stresszel szembeni ellenálló képesség. Például a skorbutban szenvedő pisztrángnál a kopoltyúlemezek porcos része erősen duzzadt és deformálódott, a sejtekben nagyszámú vízzel telt sejtüreg található. A kopoltyúlemezek vége erősen lapított és torzult. A gerincvonalon rendellenes fejlődés, diszlokáció, kompresszió és bevérzések látszanak. A vese szöveteiben sorvadás és a fehérjetartalmú sejtközi folyadék mennyiségének emelkedése tapasztalható. A betegség végül a halak elhullásához vezet, ehhez azonban többnyire hónapok kellenek. Egy-két hónapnál rövidebb ideig tartó kísérletek során például nem alakult ki skorbut az európai harcsánál.
A fenti képek egy egészséges csatornaharcsa, illetve egy skorbutban szenvedő csatornaharcsa felvételeit ábrázolja. A bal oldali képen jól látszik, hogy a C-vitamin hiányos táplálkozás következtében, az alsó felvételen lévő egyed farokúszója erősen deformálódott, csökevényesedtek. A jobb oldali két képen egy egészséges és egy skorbutos egyed, gerincvonalának a röntgenfelvételét láthatjuk. Itt is szemmel látható a különbség, amíg a felső képen lévő gerincvonal deformálódás mentes és megfelelő kollagén tartalommal bír, valamint rajzolata erőteljes, addig az alsó felvételen jól látszik a C-vitamin hiányos táplálkozás következtében kialakult kollagén hiány, a gerinc vonal rajzolata gyenge és deformálódott.
A fenti képen jól látszanak a testet elborító pontszerű bevérzések, melyek a skorbut makroszkopikus tünetei. A tünetek súlyosbodása esetén az izomszövetben is megjelennek a bevérzések.
A C-vitaminról még napjainkban is azt feltételezik, hogy feleslegben adagolt része a vizelettel távozik, azonban már bizonyított, hogy hosszú ideig tartó túladagolása károsodásokhoz vezethet. Ennek legismertebb formája az L-aszkorbinsav lebomlási termékeként keletkező oxalátból származó vesekő. Ugyan nem közvetlenül ide tartozik, de fontosnak tartom megemlíteni az egyes növényevő halfajok, spenóttal, valamint sóskával való etetését is. A spenótról és a sóskáról azt kell tudnunk, hogy magas oxálsav tartalmuk miatt fokozott óvatossággal lehet csak etetés céljából halainkat táplálni eme két növénnyel, mivel a bennük lévő oxálsav a halak, illetve más élőlények szervezetében reakcióba lép a kalciummal és ennek következtében kalcium-oxalát képződik, amely súlyos vese problémákat idézhet elő.
Az aszkobinsav tartalmú tápok
Mivel a természetes, vagy a halastavakban tartott halak környezetükből könnyen hozzájutnak a számukra szükséges mennyiségű C-vitaminhoz, az L-aszkorbinsav felfedezését követően a kutatók még hosszú ideig nem tudtak arról, hogy sok halfaj esetében esszenciálisnak számít ez a vitamin. Az intenzív haltenyésztés elterjedése során azonban hamarosan az emberi skorbuthoz hasonló tüneteket észleltek egyes halfajoknál. Környezetüktől, tartástechnológiájuktól függően különböző stressz hatások érhetik a halakat tartásuk során. A különböző halak pillanatnyi C-vitamin felhasználása nagymértékben megváltozhat egyes stressz hatások elleni védekezés során és függ az L-aszkorbinsavszintetizáló képességtől. Az akvaristának, illetve haltartónak feltétlenül tudnia kell, hogy a tartani, szaporítani kívánt hal képes-e előállítani a számára szükséges mennyiségű C-vitamint. A takarmányukban C-vitamin kiegészítést igénylő fajoknál ugyanolyan káros lehet a túl magas aszkorbát szint, mint az optimális szükségletnél alacsonyabb. Az L-aszkorbinsav szintetizálására képes halfajok esetében kerülendő a 10-20 mg/kg-nál magasabb C-vitamin tartalom, ezért etetésük során nem javasolt a magas aszkorbát tartalmú tápok alkalmazása. A nyolcvanas évek végétől napjainkig sokan foglalkoztak az egyes halfajok C-vitamin igényének meghatározásával, azonban még a mai napig sem sikerült egy általánosan alkalmazható módszert kidolgozniuk az ezzel foglalkozó kutatóknak. A növekedés, a mortalitás és a skorbut tüneteinek vizsgálata legfeljebb a minimális szükséglet meghatározásához elegendő. Az egyes szervek telítődése C-vitaminnal, továbbá a csontok kollagén-tartalmának mérése már közelebbi értéket adhat, de nem lehet kihagyni a különböző stressz hatásokat sem. Az L-aszkorbinsav vízben könnyen bomlik, ezért a megfelelő C-vitamin tartalmú tápok előállítása komoly kihívást jelent a haltápok, illetve a díszhalaknak előállítandó készítmények előállítóinak. A hetvenes évek közepétől egyre több stabil, aszkorbát-2-mono-, illetve polifoszfát, aszkorbát-2-monoszulfát, palmitát, stb. észter formában előállított C-vitaminnal találkozhatunk a különböző cégek tápjaiban. A halak azonban nem rendelkeznek valamennyi forma hasznosítására alkalmas enzimekkel, így nem is képesek hasznosítani az összes, egyébként előállítható stabil C-vitamin formát. A C-vitamin és a stressz kapcsolata kezdettől fogva az egyik központi kérdés volt. A különböző kutatások egyaránt foglakoznak a C-vitamin szerepével a környezeti hatások és a fertőzések okozta károk elleni védekezésben. Találkozhatunk pl. a nitrit okozta methemoglobinémia, vagy a darakór túlélésében betöltött szerepével. A napjainkban folyó kutatások elsősorban a halak C-vitaminszintetizáló képességének genetikai kérdései felé koncentrálódnak. A kutatások során sikerült megállapítani, hogy a csontos halak valószínűleg a triász korban veszítették el L-aszkorbinsav előállító képességüket. Érdekességként megjegyezendő, bár a próbálkozás sikertelen volt, de a gulonolakton oxidáz enzim előállításáért felelős gént is megpróbálták patkányból lazacba átvinni. Bár a C-vitamin létfontosságú több, hazánkban is intenzíven tenyésztett halfaj számára, Magyarországon csak a kilencvenes évek elején kezdődtek el az ezzel kapcsolatos kutatások.
A természetes C-vitamin csak por alakban tekinthető stabilnak, mivel hő, fény és víz hatására bomlásnak indul. A hagyományos takarmány tápok előállítása során alkalmazott hőkezelés hatására szinte 100 %-ban lebomlik az aszkorbát-tartalom. Egy 1982-ben íródott tanulmány során, három különböző típusú /pellet, roppantott, por/, kíméletes eljárással előállított tápot vizsgáltak. Ennek eredményeképpen, azt a megállapítást tették, hogy mindhárom táp esetében, jelentősen csökkent az aszkorbát-tartalom az eredetileg hozzáadott mennyiséghez képest. A legkevesebb csökkenést a laboratóriumi körülmények között, az úgynevezett hideg pelletálással előállított formula mutatta. E táp aszkorbát-tartalma 23%-kal csökkent a kiindulási mennyiséghez képest. Továbbá vizsgálták a hagyományos úton előállított tápok aszkorbát-tartalmának csökkenését is, valamint a tárolás során fellépő veszteséget is. Vizsgálataik során kimutatták, hogy a hagyományos hőkezelési eljárással előállított tápok, a hőkezelést követően, elveszítették az aszkorbinsav tartalmuk 44-61 %-át. A tárolás során fellépő veszteséggel kapcsolatban azt a megállapítást hozták, hogy a 20 °C-on való tárolás során, a C-vitamin tartalom, 16 hét leforgása alatt teljes mértékben lebomlott, míg 4 °C-on történő tárolás során a teljes C-vitamin tartalom 40 %-a bomlott csak le. Mínusz 20 °C-on való tárolásnál, a vizsgált nyolc hetes periódus során, kevesebb, mint 10 %-os veszteséget mértek.
Külön kutatások folytak, illetve folynak napjainkban is az ivadékok és lárvák C-vitamin szükségletének, valamint felhasználásának a kimutatására. Ez a korosztály minden halfajnál jelentősebb C-vitamin igénnyel jelentkezik, mint az idősebbek. Ebben az időszakban azonban a halakat általában élő táplálékkal etetik, aminek nehezen oldható meg a vitaminnal történő dúsítása. Dabrowski vizsgálta a frissen kelt fehér maréna (Coregonus lavaretus L.) lárvák C-vitamin státuszát a szikzacskó felszívódása során. A teljes test aszkorbát tartalmának folyamatos, de lassú csökkenése szerinte arra utal, hogy ebben az időszakban nincs nagy C-vitamin igénye a halaknak. A lárvákat 4 napos koruktól etette különböző, 10-1700 mg/kg aszkorbát tartalmú takarmányokkal, és élő táplálékként artemiával. Megfigyelései szerint a mesterséges takarmányon nevelt halak növekedése az első hetekben lényegesen elmarad az artemián neveltektől, függetlenül a C-vitamin tartalomtól. A teljes test aszkorbát tartalma csökkent az aszkorbinsav tartalmú tápokon nevelt halaknál is. A szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy az első 10 nap során a lárvák nem hasznosítják a kívülről bevitt L-aszkorbinsavat. A lárvák, zsengeivadékok első élő táplálékát, ami rendszerint a tubifex, célszerű kiegészíteni valamilyen formájú C-vitaminnal. Gyakorlatban ez viszonylag könnyen megoldható, mivel az apróra vágott táplálék vizes oldatból egyszerű abszorpcióval felveszi a vitamin bármelyik formáját. A C-vitamin kiegészítés elősegíti az elegendő mennyiségű és megfelelő szerkezetű kollagén szintézisét, ami növeli a fiatal halak darakór elleni védekező képességét is.
Következtetések:
Moreau és Dabrowski mérései azt mutatták, hogy a magas C-vitamin tartalmú takarmányok etetése nem okoz csökkenést a gulonolakton oxidáz enzim aktivitásában. Ennek ellenére a halak L-aszkorbinsav produkciója jelentősen csökkent a magas C-vitamin tartalmú tápok etetésének következtében. Ez az eredmény azt sugallja, hogy a szintézis valamelyik lépésében mégis kialakul gátlás, azaz „feed back” szabályozás működik. Azonban környezeti, vagy fertőzés okozta stresszhelyzetekben rövidebb ideig szükségessé válhat az emelt szintű, akár 10.000 mg/kg C-vitamin kiegészítéssel történő etetés is. A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a halak takarmányának kiegészítése C-vitaminnal nagy gondosságot igényel, különös tekintettel arra, hogy az esetleges tévedés hatása csak hónapok múlva jelentkezik. A tenyésztőnek, illetve a haltartónak, feltétlenül ismernie kellene, hogy az általa tartott, tenyésztett halfaj elő tudja-e állítani a C-vitamint. A C-vitamin kiegészítést igénylő fajoknál ugyanolyan káros lehet a takarmányban alkalmazott túl magas aszkorbát szint, mint az optimális szükségletnél alacsonyabb.
Felhasznált irodalom:

Viviane Verlhac, Jacques Gabaudan: The effect of vitamin C on fish health, Centre for Research in Animal Nutrition
I. B. Chatterjee (1978): Ascorbic acid metabolism. World Review of Nutrition and Diet.
D. Hornig (1975): Distribution of ascorbic acid, metabolites and analogues in man and animals. Annals of the New York Academy Sciences; vol. 258.
Gy. Gyuláné, P. Zsuzsanna (2003): A C-vitamin és formáinak hatása az európai harcsára (Silurus glanis l.) és egy tok hibridre (Acipenser ruthenus l. X Acipencer baeri)
J. E. Halver et al. (1975): Utilization of ascorbic acid in fish-Annals of the New York Academy of Sciences; Vol. 258, Second Conference on Vitamin C.
D. M. Fracalossi et al. (2001): Ascorbic acid biosynthesis in Amazonian fishes-Agriculture vol. 192.
R. Moreau et al. (1999): Vitamin C, vitamin E interaction in juvenile lake sturgeon (Acipenser fulvescens R.), a fish able to synthesize ascorbic acid. J. Appl. Ichthyol. vol.15.
R. Moreau et al. (1999): Renal L-1,4-gulonolacton oxidase activity as affected by dietary ascorbic acid in lake sturgeon (Acipenser fulvescens). Aquaculture 180.
Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Hozzászólások a témában: A C-vitamin szerepe díszhalaink egészségének megőrzésében

imperatore profilkép
imperatore válaszolt #1 13 éve 5 hónapja
Szia Gábor!

A cikkben megemlítésre került, hogy a C-vitaminról még a mai napig is azt hiszik, hogy a feleslegesen adagolt (túladagolt) mennyiség teljes mértékben kiürül a szervezetből. Ez azonban téves feltételezés, bizonyos mértékben raktározódik a sejtekben némi aszkorbát, különböző vegyületek formájában (pl.: Pisztráng-szulfát formában), de a felesleget le kell bontania a szervezetnek, mely folyamat során oxalát keletkezik. Nagyon fontos, hogy ismerjük halaink igényeit, viselkedését, mert például a hypovitaminosis, hetekkel, hónapokkal a makroszkopikus tünetek megjelenése előtt elkezdődhet. Az egyes fajok számára, az aszkorbátvegyületek (askorbát-2-szulfát, aszkorbát-2-monofoszfát, aszkorbát-2-polifoszfát) hasznosíthatósága nagyban függ az adott faj szulfatáz,foszfatáz, szulfát-transzferáz enzim aktivitásától. A kísérletek alapján megállapították, hogy ezek az enzimek nem aktívak, ha a faj számára elegendő L-aszkorbinsav áll rendelkezésre.

A C-vitamin igényt főként olyan fajok esetében vizsgálták, melyek tenyésztése, étkeztetési, gazdasági haszonszerzés céljából folyik. Kedveltetésből tartott fajok, díszhalak esetében, ez irányú kutatásokat nagyon kis számban folytattak. A cikkben viszont szintén említésre kerül néhány faj, melyeknek vizsgálták az aszkorbinsavval szembeni igényüket. A csontos halak többsége nem képes a C-vitamin szintézisre, ezért külső forrásból kel felvennie azt, míg a porcos halak rendelkeznek eme szintetizáló képességgel.
mmccannon profilkép
mmccannon válaszolt #2 13 éve 5 hónapja
Nagyon érdekes kérdésre világítottál Gábor: meddig tudja raktározni a szervezet a C-vitamint?

Mint minden vízben oldódó vitamin, a C-vitamin is pár óra leforgása alatt a vesén keresztül távoznak a szervezetünkből. Épp ezért fontos a folyamatos rendszeres, napi utánpótlás. Így kérdés, hogy halaink gyors anyagcseréje milyen arányú hasznosítást tesz lehetővé?
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #3 13 éve 5 hónapja
Érdekes a gondolatmenet.....én azt mondanám hogy igen kíváncsi lennék azon halcsaládokra melyek képesek szintetizálni a C vitamint-vagy nevezzük aminek akarjuk.:)Bénán keresőzök-ezért ha van információtok hálásan fogadnám azt!
Magam az igen ritka Sera fishtamin-tól eltekintve sosem használtam még semmiféle külön adagolt kiegészítőt...megvallom inkább a változatos étrendre,a rendszeres koplalónapokra helyezem a hangsúlyt-ezt már 1.5 hónapos kortól.Halaim fejlődése azt gondolom kielégítő-de semmi esetre sem mondható az hogy valami hatalmas ütemben történne.Inkább az egészségi stabilitásra koncentrálnék....
A C vitamin vajon meddig raktározódik a halak szervezetében-vagy egyáltalán raktározódik-e?Nem kérdés volt,csak egy gondolatmenet amit ajánlott végig gondolni.Másféle vitaminokról csak a hipovitaminózis jutna eszembe eleddig..ezért is nem mertem eddig beavatkozni halaimnál.Sejtelmem sincs hogyan vehetném észre hogy halaimnál kialakult ez a kedvezőtlen dolog....vagy csak azért van mert nincs okom ettől félni?
Viktor...kérlek nagyon merülj bele ebbe a témába-képzettséged számomra totálisan megbízható forrásként tart téged számon e témában.Előre is megköszönöm....
T.:Gábor
toist profilkép
toist válaszolt #4 13 éve 5 hónapja
Szia! Köszönöm a reakciót, azt hiszem amire utalni próbáltam, nem fejtettem ki elég egyértelműen, és/vagy a kémiai ismereteim hiányosak. :) Az első bekezdésben az idézet kijelenti, hogy a frissen kelt ivadék növekedésre gyakorlatilag nincs hatással az aszkorbinsav, azonban artémiával hasonlítja össze a különböző aszkorbinsav tartalmú tápokat. A második bekezdés szerint viszont az artémia jelentős mértékben tartalmaz aszkorbátot. Tehát a biológiai érték miatti növekedéskülönbségtől eltekintve minden általa használt tápban volt C-vitamin. Értem, hogy a halak testének aszkorbáttartalma folyamatosan csökkent az első időszakban, de ez csak azért csökkenhet, mert nincs szükségük rá? Úgy értem, ha hasznosul, gondolom reakcióba lép valamivel és ugyanúgy kevesebb lesz az értéke, vagy tévedek?
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #5 13 éve 5 hónapja
Szia!


Véleményem szerint nincs ellentmondás. Az általad idézett bekezdéseket továbbolvasva érthetővé válik a dolog. Tehát a növendék halak, életük első néhány napjában nem hasznosítják a táplálék által, szervezetükbe került aszkorbinsavat. A mesterséges tápon és az artémián nevelt ivadékok közötti méretkülönbség a táplálékok biológiai értékén múlhat. A második idézet pedig az egyes C-vitamin források, szövetekben való elraktározódásával, felhasználhatóságával foglakozik. A különböző aszkorbát tartalmú vegyületek nem minden esetben hasznosulnak az adott élőlényben, ez alapján talán kijelenthetjük, hogy az egyes vegyületek, a hasznosulás szempontjából, fajspecifikusak.
toist profilkép
toist válaszolt #6 13 éve 5 hónapja
Végre jutott időm végigolvasni a cikket - mióta megláttam a címét, azóta próbáltam rá időt szakítani!

Egy érdekes ellentmondást találtam a források által közölt információkban - nem a bloggal kötözködés, szeretném csak rá felhívni a figyelmet:
"Megfigyelései szerint a mesterséges takarmányon nevelt halak növekedése az első hetekben lényegesen elmarad az artemián neveltektől, függetlenül a C-vitamin tartalomtól."
míg Gy. Gyuláné, P. Zsuzsanna (2003) szintén forrásként felhasznált leírásában a következő olvasható:
"Eredményeik alapján az artémia pete egyedülállóan magas aszkorbát-2-monoszulfát koncentrációt mutatott, míg a vizsgált halakban és a tubifexben nem tudták még nyomokban sem kimutatni a vegyületet."
Ennek fényében a fentebbi vizsgálatból levont következtetési logikája a szerzőknek nem feltétlenül hibátlan...

A vitamin "mezei akvaristák" által történő felhasználásával kapcsolatban egy tapasztalatot szeretnék megosztani veletek, ami lehet véletlenek együttállása (a mintavételezés nem elég jelentős), a cikk olvasása után lehet nem is használtam volna ilyen dózist, de kíváncsi vagyok a véleményetekre - vagy ha valaki kipróbálja hasonló esetben, érdekes lenne megfigyelni hasonlót tapasztal-e!
Szimptóma: gyors kopoltyúmozgás, folyamatos mozgáskorrekció, előre-hátra billegés, vöröses száj. Megfázásra utaló dolgok - bár be kell valljam nagyon ritkán találkozok betegségekkel szerencsére, ezért lehet már itt hibáztam. A tüneteket mutató hal kicsiket nevelő sügérféle, sem külön venni, sem az egész akváriumot gyógyszerezni nem akartam - emellett nem is állt rendelkezésemre semmilyen gyógyszer, aminek a szavatossága 3-4 évnél nem régebben járt le -, ráadásul az ivadékok jelenléte miatt a hőmérséklet hirtelen emelését is túl kockázatosnak tartottam. Mindezek miatt és mert magamon és halaimon sem szívesen alkalmazok gyógyszereket, az egyetlen általam használt (a fokhagymán kívül :) ) és háznál lévő "gyógyszerpótlékot", természetes (nem természetazonos, hanem természetes anyagokból kivont) C-vitamin tablettát vetettem be. Éjjel 3-kor vízben a lehető legalaposabban feloldott, de még így is elég darabos ~250 mg-nyi adagot lőttem a pihenő hal szájához, reggel pedig a maradék ~250 mg-nyi adagot kiolvasztott darabos táplálékkal elkeverve adtam be, valamint 15% vizet cseréltem. A halak szájába és szervezetébe minden bizonnyal sokkal kevesebb került az 500 mg-nál, de fentebbiek alapján a bevitt dózis így is túlzásnak tűnik. Ami biztos: estére a tünetek megszűntek és azóta sem jöttek elő. Naplómnak köszönhetően tudom, hogy ez pontosan 79 napja történt, ez még sajnos nem elég hosszú táv, hogy teljesen nyugodt legyek a következtetések kapcsán, de remélem érdekes megfigyelés! :)
Ismétlem: nem vagyok benne biztos, hogy a C-vitamin okozta, illetve "lóduktoros" hirtelen kapott ötletemet nem is szeretném nagyon védeni - a lehetőségekhez képest nekem ez tűnt a legkisebb hülyeségnek akkor.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #7 13 éve 5 hónapja
Én úgy gondolom, hogy a lehető legváltozatosabban kell díszhalainkat, adott esetben hüllőinket etetni, hiszen ezzel tudjuk csak számukra biztosítani a megfelelő tápanyagbevitelt. Az egyoldalú táplálkozás egyetlen élőlény számára sem előnyös.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #8 13 éve 5 hónapja
Szia Gyula!

Köszönöm a dicsérő szavakat.
Az általad említett táblázatban azt is érdemes lenne megemlíteni, hogy az egyes fajok, milyen vitaminszükséglettel rendelkeznek.
Egyébként a belinkelt értekezések közül kettőt én is használtam, mint forrás és ezt a cikkem végén meg is jelöltem.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #9 13 éve 5 hónapja
Szia Mary!

Köszönöm a hozzászólást.

Ha visszaemlékszel, akkor néhány héttel ezelőtt már próbáltuk kitárgyalni a "zöld-has" betegséget. Ahhoz, hogy párhuzamot vonhassunk a kór kialakulása és az etetési szokások között, komolyabb kutatómunkát kellene folytatni. Természetesen lehet összefüggés a két dolog között, de az ellenkezője is igaz lehet.

A C-vitamin már ennél alacsonyabb hőmérsékleten (szobahőmérséklet) bomlásnak indul. Egyébként a cikkben meg is említem, hogy a kísérletek során milyen eredmények születtek ezzel kapcsolatban. A C-vitamin tartalom nem a halak testtömegére van vonatkoztatva, hanem a táplálékra.
cobayanigiri profilkép
cobayanigiri válaszolt #10 13 éve 5 hónapja
Karmosbéka (Xenopus laevis) ebihalaim etetésénél szintén felmerült a kizárólag spenóttal etetés lehetséges veszélye. A szakirodalom szerint az így táplált egyedek átalakulás után röviddel pusztulnak el a máj rendellenes működése miatt. Ezért én más táplálékkal váltogatva oldottam meg az etetését, mert egyébként szerették és szépen nőttek tőle, ahogy a takarítószemélyzetként tartott almacsigák is.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #11 13 éve 5 hónapja
Örülök Phil, hogy elnyerte tetszésedet a cikk.
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #12 13 éve 5 hónapja
Találtam itt egy doktori értekezést e témában:

ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstre...7582/3/ertekezes.pdf



..... angol nyelven cikk:

www.dsm.com/en_US/downloads/dnp/51644_VitaminC.pdf


www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9772145


Eddig annyit leszűrtem, hogy azok a halfajok, kétéltűek, hüllők melyek rendelkeznek a szintetizáláshoz szükséges enzimmel ( L-gulonolactone oxidase) a C vitamin termelést a vesében végzik, míg az emlősök a májban.
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #13 13 éve 5 hónapja
Bár már olvastam, de ismételten gratulálok cikkedhez. Már csak egy olyan táblázat kellene, amelyben C vitamin szintetizálására képes és nem képes egyes akváriumi halfajok szerepelnek.
mmccannon profilkép
mmccannon válaszolt #14 13 éve 5 hónapja
Le vagyok nyűgözve, de egyúttal kérdések sokaságát generálta a blogod:


- Egy kérés/kérdés: nem lehet a folyamatábrát valahol nagyobb méretben elérhetővé tenni? (Igen, öregszem... :( )

- Nem tudtam, hogy a spenót/sóska efféle "mellékhatással" bír, ezért nagyon köszönöm, hogy erre külön kitértél írásodban. Egyúttal tudni szeretném, hogy lehet-e összefüggés a fent említett két zöldség, ill. az ún. zöldhas betegség között? E kór L-es harcsáknál fordul elő (bár - hála az égieknek - nálam nem volt efféle megbetegedés), és a mortalitás 100%.

- Régen úgy tanultam, hogy a C-vitamin 60 Celsius fok fele lebomlik. Ez helytálló? (Ha igen, akkor már helyre tudom rakni, hogy a magas hőfokon előállított takarmányoknál miért volt 100%-os a veszteség.)

- Írásodban szerepel a C-vitamin mg/kg arány ("kerülendő a 10-20 mg/kg-nál magasabb C-vitamin tartalom"). A hel testtömegére vonatkoztatva van megadva a C-vitamin mennyisége?


Végezetül: kérlek, még sok ilyen színvonalas, és az egyszeri halas számára is roppant értékes blogokkal örvendeztess meg.
phil61 válaszolt #15 13 éve 5 hónapja
Gratulálok Viktor!Szokásos alapos,remek írás!Ahogy szoktad!
Bővebben...
Hirdetés
Bejelentkezés
Akvarista_kislexikon