Csirkemell zöldségágyon

E...nem mondod hogy a végén még nem is olyan rossz a blogom címében szereplő kajcsi?
Imádom amikor szakmázol Viktor,de megvallom a felénél már fonalvesztés alapos oka miatt csak a betűket olvastam.
Hát tudod a harcsákkal kapcsolatban valahogy azt gondolom hogy amellett hogy dögöt is esznek kell azért nekik a zöld is-már amelyiknek!Corydorasaimnál például megfigyeltem némely fajnál hogy kifejezetten igénylik a zöldet-akár fő étkezésként is.De mindent űberel az az anci,aki valami véletlen folytán bekerült a növendék pandákhoz...igen kevés zölddel szoktam nekik kedveskedni-inkább a csigák kedvéért-ezért hát ez az egy Ancistrus nem igazán zöld eleségen nevelkedett.A testvérei másik akváriumban igen.Ez lassan ivarérett lánnyá serdült,a testvérei pedig éppen ma haladták meg a 4cm-t.Hmm...nem értek hozzá!
Ha annak idején azt mesélem el ahogy tubival nyomatom meg az ivarérett ancjaimat,vagy éppen halszelettel kedveskedem nekik a bőségesebb ikrázást célzandó,hát nem is tudom....
T.:Gábor

Kérném hogy olvass el figyelmesebben...nem a döntögetésről beszéltem.
Ha hőkezelem sem biztos hogy mindenféle cisztát-ami am. magyarul megfelelhet spórának is-elpusztítok.Viszont mivel a fagyasztás nem megoldás-pedig de szerették ezt is mondani anno-az lesz a következő ellenérv,hogy szétfőztem a húst-mi maradt benne?
Egy másik postodban beszélsz az immunrendszerről-baj ha aktivitásra serkentem?
Készült e hozzászólásomból egy "long version" is-de annak mondandója miatt inkább átfogalmaztam.Etessünk tengerivel...
T.:Gábor

Sziasztok!


Végigolvasva a hozzászólásokat, azt látom, hogy mindannyian említettétek a halainknak szánt táplálék fehérjetartalmát. Természetesen, ez nagyon fontos, azonban egy magas fehérjetartalmú eledellel való etetés, akár a halak pusztulását is okozhatja. A fehérje bomlása során ammónia keletkezik, mely, mint tudjuk az egyik legveszedelmesebb vegyület halainkra nézve. A természetes vizekben keletkező ammónia nagymértékben felhígul, ezért nem okoz problémát, viszont egy akváriumba komoly problémák adódhatnak, még a leghatékonyabb szűrés mellet is, ha például, proteinben gazdag tápokkal, vagy saját készítésű eledelekkel etetünk. Az sem mindegy, hogy az adott eledel, milyen jellegű fehérjetartalommal rendelkezik, ha a halak azt nem tudják hasznosítani, akkor tovább szennyezi az akvárium vízét és ezzel is az ammónia keletkezését segítjük elő. A jelenleg kapható haleledelek nagy része, komoly fehérjetartalommal bír, amely nem előnyös. A halak számára felkínált eledelnek tartalmaznia kellene azokat az esszenciális aminosavakat (arginin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, fenilalalin, triptofán, valin, metionin, treonin), melyek elengedhetetlenek az egészséges fejlődésükhöz. Azonban eltérő vélemények vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyi az a fehérje, amely feltétlenül szükséges a halak fejlődéséhez. Tény, hogy a magasabb fehérjetartalmú eledelek, gyorsabb fejlődést generálnak, amelyet az intenzív haltartásban alkalmaznak is, de ezt, akváriumi körülmények között szigorúbban kellene venni. A fehérjeszükséglet halfajonként, valamint az adott faj korától is nagyban függ. Nyilván egy ivadéknak nagyobb mennyiségben van szüksége a minőségi proteinre, mint egy felnőtt egyednek. Egyes információk szerint, egy akváriumi körülmények között nevelt, tartott, trópusi hal számára, a napi fehérje bevitel, nem haladhatja meg a 37 %-ot. A túlzott fehérjebevitel helyett, a szénhidrát bevitelt kellene előtérbe helyezni, természetesen ésszerű keretek között, hiszen a szénhidrát az elsődleges energiaforrás az élőlények többsége számára. A zsírsavak fontosságának tekintetében is komoly kutatások folynak, azzal kapcsolatban, hogy egy-egy adott halfaj számára, milyen zsírsavösszetétellel kell rendelkeznie a tápláléknak. A források különbséget tesznek a hideg vizi, a trópusi és a tengeri halfajok zsírsavszükséglete között. Azonban kijelenthetjük, hogy a halak táplálása, kizárólag olyan élelmiszerekkel történhet, melyek nagy mennyiségben tartalmaznak omega-3, és omega-6 zsírsavakat (halhús), továbbá a kevésbé zsíros, fehér húsokat (szárnyas).

Gábor: Az ichtiológusok szerint, a fenéklakó, dél-amerikai harcsa-félék dögevők, gyakorlatilag felesleges őket sütőtökkel, cukkinivel stb... etetni!

Milyen dogmákat kell döntögetni? Szerintem mindenhol azért helyezik a hazai halhúst tiltó listára mert fennáll a fertőzés közvetítés veszélye. És valóban fennáll. De szerintem el is kerülhető, csak tudni kell a módját. Nem csupán külső élősködőkre gondolok ám, hanem sok olyanra is amely a hal húsában van ciszta formában. Hőkezelés nélkül az minden további nélkül életképes maradhat még fagyasztás után is.

Nem vártam ezt a fajta beszélgetést a blognál-de igen lelkesítő!
Bizony-bizony..erőteljesen ellentmondunk minden komoly és elismer forrásnak akkor ha hazai halak húsával etetünk.Egy igen jó ismerősöm a legkomolyabb-és általam nem mindenben követendő- gyakorlata az amikor a fagyasztott halat egyenesen bereszeli az akváriumba....komoly.A hal egészben van lefagyasztva-belsőségekkel/pikkelyekkel együtt.Hmm...ez még igen nagy "expozíció" hazai halas körökben,és felhívom a figyelmeteket a következőkre:a barátom gyakorlata nem követendő esetként lett említve általam,csak példaként.Egyébként halai mint az atom-de én egy kicsit lefinomított verziót találnék jobbnak.
Mátéfi köszönöm a téma felvetését...el kel mondanom hogy az édesvízi halakat is anno kényszerből vetettem be,mert kiürült a hobbikassza.Gondoltam teszek egy próbát,maximum ha balul ütne ki tanulok belőle-ez még a 90'-es évek legelején volt,tehát netről,fórumokról szó sem volt.Csak miután már rég használtam,és beregisztráltam akvarisztikai honlapokra,csak ekkor derült ki számomra hogy mennyire nem elfogadott,és mennyire extrémnek számít a gyakorlatom.Hallgattam volna is róla-ha a nagy szám,és a lelkesedésem ezt nem gátolja meg.. .Az a lassan három év amit a ti köreitekben töltöttem viszont meggyőzött arról,hogy nem szabad hallgatni..mindent meg kell beszélni,őszintén,és szókimondóan!Ahogy egyre többet olvastam sokfelé meggyőződtem arról hogy vannak dogmáknak tekinthető,és lassan már megkövesedő hozzászólások.Én nem ellentmondani szeretnék ezeknek-mert sok igenis helytálló-hanem minden célzat nélkül csak felvetni más aspektusból is dolgokat.Dolgokat,melyeket én sem úgy csinálok ahogy kellene,és ebből baj,vagy valamiféle siker ér.Az itteni fórum életem erről szól-és ahogy megfigyelem egyre többen követjük ezt az irányt.Beszéljünk mindenről nyíltan-vesszünk össze,haragudjunk...pár percig,aztán gyerünk,és elő a tapasztalatokkal!
Nos,ahogy említettem én a snecit használom a hazai halak közül.Egyrészt azért,mert a folyón könnyen elérhető kis fineszes hal ez,másrészt mert imádok keszegezni!:)Húsa szálkás...de egyszer olyan olajos halat készítettem sneciből,hogy hmmm!:)Egyébként egyáltalán nem zsíros-ezt szeretném a továbbiakban hangsúlyozni!A továbbiakban ejtek mér pár szót ebbéli gondolataimról ha meg nem előztök..
T.:Gábor

Turmixolhatod bátran, hiszen a szívvel is azt csinálják.

A hozzászólásokat olvasgatva 2 dolog jutott az eszembe. Végül is mind a kettőre válaszoltatok.
Az egyik hogy ha hidegvérű hús lenne a jó akkor mehetne bele giliszta? Az a baj hogy nálam hatalmas példányok vannak és ha feldarabolom pengével sem tudják megenni a halaim, csak a rákom bír el vele. Tehát ha Gábor a szélhajtó küszt szokott beleturmixolni akkor ezt megtehetem én is gilisztákkal?
A másik, miért baj ha ha edződnek a halaink a természetes vizeinkből esetleg behurcolt bacikkal. Ha egészséges az állomány akkor észre sem vesszük. De ezt előttem sokkal jobban leírta Mátéfi.

Halivadék, véleményem szerint a halaknak van vele született és szerzett immunitásuk. Ha a kettő erős, akkor nincs gond. Ezt kell elérnünk minden áron. Azt beszélik a hozzáértők, hogy az ember esetén az első hét év az amikor a leginkább ,meg tudjuk erősíteni az immunrendszerünket a külső tényezőkkel szemben. Ha ez igaz, akkor úgy gondolom, hogy érvényes lehet a halainkra is. Tehát ha nem steril körülmények között tartjuk őket, hanem különféle expozíciók érik, akkor az erősebbé teszi őket, hiszen kialakul bennük a megfelelő válaszadás a kihívásokra. Viszont ha úgy nő fel egy hal, hogy semmilyen hatás nem éri, hiszen mi ezt biztosítjuk számukra, akkor felnőtt korában igen fogékony lehet mindenre ami eltér az addig megszokottól. Szoktam érdeklődni mikor nagy ritkán halakat szerzek be, hogy milyen körülmények között tartották, etették stb. de ugyanazt reprodukálni elég nehéz, ezért az első beszerzést nagyobb figyelemmel követem főleg az első periódusban. A már nálam született generációk a nálam lévő és biztosított körülményekhez fognak jobban igazodni, immunitást szerezni, természetesen az evolúciós fejlődés során öröklődött fajspecifikus igényeken túl. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy problémák nem adódhatnak a későbbi generációkkal. Nálam is előfordul és mindenkinél másnál is betegség. De hát ez is természetes, hisz az eredeti élőhelyen is fertőződnek meg halak és pusztulnak el néha tömegesen. De azok melyek immunrendszere megbirkózik a feladattal és túlélik, ők már védettebbek lesznek és az ő utódaik is erősebbek, mert időben felismeri a szervezetük a veszélyt és felkészülten fog védekezni. Mint ahogyan mi is megkapjuk a különféle oltásokat, valami hasonló dolog ez is. Legalábbis én így gondolom. Biztos, hogy a sok mindenhez hozzászoktathatjuk a halainkat és erősíthetjük őket, azaz adaptálhatjuk a helyi környezetünkhöz, de véleményem szerint fontos lehet a fokozatosság az expozíciók során. Legtöbb külföldről származó hallal is az a probléma, hogy annyira eltérő körülmények közé érkeznek a halak, és annyi mindennel kellene megbirkózzon a szervezetük, hogy sok faj erre nehezen vagy egyáltalán nem képes. Azok akik a vadon fogott halakat szokták beakvarizálni, ők meg tudnák mondani, hogy ez sok esetben mennyire nem egyszerű. És bizony a trópusokon működő tenyészetek nagyjából félvad körülmények között zajlik. De megvan a kontaktus a különféle veszélyforrásokkal, betegségekkel még egy mesterséges halnevelő tóban is. Vízimadarak, kétéltűek stb. simán közvetítenek. Úgy gondolom, hogy itthon etethetünk a vadvizekből begyűjtött táplálékkal, de lassan és fokozatosan szoktassuk hozzá halainkat. Ez alatt azt értem, hogy különféle helyekről és különféle élőlényeket ne egy rövid időintervallumon belül és vegyesen adjuk. Kezdjük egy félével, ha nincs gond, bővíthetjük a menüt. Ez azért is fontos, hogy amennyiben esetleg gond adódna, akkor be tudjuk azonosítani a baj forrását.

...és egy tudományos:

http://www.scribd.com/doc/30423115/O-Fish-Nutrient-Requirements

Itt egy jó kis táplálkozással foglalkozó cikk:

http://www.wetwebmedia.com/fwsubwebindex/basicfdarttepoot.htm

Az elején még én is nagyon féltem hogy beviszek valami kórt a vizi élő eleségekkel. Már jó ideje etettem grindálall, mikor Gábornak sikerült rábírnia hogy etessek tubival is. Meg is lett az eredménye, cory olyan virgoncak lettek hogy a végén még le is ikráztak .Azóta sokkal lazábban kezelem ezt az élő eleséges témát, és a frissen fogott planktontól sem féltem a halaimat. Sokkal szebb a színük, jobb a vitalitások és öröm nézni ahogy vadásznak. Persze én is szoktam műeleséggel etetni, mert van olyan hogy csak annyi időm van hogy beszórjak nekik valamit, de akkor is egyszerre 2-3 gyártó termékét kapják.

A kedvenc kérdésem:" a halaknak nem lesz bajuk hogyha valamilyen fát vagy levelet teszek az akváriumba?" de lesz mert a természetben a falevelek nem esnek bele a vízbe, meg a fák és ágaik sem kerülnek bele.

Gábor, a sós vízi halak és herkentyűk húsát azért ajánlják több helyen is, mivel tartalmilag igen közel áll az édesvíziekhez, de az az előnye, hogy nagyon kevés édesvízi élőlényekre is veszélyes kórokozót tartalmaznak. Ez az egyetlen ok. Tulajdonképpen a halhús használata a házi mixekhez a legjobb választás, szerintem, ugyanis könnyen emészthető fehérjéket meg egyebeket tartalmaz. Természetesen amennyiben a nyers édesvízi halhús nem hordozója semmilyen betegségnek ami a díszhalainknak árthatna, akkor jó választás. Jobb mint a melegvérű állatok. Kérdés, hogy a halhús hőkezelése megvéd-e, illetve az hogyan befolyásolja az összetételét és emészthetőséget. Ezen a vonalon érdemes lenne elindulni és kidolgozni egy jó kis mixet, hisz könnyen hozzáférhető és viszonylag olcsó alapanyagról van szó. A jól hasznosítható fehérje % pedig kiemelkedő. Javaslom, hogy gyúrjunk rá. Tulajdonképpen előnyt jelentene a tengeri származásúval szemben, mivel az túlnyomó részt fagyasztva hozzáférhető, és mint tudjuk, az egyszer felolvasztott cuccot nem szerencsés visszafagyasztani.

Ok Toist-akkor z édesvízi halainknál már el is feledhetjük a mindenki által ajánlott és gyakorlati szinten istenített tengeri élőlényeket...halak,kagylók,rákok,ikrák,algák,krill,stb...ha tengeri akkor nem ok! Engem megköveznének ha elárulnám hogy egy másik alkalmi kajám nagy százalékban tartalmaz snecit-úgyhogy nem mondtam semmit!
A detritusz ha ilyen szövegkörnyezetben olvasod általában a vizek fenekén felhalmozódott növényi,és állati maradványokat jelenti-tartalmaz ürüléket,és aljzatszemcséket is..iszap!:)Könyörögve kérlek hogy nehogy ezt a gondolatot felvesd a mai diszkoszosoknak...UV steril vizeikben a féltve őrzött klf. változatú diszkoszokat még a halálra mosott tubitól is féltik-egy ismerősöm érdekes megfontolásból csak szárazzal eteti őket,mert az a legjobb.Ebbe nem kívánok belemenni-diszkoszosok bocsánat-,viszont az ötletednek óriási ázsiója lehetne WF diszkoszokkal foglalkozó kollégáinknál!
Nem-természetes eleségekkel tudunk szolgálni halainknak,de olyannal amivel ők "otthon" találkoznak-pl döglött pirarucu-igen kevéssé van esélyünk.Értelek mire gondolsz....az élőeleségekkel etetők tábora nem lepődik meg gondolataidon.Kérdés hogy a mai,sok generáció óta akváriumban nevelkedett halaink mit szólnának hozzá?
T.:Gábor

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nagyszerű blog, és szerintem ismét nagyon érdekes és fontos téma kerül elő, köszönöm Nektek! A "mivel etessük halainkat" témakörben nyilván vannak évtizedek óta használt és működő dolgok, azonban a bevált gyakorlatok általában könnyen beszerezhető, viszonylag egyszerűen/gyorsan, nagyobb mennyiségben elérhető és előállítható eleségekről szólnak. 10-20 féle eleség kombinálásánál már változatosnak gondoljuk és mondjuk állataink etetését, pedig hol van ez a természet megterített asztalához képest! A változatosság lehető legnagyobb növelése szerintem nagyon fontos, az eleségállatoknál is próbálok variálni, hogy dobozonként kicsit "más ízük" legyen, de ez azért nyilván nem túl sok

Mátéfi linkjét még csak gyorsolvasnom sikerült, nagyszerűnek tűnik, hasonlókat igazán nagy örömmel olvasnék, különös tekintettel természetben befogott halak gyomortartalmának vizsgálatáról! Én is megosztom, ami eszembe jutott a téma kapcsán és szerencsére webes hivatkozást is találtam:
www.scielo.br/scielo.php?script=sci_arttext&pid=S1679-62252008000400008
A "Feeding adaptations to flooded forests" részben van egy rövid összefoglalás Heiko Bleher több éves kutatásáról a témában: ez alapján kitűnik, hogy mekkora különbség van pl. a diszkoszok természetben és akváriumban magukhoz vett/kapott tápláléka között. Konkrétan arra a részre gondolok, hogy alacsony vízállásnál (~száraz évszakban) a diszkoszok átlagban 25%-nyi algát és mikroalgát, valamint 39%-nyi detritust fogyasztottak. A kettő együtt több, mint táplálékuk fele és ha ez nem lenne elég, a táplálékuk több, mint harmadát kitevő detritust nem hogy nem szokás etetni (tudtommal), de még szavunk sem nagyon van rá (talán "mikroszkopikus élőbevonat"-nak lehetne fordítani), ami azért elég elgondolkodtató...

Végigolvasva a hozzászólást úgy látom nem igazán tűnik még ki, ezért leírom, amit ezzel ki szeretnék fejezni: törekednünk kéne szerintem arra, hogy minél közelebb legyen a természeteshez halaink táplálása és ehhez akár még az ilyen kicsi (ha talán nem is tökéletes) lépések is fontosak. Tehát szerintem fontosabb egy kis plusz változatosság, mint a bevitt táplálék tökéletessége, de többet kéne foglalkoznunk azzal, hogy az alap táplálék és a "változatosságnövelő" táplálék is minél közelebb legyen a természeteshez.

Értettem én...meg aztán őszintén:mit számít mit gondolunk a kajákról,ha halaink nem úgy érzik.Egyébként igazad volt-kényszer szüli a hasonló dolgokat,ugyanis már nem úgy élünk hogy mindenre lenne időnk.Szabályosan küzdeni kell az olyan szabadidőért ami tényleg az..nincs betáblázva,nincs rá tervezve tennivaló.
A világon azt szeretném legjobban ha minden etetésre élőt,vagy magam által gyűjtött de lefagyasztott eleséget adhatnék.A dolgom is könnyebb lenne:nem kellene tartanom attól hogy éppen mi az amit nem szabadna adnom nekik,és gondolom élővel való etetéskor csak könnyebb lenne a szűrés is.. Nehéz dolgok ezek-ezért is lelkesültem be annyira most az etetéssel foglalkozó rovatban ejtett bejegyzéseiden.
Bármikor elfogadok negatív kritikát is-a pót,és műeleségekkel való táplálást én sem érzem megfelelőnek.
T.:Gábor

Természetesen nem leszólni vagy bármi akartam én a recepted, én is etettem és etetek melegvérű állati eredetű kajával, hasonlóan hozzád, alkalmi jelleggel. De mostanában egyre inkább bánt is emiatt a lelkiismeret. Próbálkoztam és próbálkozok mindenfélével, de tudom, hogy ez erőszak a természettel. Mostanában megint van egy olyan periódusom, amikor elkezdtem önvizsgálatot tartani e téren, és jobban utána olvasni a dolgoknak. Egyre jobban erősödik bennem az a felem, amely azt mondja, hogy etess kis csávó "hal-organikusan". Csak hát ez a nehezebbik és kényelmetlenebb oldala a hobbinak.

Húsevő ancikra? ........hát hogyne. Mit tudjuk mi, hogy mi történik a folyók mélyén. Mikolji készít ugyan néhány remekbe szabott filmet, de abból nem szokott kiderülni, hogy valójában hogyan is élik mindennapjaikat a halak. Mi csak pillanatfelvételeket látunk.

A gyors visszajelzés után a válaszom:némely dologban egyetértünk,némelyben nem.Azonban amiben nem az is részletkérdés csupán,mert mint írtam is ez nálam csak afféle "nagyon szükségkaja"..mikor rohannom kel akkor adok belőle.Valóban csak a kísérletező kedvemet éltem ki e nagyon jól sikerült recepttel...de hogy én ezzel tartós etetési próbát végezzek,na azt már nem:).Ilyenformán halovány gőzöm sem lesz arról hogy ettől hogyan növekednek halaim-reprodukciós képességükkel pedig ilyen gyakori etetés mellett nincs probléma-mint említettem már régebben használom,azóta pedig szép számmal vannak már szaporodó halaim is.
Viszont egyetértünk abban,hogy halainknak ettől sokkal de sokkal jobb kajákat is adhatunk-egyértelműen igaz!Az olcsósága nem szempont..mi nem szeretjük enni a csirkemellet,de most télen is szelektálnunk kellett a kakasokat-van hát a fagyasztóban!Egyébként erősen kétlem hogy a haltápokat gyártók ilyen részletekbe menően tartózkodnának a melegvérű állatok feldolgozásától...persze lehet nincs igazam.
A csirkemell szerintem sokkal kevésbé zsíros mint a szív....ha meg a telített/telítetlen zsírsavaknál tartunk vajon hogy áll e kérdéshez a te halaknak szánt tojásrántottád?;)Megeszik azt is-mert kipróbáltam-sőt szeretik is.Egyértelmű hogy te is próbálkozol mindennel-értem én hogy ez nálad sem főeleség.:)A csalánt viszont tudatosan nem hagynám ki belőle-te is említed a rostokat..
Végül is próbálkozunk..ha halainknak nem árt akkor nincs gáz-ha meg még használ is már fél siker.Én bátor vagyok-emlékszel még a húsevő ancikra ugye?
T.:Gábor

Semmi gond, egyből gondoltam, hiszen a hivatkozott mondatnak egyébként sem sok értelme van, hiszen direkt azért nem etetünk, hogy ne vagy csak lassan nőjenek a halaink

Hopp!
Hát persze hogy a veled folytatott beszélgetésre utaltam-ám ezek szerint félreértettelek.Elnézésed kérem!
T.:Gábor

Kis olvasnivaló:

www.fao.org/docrep/X5738E/x5738e00.htm