„a halak jelleme”
(Emlékül Gerald Durrell atyának.)
Talán tizenkét éves lehet a kisfiú, ahogy cipeli keresztül azt a böhöm nagy húsz literes akváriumot, a lakótelepen. Óvatosan nyit be a lakásba, anyu még nincs itthon, tehát az első akadályon túl van.
Hozzászólás a cikkhez
Bejelentkezés a hozzászóláshozKevés akvaristának adatik, meg hogy úgy tudjon új házat építeni, hogy a tervrajzon nem csak a konyha meg a fürdőszoba látszódik, hanem egy majdnem ugyan akkora akvárium is.
Hozzászólás a cikkhez
Bejelentkezés a hozzászóláshoz
Hosszasan Nézi a kopasz-tengerimalacot, majd előkap a zsebéből egy papír húszezrest, finoman elkezdi dörzsölgetni közbe, figyeli malacka reakcióját. Vajon mire gondolhat közben? Senki nem lát bele az agyába, de talán jobb is, nagy zavar lehet benne, ha azt hiszi, hogy civilizációnk legnagyobb rákfenéje hatással lehet egy ilyen kicsi állatkára. És láss csodát, malacka boldogan elkezd ugrálni. Azt hiszi szegény, hogy a jutalom falatos papírzacskó hangját halja. Emberünk boldog. Újra bebizonyította: pénzel mindent el, lehet érni! Mosolyog is rendesen.
Hozzászólás a cikkhez
Bejelentkezés a hozzászóláshoz
|
Bejelentkezés
