Celebesz vitorlása (Marosetherina ladigesi)
Vajon mással is megtörtént-e már, hogy egy hallal, amit egy könyv illusztrációjaként gyerekkorában látott, annak ellenére, hogy bejárta a világot és tucatjával látogatta az akvarista boltokat és kiállításokat, csak negyven évvel később sikerült „élőben” is találkoznia? Nem valami mélytengeri jószágról vagy extrém ritka fajról beszélek, hiszen a szóban forgó hal viszonylag közönséges volt pár évtizeddel ezelőtt és azért ma is fellelhető itt-ott a boltokban. A celebeszi vitorláshal – pontosabban a fekete-fehér rajza, amit a „híres” Horn-Zsilinszky könyvben láttam – azonnal felkeltette az érdeklődésemet különleges úszóival és egzotikus kinézetével, de csak idén tavasszal sikerült személyesen is összefutnom vele.

A Tanganyika és a Malawi-tó veszélyeztetett halállománya
Az akvarisztika számára a nagy kelet-afrikai árok tavainakhalai az 1950-60-as években váltak ismertté és elérhetővé. A színekben gazdag, kisméretű sügérek, melyek nagy fajgazdagságai, még máig sem teljesen megismertek, rövid időn belül nagy népszerűségre tettek szert. A korai importőrök leírásai és néhány fényképfelvétel alapján akkoriban, és azóta is az a kép alakult ki a világ akvarista közvéleményében, hogy a parti zónákat tömegesen ellepő halak hatalmas mennyisége nem lehet veszélyben, a csakis az ezekben a tavakban endemikus halfauna szempontjából. Sajnos mára már a helyzet alaposan megváltozott, elég volt néhány évtized és az emberi beavatkozás látványos negatív értékeket produkált. Erről szeretnék néhány mondatban, a teljesség és a tudományosság igénye nélkül beszámolni.

Már megint a vízminőség fontosságáról - Az algásodás az akvarizálás átka
Ha az akvarista motivációját megdolgozza az algásodás elleni véget nem érő testi küzdelem, akkor egy kis lelki támaszt találhat abban, hogy az akvarista többség része lett. Egy-egy algatípusra összpontosított munkával többnyire legfeljebb egy újabb típusú algásodás dominanciáját érjük el. A fejfájást különösen erősíti, hogy az algák “szeretnek” típusok és fajok kombinációjában jelen lenni, ami egyből sok ismeretlenes egyenletté változtatja a problémát. Hogy lehet az, hogy a szakkönyvekben, magazinokban és bemutatókon látott akváriumok képével azonos állapotot a saját akváriumban én nem tudom fenntartani, kérdezhetik sokan. Kétségtelen, hogy a gond nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan.

Guppi oldalak
A nemzetközi guppi szövetségben időszerű volt a vezetőségválasztás. Meglepetésemre az a megtiszteltetés ért, hogy a legnagyobb múltú (osztrák - ÖGG) európai egyesület nevében felkértek, hogy támogatásukkal induljak az elnöki posztért, valamint biztosítottak róla, hogy már több klubbal is egyeztettek, akik támogatnának. El kell keserítsem a kedves Olvasót, nem lett a történelem során először magyar elnöke az IKGH-nak, vissza kellett utasítsam a jelölést.

Garnélák etetése - a Shrimp Nature termékcsalád bemutatása
Viszonylag kis helyigényük, mégis érdekes viselkedésük és változatos, színpompás megjelenésük miatt hazánkban is töretlen népszerűségnek örvend a különböző Neocaridina és Caridina nembe tartozó garnéla fajok tartása. Sok hobbista „takarításra” vásárol első alkalommal garnélát (ahogy különböző páncélosharcsákat vagy Ancistrus-féléket is), azonban ahogy a halaknál, itt is igaz, hogy bár szépen eltakarítják a maradékot – nem csak a haleleség maradványait, de az elhullott halakat, rothadó növényi részeket is –, megfelelő táplálásukhoz, fejlődésükhöz, szaporodásukhoz nem elegendő, amit mások után találnak az akváriumban.

Élet a halodában
Tavaly építettem egy új, tágasabb halasházat, ami 50 akváriumnak nyújt kényelmes otthont. Azóta sok kérdést kaptam online és személyesen egyaránt a haloda üzemeltetésével kapcsolatban. Ezekből a kérdésekből és a válaszaimból válogattam most. Remélem az AM olvasói is tanulhatnak néhány hasznos dolgot belőlük.

A rizsföldi angolna
Ha nyitott szemmel járunk az állatkereskedésekben, néha sikerül egészen különleges fajokra is rálelnünk. Most egy meglehetősen ritka és érdekes halfajt mutatok be, melyre remekül illik az extrém kifejezés. A Pisodonophis boro, vagy, ahogy az angol szakirodalom is sokszor említi: a rizsföldi angolna, nem minden nap látott vendég akváriumainkban.

Az akváriumvíz nitrát-tartalmának csökkentése
Az akváriumaink halakkal és egyéb élőlényekkel túlnépesített rendszerek, összehasonlítva a nem eutrofizáló természetes vizekkel. A folyóvizek állandóan frissülnek, és a tavak is normálisan rendelkeznek természetes nitrogénciklust meghajtó ökoszisztémákkal, ezért biztosított az öntisztulásuk. Az akváriumokban viszont, különösen új indításnál egyes nitrogénformák közismerten gondot okoznak. Ha nem tartunk be bizonyos alapkövetelményeket, könnyen ammónia- vagy nitrit-mérgezés okozta károkat szenvednek a telepített szervezeteink.

Egy búvárakvarista Mauritiuson
Történt, hogy mesés természetfilmet néztem Mauritiusról. A felvételek között víz alattiak is voltak, csodás korallokról, és persze cápákról. Rögtön elhatároztam, hogy oda látogatok el legközelebb. A rám jellemző felületes nekikészülődés után már landoltam is a szigeten.

Természetvédelem az akvarisztikában VI.
Jelen cikkel a „Természetvédelem az akvarisztikában” sorozat első szakaszának, bevezető fejezetének végére értünk, melyben a legfontosabb fenyegető tényezőket vettük át, némi kitekintéssel élve a természetvédelmi biológia megfontolásaira. Az Akvárium Magazin azonban búcsúzik… A cikksorozat folytatásában a különböző díszhal-csoportok és jeles képviselőik természetvédelmi helyzetének ismertetésére, fenyegetettségük okaira és adott esetben a megoldási lehetőségekre tértünk volna át, erre azonban sajnos egyelőre nincs lehetőség. Ebben a cikkben azonban még utoljára, a kiemelt fontosságú fenyegető tényezők közül is napjaink egyik legkomolyabb, és a természetvédelem számára méltán mondhatom, egyik legnagyobb kihívást jelentő problémájával fogunk foglalkozni, ami nem más, mint az inváziós fajok kérdésköre.

Fajmegőrzés Magyarországon – múlt, jelen, jövő
Amióta lehetőségem nyílt részt venni az Akvárium Magazin munkájában, mindig is szívügyem volt, akárcsak a veszélyeztetett halfajok védelme. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy mint szerző, búcsúzóul, a hazai fajmegőrzés eredményeiről és kilátásairól szeretnék egy rövid összefoglalót adni az utolsó papíron megjelenő Akvárium Magazinban.

LED-re fel! – A nagy lámpateszt
Még most is tisztán emlékszem arra a napra, amikor édesapám hazahozta az első akváriumomat. Alig volt 60 literes, de az enyém volt! Jött hozzá egy Ciklon levegőztető meg egy üvegből készült perlonvattás szűrő, de világítás az nem. Ezért lenyúltam édesapám fotós lámpáját, levettem róla a piros üveget és beleraktam egy 60W-os izzót. Világítás megoldva! Ez (éppen hogy) elég volt arra, hogy a jávai mohát meg a pár csenevész Cryptocorine-t életben tartsa, de a többi, fényigényesebb növénnyel szenvedtem.

Az IKGH B4 szabvány lírafarkú guppik
A kardfarkúak („B”) kategóriájának utolsó szabványa. A változat magyar neve már önmagában megér pár mondatot. Minden bizonnyal a szokásos buta tükörfordítással, a szótár első dobott szavából sikerült magyarban a „lantfarkú” kifejezésnek széles körben elterjednie (más elevenszülőknél főképp, mivel guppiból ez a változat nagyon ritka itthon is). Pedig a lant alakjának – ami leginkább egy félbevágott hagymára hasonlít - semmi köze a rá használt farokformához, a hangszert, amihez halaink farkát hasonlítjuk magyarul is lírának hívjuk (angolul lyre, németül leier).


A 122. szám és az Akvárium Magazin korábbi példányai megrendelhetők a pasareti_kukac_t-online.hu e-mail címen.

Jó olvasást kívánunk!