Sok szó esik manapság a klímaváltozásról, az egyre súlyosbodó, ember által okozott természetromboló behatásokról, hiszen sajnos ennek a korszakát éljük, ha akarjuk, ha nem. A föld klímája melegszik és egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve nemcsak a szárazföldi, de a vízi élőhelyek teremtményei is. A jelenség a hidegebb égtáj lakóit sem kíméli, és ha ez még párosul egy „hiperszuper” ötletnek tűnő mezőgazdasági innovációval is, akkor kezdhetünk igazán aggódni, hogy hova tűnnek sorra Földünk csodás élőlényei.

Észak-Amerika halainak egy része is érintett a témában, hiszen azok a fajok, amiknek a jólétéhez elengedhetetlen a pazar vízminőség, a dús oxigénellátás és a sokszor már észveszejtőnek tűnő vízmozgás, bizony hamarosan kezdhetik kapargatni a fejüket, hogy hogyan tovább.

(Notropis chrosomus)

Az Egyesült Államok fajgazdagsága leírhatatlan, az ott élő emberek vonzalma pedig páratlan irányukba. Igazi élményhorgászok, aki pedig a szemeit akarja csak gyönyörködtetni, beszerezhet a legtöbb horgászboltban egy arra megfelelő merítőhálót (dipnet), egy fotóboxot és irány a vadregényes táj.

Személyes vonzalmam leginkább Alabama, Florida, Tennessee és Georgia vizeire orientált. Sajnos Európa-szerte igen nehéz észak-amerikai halakat beszerezni, talán a legelérhetőbb a Leuciscidae családba tartozó szivárványos cselle (Notropis chrosomus). Pár évvel ezelőtt egy kisállatkereskedésben láttam meg néhány példányt, amiket nem tudtam otthagyni. Következő napon megvettem a fele állományt, majd másnap visszamentem a többiért is. Nem túl sokat tudtam még róluk, de a beszerzéssel egyidőben egy véget nem érő kutatás vette kezdetét.

Príma választásnak tűnt a csellék tartása. Igazi ’jólelkű’ halak, ha szabad ilyet mondani, bár biztos vagyok benne, hogy aki ízig-vérig ’halas’ akvarista, az egyetért velem, hogy igenis van lelkük halainknak.

(Notropis chrosomus, hím)

Békések, társaságkedvelők, szeretnek érintkezni egymással, ha pedig növényezni is szeretne valaki mellettük, akkor attól biztosan nem kell tartania, hogy a nagy gonddal nevelt zöldeket megrendeznék maguk kénye-kedve szerint. Csöndben jegyzem meg, hogy azért arra figyelnünk kell, hogy olyan növényeket válasszunk, amik bírják a téli időszak hűvösebb akváriumvizét (17-18 °C) és az állandó nagy sodrást. Jellemzően a nőstények robusztusabbak, a hímek pedig elképesztő színekben pompáznak, szinte világítanak. Nem véletlen kapta a nevét, hiszen a szivárvány színeit szinte egytől egyig felfedezhetjük testükön.

Nem válogatnak, bármit szívesen elfogyasztanak, a lehullott eledelt pedig szépen összeporszívózgatják, felkavarják az aljzatról és bekebelezik. Légtornászokat meghazudtoló mozdulatokkal ragadják ki az áramlásból a finom falatokat. Igazán gyorsan és nagyon ügyesen mozognak, testük áramvonalas, akár a kis torpedók. Nem is igazán nagyok, mindössze maximum 8 cm testhosszt érnek el rövidke kis életük során, ami átlagosan 3 év körül mozog, de ha minden igényüket igyekszünk kielégíteni, akkor akár 5 évet is elélnek.

Mindenük a folyamatos mozgás, ezért, és a hűvös iránti igényük miatt nem is igazán ajánlott más halakat tartani velük. Pihenőzónákat ildomos belekalkulálni az akvárium berendezésébe, mivel olykor azért szeretnek megpihenni és csak ringatózni a vízben, máskor viszont, mint Don Quijote a szélmalmok ellen, felpattannak egy áramlatra és csak küzdik magukat előre, mintha mi magunk lennénk egy futópadon, maximális sebességre kapcsolva.
Ívási idejük a természetben késő tavasztól kora nyárig tart, amikor a víz hőmérséklete melegedni kezd és eléri a 16°C-ot. Ilyenkor a hímek csodálatos nászruhába öltöznek és megkezdődik a csoportos ívás, ami általában 2 napon át zajlik. (Fentebb említettem a vizek felmelegedését, ami azt a szokatlan jelenséget hozta magával, hogy július derekán, egy pár fokos lehűlést, majd melegedést követően, ismét ívásról számoltak be a helyi szervezetek tagjai- NANFA.) Ivaréretté egy éves koruk körül válnak.

(Ívásra készen)


(Fiatal példány, az igazi pigmentáció kb 7 hónapos korban kezdődik)

Persze a cselléken kívül még megszámlálhatatlan szépség rejtőzik az USA vizeiben. Itt nálunk, Magyarországon is található ilyen: a naphal, vagy angol néven említve Pumpkinseed sunfish (Lepomis gibbosus), amit feltehetően felelőtlen akvaristák hurcoltak be.

(forrás: Arizona Aquatic Gardens)

Anno Dr. Lányi – Dr. Wiesinger Akvarisztika című könyvében említettek először Magyarországon jó néhány észak-amerikai halfajt, itt találtam rá az újabb vágyott szépségre is. Tőlük a Huszár-sügér (Etheostoma caeruleum) elnevezést kapta, angol nyelven Rainbow darter. Már egy ideje kutatok utánuk, mert azért hébe-hóba Európában is felbukkannak, de még várat magára a beszerzés. Jól is van ez így, hiszen lesz még bőven idő olvasni, tanulni, és mint tudjuk, egy akvarista egyik legfontosabb erénye a türelem (ami remélem, lassan halat terem). Addig is egy kép, a vágyott halról:


Andrewbogott, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

Visszatérve a csellékhez…
Egy szó, mint száz, oldalakat lehetne még írni ezekről a kecses, tündérszerű lényekről, de a teljesség igénye nélkül, ezt most nem teszem. Ha valakinek felkeltették az érdeklődését, akkor már megérte megosztanom a gondolataimat, tapasztalataimat. A világhálón számtalan írást lehet találni magyar, de leginkább angol nyelven, amihez jó szórakozást kívánok!

Csanádi Anikó

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Naptár

September 2021
M T W T F S S
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30
Bejelentkezés