A közelmúltban izgalmas hír látott napvilágot: egy újonnan felfedezett, pirájára emlékeztető halfaj, a pakuk egy új faja került elő az Amazonas folyórendszeréből, amely eddig más, szinte teljesen azonos fajok között rejtőzött. A kutatók a halat J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művéből ismert sötét nagyúr, Sauron után nevezték el.

Járjunk utána alaposabban, pontosan mi is történt, és mit kell tudnunk erről az új fajról!

Talán a legfontosabb elsőként az etimológiát tisztázni: az új faj egy sötét oldalsó sáv miatt kapta a nevét, amely feltűnően hasonlít „Sauron szemére”.

A frissen azonosított faj tudományos neve Myloplus sauron, és a tányérlazacok, avagy pakuk közé tartozik – ezek a halak közeli rokonai a hírhedt pirájáknak, bár gyakran összekeverik őket. A kutatók a M. sauron fajt a Myloplus schomburgkii részletes vizsgálata során fedezték fel. Ez utóbbit még 1841-ben írták le először az Amazonasban, ám azóta alig tanulmányozták tudományosan.

A felfedezést dokumentáló tanulmány 2024. június 10-én jelent meg a Neotropical Ichthyology című tudományos folyóiratban. A kutatók genetikai elemzést végeztek a M. schomburgkii példányain, és arra jutottak, hogy valójában három különböző faj rejtőzik a név mögött: M. schomburgkii, M. sauron és M. aylan. Közelebbről megvizsgálva apró, de határozott anatómiai különbségeket is találtak közöttük, például az egyes fajok csigolyáinak számában, a hátúszó sugarainak mennyiségében, valamint a nőstények farok alatti úszójának formájában.

A M. sauron nevét az oldalán futó fekete sávnak köszönheti, amely a kutatók szerint kísértetiesen emlékeztet a Gyűrűk Ura gonosz szemére.

„A mintázata valóban nagyon hasonlít Sauron szemére, különösen az élénk narancsszínű foltokkal együtt” – nyilatkozta Rupert Collins, a londoni Természettudományi Múzeum halakkal foglalkozó vezető kurátora, a tanulmány egyik társszerzője. – „Amint az egyik kollégám javasolta ezt a nevet, tudtuk, hogy tökéletesen illik a halra.”

Nem minden paku vérszomjas ragadozó

Bár a pakuk és a piráják egyaránt a Serrasalmidae családba tartoznak, és hírhedten agresszív ragadozóknak tartják őket, a valóság jóval árnyaltabb. A legtöbb faj – beleértve a pakukat is – mindenevő, sőt gyakran növényi alapú táplálkozást folytat. Ennek megfelelően a pakuk, tányérlazacok fogai laposak és emberi fogsorhoz hasonlítanak, így ideálisak növényi anyagok szétrágására – ellentétben a piráják hússzaggató fogaival.

Természetesen még a kizárólag húsevő piráják sem olyan vérszomjasak, mint ahogy azt sokan gondolják. A róluk kialakult rémisztő kép nagyban köszönhető Theodore Roosevelt amerikai elnök 1913-as írásának, amelyben a „világ legfélelmetesebb halainak” nevezi őket. Ez azután történt, hogy Brazíliában tanúja volt egy bemutatónak, ahol piráják percek alatt lerágták egy tehén húsát. Később azonban kiderült, hogy a látványos jelenethez a halakat előzetesen összeterelték és kiéheztették, így mesterségesen idézték elő az agresszív viselkedést.

Egy rejtélyes evolúciós történet

Bár a három újonnan vizsgált tányérlazac-faj (M. schomburgkii, M. sauron, M. aylan) rendkívül hasonló, a kutatók még nem tudják, mennyire állnak közeli rokonságban egymással. Elképzelhető, hogy egy közös ősükből fejlődtek ki nemrégiben, de az is lehetséges, hogy távoli rokonaik csupán egymásnak, akik pusztán a hasonló élőhelyi viszonyok miatt fejlődtek szinte azonos külső megjelenésűvé – ezt a jelenséget konvergens evolúciónak nevezzük.

„Nincs elegendő bizonyíték arra, hogy e három faj közvetlen közös őstől származik, vagy, hogy egyszerűen hasonló irányban fejlődtek” – tette hozzá Collins.

Ennek megfelelően a kutatók nem zárják ki, hogy a jövőben a M. sauron és az M. aylan más nemzetségbe kerülhet, ha kiderül, hogy más fajokhoz állnak közelebb.

Érdekesség, hogy a kutatók egy negyedik pakufajra is rábukkantak az Amazonas mellékfolyójában, a Tapajós folyóban. Ennek a változatnak az oldalán fekete pöttyök láthatók a sávok helyett. Genetikai különbségei azonban határesetet képviselnek, így egyelőre a M. schomburgkii egy alfajának tekintik.

Valóban új fajról van szó?

A válasz a kérdésre összetett. A tudomány számára mindenképpen, hiszen alig egy éve írták le a morfológiai és genetikai különbségek feltárását követően. Nekünk akvaristáknak azonban közel sem új – így a felfedezés híre is olybá tűnik, mintha eddig sosem került volna szemünk elé Sauron szemét viselő tányérlazac.

A valóság azonban az, hogy rég óta ismert akváriumi halról van szó. Myleus schomburgkii néven ugyanis mindhárom, újonnan megkülönböztetett halfajt tartjuk már évek óta. Megkülönböztetésük nem bonyolult:

• A sauron egy vékonyabb fekete csíkot visel oldalán, ezüstös alapszín mellett. Sárgás színt leginkább a toroktájékon, a kopoltyúk környékén mutat. Nagyobb mennyiségben tenyésztik Délkelet-Ázsiában, az importlistákon az esetek túlnyomó többségében M. schomburgkii néven ehhez a fajhoz lehetett eddig is hozzájutni.
• A valódi schomburgkii egy meglehetősen vastag, erős fekete csíkkal bír az oldalán, és az ivarérett hímek testének akár túlnyomó része is vöröses árnyalatúvá színeződik, nagyon dekoratív tányérlazac. Akváriumokban bár előfordul, de csak ritkán. Eddig a M. schomburgkii izgalmas színváltozatának tartottuk.
• A aylan a legritkább mindközül – testén a valódi M. schomburgkiihoz hasonló vastag fekete csík fut, de a narancsos-vöröses színezet csak a kopoltyúk környékére és a toroktájékra koncentrálódik, a M. sauronhoz hasonlóan. Akváriumokban ritka.

Akváriumi tartás

A szalagos vagy új nevén Sauron-tányérlazac (M. sauron) tartásáról elmondható, hogy nem számít kényes fajnak. Csapathal, minimum 6 példányt szerezzünk be belőle. Mivel tekintélyes méretet elérhet, így tágas akváriumra lesz szükségük, ami minimum 500-600 liter legyen, bár igazi szépségük és mozgásigényük ezer liter környékén tud érvényesülni. Néha egészen félősek is lehetnek, főleg fiatal korukban. Nagy mennyiségű növényi táplálékot igényelnek, ezt lemezes és granulált, magas spirulina tartalmú száraz eleségek mellett forrázott vagy nyers zöldségekkel biztosíthatjuk számukra. Nem tisztán vegetáriánusok, némi állati eredetű táplálékot is magukhoz vesznek. Kiválóan társíthatóak dél-amerikai sügérfélékkel, harcsákkal, más pontylazacokkal, békés természetűek. Akár édesvízi rájákkal is együtt tarthatóak, a magas hőmérsékletet is elviselik megfelelő mennyiségű oxigén mellett. A magas oxigénkoncentráció azonban fontos, hiszen a Xingu folyóból származnak.

A fajt sikeresen tartjuk a KLG SuliZoo amazóniai bemutató akváriumában is.

Liziczai Márk

Forrás:
https://www.livescience.com/animals/fish/new-piranha-like-fish-with-human-teeth-and-eye-of-sauron-marking-found-deep-within-the-amazon
https://www.aquariumglaser.de/en/fisharchive/myloplus-sauron/

További képek megtekinthetőek az említett fajokról:
https://www.aquariumglaser.de/en/fisharchive/myloplus-schomburgkii-big-black-stripe-2/
https://www.aquariumglaser.de/en/fisharchive/myleus_schomburgkii_en/