Az évek során többször is hallottam azt a kritikát, miszerint az ex-situ fajmegőrző programok sikere megkérdőjelezhető, illetve csak „időhúzás” egy faj kiveszése előtt. Természetesen ez nem így van, és immáron több példa is bizonyítja a kihalóban lévő halakkal kapcsolatos munka értelmét.




2016, az első nagy siker dátuma. Ekkor ugyanis sikerült visszatelepíteni a vadonba a Tequila-fogaspontyot (Zoogoneticus tequila), mely a kutatások alapján a 2000-res évek elején tűnt el végleg a természetből, vagyis kizárólag akváriumokban maradt fenn. A visszatelepítést hosszú évek alapos monitoring-programja, élőhely-rekonstrukciója előzte meg, valamint a halak félvad módon történő tenyésztése, nevelése. Az induló állomány jelentős részét a brit Chesteri Állatkert biztosította, melyek Mexikóba kerültek, és később utódaik benépesíthették egykori élőhelyüket. A Tequila-fogasponty volt az első halfaj a világon, melyet vadonból történő kipusztulása után sikerült visszatelepíteni! Jelenleg természetvédelmi státuszát már vissza is sorolhatták, méghozzá két lépcsőfokkal is, egyenesen a veszélyeztetettbe (a vadon kihalt után a súlyosan veszélyeztetett kategória áll egyébként), ugyanis egyedszáma folyamatosan növekszik, és egyre több területet hódít vissza egykori lelőhelyén. Mind a mai napig figyelemmel követik a fajt, és csupa pozitív eredményről tudnak beszámolni a terepi kutatók.
Kevesen tudják, de a pontyfélék körébe tartozó Notropis amecae fajt ugyanúgy visszatelepítették, a Tequila-fogaspontyokkal együtt. Ez a kis csapathal szintén vadon kihaltnak számított, és bár találtak a természetben példányokat belőle, nála még lassabban alakul a gyarapodás, ezért az IUCN még nem enyhítette a Vörös Listás besorolását. Mindazonáltal reménykeltőek az eredmények vele kapcsolatban is. A cseh Ostravai Állatkert egyébként nemrég Fehér Elefánt kitüntetésben részesült, mivel intenzíven foglalkozik a fajjal. (Rajta kívül Európában ezek a halak csak Bécsben és Düsseldorfban láthatóak.)

És elérkeztünk 2021-hez, amikor is egy újabb mérföldkövet írhatunk be a naptárba. 2021 április végén ugyanis sikeresen visszatelepítették a fénylőtestű szkiffiát (Skiffia francesae) mexikói élőhelyére. A közelmúltban a faj 200 példányát engedték szabadon, mely eseményt természetesen hosszú évek monitoring-programja és a faj félvad-tenyésztése tett lehetővé. Az, hogy a fénylőtestű szkiffia újra megtalálható a szabadban, minden túlzás nélkül állítható, hogy történelmi esemény. A faj ugyanis a kutatók megállapításai szerint 1968-ban halt ki, de 1970-re már biztosan eltűnt a természetből. Ez márpedig azt jelenti, hogy több, mint 50 éve kizárólag akváriumokban létezik és csakis az ex situ fajmegőrzésnek, állatkertek és akvaristák közös erőfeszítéseinek köszönheti, hogy még a létező fajok közé tartozik. A mexikói induló tenyészállományt, melynek aztán leszármazottjai kerültek a természetbe, különböző helyekről gyűjtötték össze (így többek között Amerikából, Angliából és Bécsből is érkeztek halak), biztosítandó ezáltal a lehető legnagyobb genetikai diverzitást a fajon belül. A Skiffia francesae visszatelepítése kimagasló eredmény a természetvédelemben. Bízunk benne, hogy néhány éven belül a Tequila-fogaspontyhoz hasonlóan egy megerősödött, biztos állománnyal fog rendelkezni egykori lelőhelyén – melyet az ember vett el, s most végre az ember is adott vissza a fajnak!

Szöveg: Liziczai Márk
Fotó: Anton Lamboj (S. francesae), Liziczai Márk (Z. tequila)

 
Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Naptár

September 2021
M T W T F S S
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30
Bejelentkezés