Kedves Olvasó!
Amikor én kezdtem a halazást, a ’70-es évek elején, egy igen érdekes, segítőkész és gyorsan fejlődő világba csöppentem. Az első befőttesüveget egy éven belül további 5-6 akvárium követte, majd ’72-ben, amikor betértem a Zsilinszky-üzletbe, Kati néni jóvoltából már tudtam: elvesztem. A TIT frissen megnyitott Természettudományi Stúdiójába egészen más céllal mentem be, de hamar rátaláltam az Akvarista szakkörre. Több száz akvaristát ismertem meg itt, és lehetőségem volt a szakkör könyvtárát használni. Sláger volt az 1970-ben magyarul is megjelent Hans Frey: Akvarista kislexikona – amelyet itthon nem adtak ki többé – és az ugyanekkor először kiadott Horn Péter–Zsilinszky Sándor: Akvarisztika című könyve, mely további 17 kiadást ért meg. Ezt a két könyvet lapoztuk szakadtra, ahogy ismertük meg a számunkra újabb és újabb díszhalakat, folyamatosan olvastunk.
Gyakorlatilag ezeken a könyveken nőttünk fel. Persze akadt még néhány hazai gyöngyszem, mint például Wiesinger Marci bácsi könyvei, vagy Lovas Béla: Mikroszkóp, mikrokozmosz című csodálatos írása, melyekből a természet szeretete áradt, vagy Lányi György élvezetes olvasmányt adó kötetei. Ezeket a könyveket és a németországi újságokat lapozgattuk, abból tanultuk a szakmát. Na meg egymástól. Eljártunk tenyésztőkhöz (Dr. Szabados Antal, Bedő Béla, Rosconi Győző, Zsilinszky Sándor, Palla Sándor, Pleva Vilmos, Kis András, Szlovák Béla, Juhász József, hogy említsek néhányat), vagy egyszerűen összefutottunk velük a planktonozások alkalmával, és ott a vízparton nyaggattuk őket a fortélyokról. A ’80-as évektől több akvarista szakkör is működött országszerte, összefogva az érdeklődőket. Szombathely, Zalaegerszeg, Miskolc, Tatabánya, Győr, Szeged, Békéscsaba, Salgótarján, Veszprém.
Évente Országos Akvarista Napokat rendeztünk, előadásokkal, beszélgetésekkel, kiállításokkal és – most úgy mondanánk – csapatépítő tréningekkel, rendezvényekkel.
Előadóink között tudhattuk többek között Zsilinszky Sándort, Csányi Vilmos etológiaprofeszszort, Pénzes Bethent, Tölg Istvánt, Haszmann Dénest, Helmut Zimmermannt, Gerd Eggerst és Christel Kasselmannt. Perényi József javaslatára megindult egy országos egyesület szervezése is, amely 1984-ben realizálódott, megalakult a Magyar Akvaristák és Terraristák Országos Egyesülete.
Elindultak a vásározások, Győr (Május 1. Kultúrpark), Veszprém (Állatkert), Tatabánya (Bányásznap), majd több kultúrház is felvette programjai közé. Így kerültünk Gödöllőre, Vácra, Veresegyházára és még számos városba. Hihetetlen akvarisztikai élet volt. Azt kell mondanom, jól ment a halazás.
A ’90-es évekre Budapesten több mint 200, míg vidéken további 400 díszállat-kereskedés működött. Érdemes volt tenyészteni, minden halra azonnal volt vevő, sőt gyakran előjegyzést kellett felvenni! Az NDK-s és cseh szlovák kapcsolatoknak köszönhetően beindult az afrikai sügérek tenyésztése, melyben hatalmas érdemeket szerzett Lukács László, Dröszler Attila, Perényi József, Fodor László, Balogh Zoltán, Gyurkovits György, Sinkó Gábor, Hack Gyula és még sokan mások.
Újabb magyar nyelvű könyvek jelentek meg, sajnos a legtöbb csak fordításként. Bár többen is próbálkoztak rendszeresen megjelenő akvarisztikai lap kiadásával, de – az 1956–59 között megjelenő Akvárium és Terrárium óta – egyetlen esetben sem jutottak el a 2. számig.
1992 júliusában indítottuk útjára Dezse Tiborral az Akvárium Magazint, leánykori nevén a Galapagos akvarisztikai havilapot. Akkor még úgy gondoltuk, hogy az újság inkább olcsó legyen, mint csicsás. Szerintünk ezzel lehetőséget adtunk a magyar akvaristáknak arra, hogy ismereteit bővítse az aktuális kérdésekben, ötleteket merítsen, publikáljon, hirdessen, vagy éppen kérdezzen. Majd 1992 augusztusában akvarisztikai történelmet írtunk: megjelent egy csak akvarisztikával foglalkozó szaklap 2. száma is. Fantasztikus terveket szőttük, szerettünk volna minden olyan témáról írni, ami az akkori akvaristákat foglalkoztatta.
Saját szememmel láttam a minisztériumban, hogy létezik vízügyi térkép az összes kisebb és nagyobb természetes vizekről, amelyeket sokszor csak elbeszélésekből, hallomásból ismertünk. Akkor – mint ahogy a mai nap is – fontos volt, hogy napi vagy heti rendszerességgel planktonozzunk, szúnyoglárvákat és tubifexet gyűjtsünk, mert így lehetett a halak vitalitását, színeit fenntartani, vagy éppen az ivadékokat elindítani. Bár volt már Artemia pete, de drága volt és körülményesen lehetett hozzájutni. Ha mégis sikerült, akkor – a hoszszabb eltarthatóság végett – szaladtunk azonnal az üvegtechnikushoz, hogy ampullázza le nekünk.
Mondanom se kell, hogy azt a térképet nem kaptuk meg, nekünk magunknak kellett felfedező utakat tenni, megnézni melyik vízben mi gyűjthető. Terveztünk egy magyarországi térképet, amelyen a fellelhető vezetékes, és forrásvizek minőségét jeleztük volna, a Vízművek rendszeres információi alapján. Megjegyzem, hogy ehhez hasonlóra pár évvel ezelőtt került sor, az akvaristák információi alapján, de szép lassan kialszik ez is.
1992 végén kiderült, hogy az újság 6. számát nem fogják kinyomni ott, ahol az első ötöt nyomták. Természetesen az utolsó pillanatban mondta le a nyomda, így azonnal újat kellett keresni. Akkor már tárgyalásban álltam Lukács Lacival, a Mikrovolán Nyomda vezetőjével, aki vállalta, de csak a következő évtől, a következő számtól. Egy harmadik ismerős nyomda – egy kis felárért – soron kívül kinyomta a 6. számot, majd rávetettük magunkat a II. évfolyamra.
Az 1993-as évjárat kezdett hasonlítani egy igazi szaklaphoz 88 forintért színes, B8-as formátumú, 20 oldalas lett. Már az áprilisi számot bővítettem 4 oldallal, majd további 4 oldal jött ’94 júliusától, és a következő számtól 32 oldalas lett a lap. További 4 oldal jött ’95. júliustól. Ezt a 36 oldalt tartottam 2001 végéig. Még 1999 végére – megszámolva az eddigi lapok számát kiderült, hogy elérte az 50-et, így az 1999. év első száma már az 51. sorszámot kapta.
Mivel a lapkiadás költségeit – előkészítés, nyomda, posta, kiszállítás – a bejövő hirdetési díjakból, az eladott lapok árából és a saját zsebemből én magam finanszíroztam, a rohamosan növekvő papírárak, nyomdaköltségek és az elszálló postai díjak miatt 2001 végén úgy döntöttem, hogy 10 évi működést követően a lapkiadást szüneteltetem. Természetesen rengeteg levelet kaptam, amelyben sajnálnák, ha eltűnne az újság, de az kevés volt, a lap fenntartásához. Azt ígértem, ha lehetőségem lesz rá, újraindítom a lapot.
2002 végétől, 2003 elejétől újjáéledt a hazai akvarisztika. Beindult az Internet, új, fiatal akvarista társaság alakult ki körülöttem. Létrejött az akvarista.hu oldal, amelynek szakmai támogatója lettem. Minden hozzám forduló akvaristát odairányítottam, ha kérdése volt, hátha mást is érdekel a problémája.
Az oldal rohamosan fejlődött, remek társaság jött létre. Mivel az 1984-ben megalakult MATOE az évek során elhalt, ismét igény lett egy országos egyesületre, amely összefogja a hazai akvaristákat és képviseli érdekeiket. 2004-ben megalapítottuk az Akvaristák Magyarországi Egyesületét. Ebben a felpörgött akvarisztikai életben keresett meg Győrből Sepsi Péter és Szigeti László, mi lenne, ha felélesztenénk az Akvárium Magazint.
Első lépésként – 2005-ben – kialakítottuk a Magazin weblapját, a www.akvariummagazin.hu-t, és elsősorban a szakmai érdekeket képviseltük. Háromévi működést követően barátaim meggyőztek, és gazdasági társaságot alapítottunk a lap újbóli megjelentetésére.
Hét évi szünet után az Akvárium Magazin XI. évfolyamának soron következő, 69. száma 2008 júliusában jelenhetett meg, 990 forintos áron. A magyarországi nagykereskedések legtöbbje azonnal a lap mellé állt jelezve, úgy gondolják, hogy a hazai nagykereskedéseknek el kell tudniuk tartani egy jó minő ségű hazai folyóiratot. Rendszeres hirdetőim között tudhatom a Sera Magyarország Kft.-t, a Fisch Kft.-t, a Szer-Ber Team Bt.-t, a PanziPet Kft.-t, a Valiance Kft.-t, az Auto-President Kft.-t, az Aquarium Kutsera Kft.-t, újabban a BestAquatic Kft.-t és a Hawells Sylvania-t.
Érdekes, hogy – a Central akvárium kivételével – szinte egyáltalán nem tudtam bevonni a hirdetői körbe a hazai díszhal-nagykereskedéseket, a közöttünk fennálló jó kapcsolat ellenére sem.
Külön köszönet illeti azt a több mint 180 szerzőt, akik közel ezer cikkel támogatták a lapot. Sajnos az Internet sok mindent tönkretesz, többek között a nyomtatott sajtót is. Számtalan újság megy tönkre, pedig – szerintem – a papírra leírt információnak sokkal nagyobb súlya van, mint a hálón fellelhető, percenként változtatható, sokszor légből kapott, felelősség nélkül feltett anyagnak.
Örülök, hogy győri barátaim rábeszéltek a lap folytatására, és büszke vagyok arra, hogy a 2008-ban kialakított – és azóta is fejlesztett – minőséget fenn tudjuk tartani. Sok dicséretet kapok hazai és külföldi barátaimtól, szaklapok főszerkesztőitől egyaránt. Úgy gondolom jó úton haladunk, és mindaddig csináljuk, amíg a lehetőségeink engedik.
További jó olvasást kívánok a Kedves Olvasóknak!
Pasaréti Gyula
főszerkesztő