Nekem tetszett ez a cikk,annál is inkább mivel rögtön magamra ismertem benne,mintha csak az én gyerekkoromban játszódott volna.
Anno nagy csodálattal bámultam a díszállat kereskedések medencéiben nyüzsgő különféle halakat.
Nagy nehezen tudtam rávenni édesanyámat,hogy legyen nekünk is akváriumunk,hiszen még elég kicsi voltam,és tudta hogy jórészt majd neki kell gondozni a halakat.Ami a sok munka mellett elég nehezére esett,de végül csak beleegyezett.Aztán egyszer valahonnan tudomására jutott,hogy van egy öreg tenyésztő,aki háznál árulja a halakat.Elvitt oda,és mikor beléptem az állam leesett,és azóta is úgy maradt.

Egy jókora pince volt két helyiséggel,padlótól plafonig akváriumokkal,ami telis tele volt gyönyörű halakkal,ami a kereskedések akkori választékán bőven túlmutatott.
Iszonyú meleg volt,mivel az öreg a sok akvárium helyet a levegőt fűtötte,az akkor még filléres olajkályhával.Egy nagy kompresszor monoton zaja,és enyhe olajos pára lengte be a helyiséget,de én nem bántam,alig tudtam választani a halakból,legszívesebben mindet haza vittem volna.Sajnos az öreg nemvolt túl közlékeny,de mivel látta hogy komolyan érdekel a dolog,megnyílt és ezt-azt elárult.
Később már egyedül jártam hozzá,elmondta hol és hogyan planktonozzak,mivel akkor még sórák nemigen volt divat,vagy csak neki nem volt nem tudom,de jó pár egyszerűbb fajt sikerrel neveltem fel a segítségével.Mikor már nem tudott velük foglalkozni át akarta adni nekem az egész tenyészetét,de jött a kamaszkor,katonaság,és jó pár év kimaradt a halazásból.
Mikor néhány éve újra kezdtem,szinte előröl kellett mindent tanulni,annyi ujdonsággal találtam szembe magamat.Sajnos a bácsi már meghalt,pedig szívesen beszélnék vele most is.
A minap épp a szokásos tubi adagomért mentem,mikor egy kisfiú anyukája kezét szorongatva,épp néhány halat vásárolt előttem.Hirtelen eszembe jutott mindez,amit fentebb leírtam,és bizony elgondolkodtam,hogy múlik az idő,hiszen mintha csak tegnap álltam volna ugyanígy én is ott édesanyám kezét szorongatva...