Halkülönlegességek

Máshova nem nagyon illik a dolog - a blognál nincsenek fajbemutatók, az ázsiai sügéreknek nincs külön topikjuk, bár meg tudom érteni, nem lenne benne túl nagy pörgés -, ezért ide teszem, kérlek, ha nem megfelelő helyen lenne szóljatok! Összeírtam a pettyes indiai tarkasügérről egy "rövid" ismertetőt, ha valaki esetleg bizonyos meg nem nevezett oldalt valamilyen okból nem látogatna (milyen szépen fogalmaztam ), viszont itt jelen van, remélem örömmel olvassa:

Egy érdekes, hazánkban - talán a tévhitek miatt is - közel elfeledett és elég nehezen beszerezhető, békés életmódú ázsiai sügérről szeretném rendelkezésre álló információimat, köztük saját tapasztalataimat megosztani veletek! Egyvalamit gyorsan leszögeznék az elején: a pettyes indiai tarkasügér, számos információ ellenére nem "valódi" brakkvízi élőlény, édesvízi akváriumban kiválóan tartható, aki azért szakítaná meg az olvasást, mert a faj nevére keresve sós víz jön vele szembe, ne tegye! (itt úgyis minden szerepel, amit találhat )

Latin neve: Etroplus maculatus (Bloch 1795), syn: Glyphisodon kakaitsel (Lacepede 1802), Etroplus coruchi (Cuvier 1830), Chaetodon maculatus (Scopoli 1788) (utóbbi egy egész más fajhoz is syn)
Magyar neve: Pettyes indiai tarkasügér
Angol neve: Chromide, Orange Chromide, Yellow Chromide, Red Chromide
Hazájában: Pallathi
Első európai importja: 1905
Mérete: max. 8-10 cm
Helyigény: egy párnak legalább 60 liter, kisebb csapatnak legalább 100 liter
Viselkedés: társas
Táplálkozás: mindenevő
Tartási hőmérséklet: helyenként melegkedvelőnek említik, más források szerint 20-25°C az ideális tartási hőmérséklet, saját tapasztalataim alapján 20-30°C között tartható



Etimológia: etron (has) és oplon (fegyver) - utalva a hasúszó tüskéire, illetve macula (folt) - utalva az eredeti színváltozat fekete odalfoltjára/oldalfoltjaira
A Cichlidae-k családjának (bölcsőszájú halak, ~hagyományos értelemben vett sügérek) szinte kizárólagos képviselői Ázsiában az Etroplusok nemzetségébe tartozó fajok, köztük pedig akváriumban leggyakoribb az Etroplus maculatus. Populációja stabilnak minősített, a vízfolyások középső szakaszától a torkolatokig sok felé előfordul India és Sri Lanka (Ceylon) vizeiben, a fellelhető videók alapján tavakban is megfordul. Természetes élőhelyén készült felvételek alapján egyaránt előfordul az afrikai sügerek megszokott környezetéhez hasonló algával borított köves vidékeken, és sűrű, növényes helyeken egyaránt.
Kis kitekintés: régebbi könyvekben egyedüli ázsiai Cichlidae-ként szerepelhet halunk, azonban Coad 1982-ben leírta az Iranocichla hormuzensis fajt (mely nemének egyetlen tagja), élőhelye szerint szintén ázsiai - nevéből is könnyen kitalálhatóan iráni sügérféle.



Teste lapos, tojás alakú, a test középvonalára szinte szimmetrikus. Farok alatti és hátúszóinak első sugarai tüske-szerűek, hátúszója hosszú, osztatlan, a mellúszó vonalától egészen a farokúszó vonaláig tart. Farokúszója legyező-szerű, úszása igen elegáns, még nagy sodrás esetén is. Az alap színváltozat olíva alapszínben narancssárgán/pirosan szabályos, párhuzamosan pettyezett oldallal, nagy fekete, állandóan jelen lévő folttal és néhány szabálytalanabb, időnként kirajzolódó folttal, valamint szem alatti, kékes irizáló csíkkal rendelkezik. Az általam tartott narancs színváltozat (szelektálással kitenyésztett) annyiban különbözik az eredetitől, hogy a fekete oldalfolt (és nagyobb fekete minta) még ikrázás előtt sem látszik, az alapszín pedig narancssárgás, a pöttyök és a szem alatti mutatós irizálás azonban ugyanúgy jelen van. A hasúszók alsó éle és a farok alatti úszók eleje kifejlett egyedeken fekete színű. Az alap színváltozatnál a hím teste sárga színű lesz ikrázáskor, mely természetben az ivadék gondozásakor is megmarad (lásd videó), a narancs színváltozatnál ikrázásra készülvén inkább a nőstény színei "fakulnak ki" nagyjából vajszínűre, azonban ikrázás után színe "visszaáll". A nemek megkülönböztetésére általában igaz, hogy a nőstények kevésbé színesek és kisebbek a hímeknél - a szín azonban erősen hangulatfüggő, a narancs színváltozatnál normál esetben szín alapján nem megkülönböztethetőek a nemek. Az alap- és narancs színváltozaton kívül létezik citromsárga színváltozata is, valamint angol nevei alapján piros(as) színváltozat létezése sem zárható ki, azonban erre nem láttam/találtam példát.



Viselkedésük alapján társas (akár édes-, akár brakkvízi) akváriumok lakói is könnyedén lehetnek, számos forrás utal erre, illetve különböző videókon jól megfigyelhető, hogy más békés halakkal együtt tartva sem okoznak galibát, a kevés, közös akváriumban jól tartható bölcsőszájú hal közé szokták sorolni (ettől eltérő információ egyedül egy magyar nyelvű oldalon találtam, de nem tűnt úgy, hogy tapasztalat alapján került volna oda). Elterjedt információ, hogy tartásához só hozzáadása ajánlott/szükséges, azonban Heiko Bleher gyűjtési tapasztalataira alapozva (ti.: kizárólag édesvízben fogott be eddigi útjai során a faj példányaiból) nálam budapesti csapvízben élnek, szaporodnak és fejlődnek, ennek soha hátrányát nem láttam, hozzáadott sót egy grammot sem látott a vizük. Társításukkal kapcsolatban igazán hasznos tapasztalatot sajnos nem tudok megosztani, pár algaevő volt csak mellettük egy 70l-es akváriumban, akikkel szemben semlegesen viselkedtek, szaporodáskor azonban "sarokba állították" őket, majd nagyjából az ivadékok 2,5 hónapos kora idején újra elkezdték megszokni őket, egyre ritkultak a "fegyelmezések". Az egymásra találó pár viszont fajtársait sem látja szívesen, ezért trióban nem érdemes tartani, páros vagy csapatos tartását javaslom. Természetben megfigyelték, hogy a fiatal példányok a rokon faj Etroplus suratensis példányaival élnek szimbiózisban, azok testét tisztogatják.



Táplálkozása mindenhol mindenevőként van feltüntetve, több helyen megjegyezve, hogy a száraz tápokat is elfogadják. Rendszeres próbálkozásaim ellenére felnőtt példányaim a granulátum formájú legkiválóbb minőségű tápokat is figyelmen kívül hagyták, a behulló lemezestől pedig első alkalmakkor féltek (később csak hidegen hagyta őket)... A különböző élő és fagyasztott eleségeket azonban gyorsan elfogadják, sőt az én példányaim az akvárium csigakészletéből is önkiszolgálják magukat. Nálam a növényekhez nem nyúltak, de több helyen olvasható, hogy a friss hajtásokat megcsipegethetik, ha nem kapnak némi növényi táplálékot - nálam csekély mennyiségben, de kapnak, a spirulinás cyclopssal - illetve természetes körülmények között algát is fogyasztanak. Az ivadékok kitartó munkával valóban rászoktathatók a száraz tápokra, de a különböző élő és fagyasztott eleségeket jól észrevehetően jobban kedvelik, csak több etetés kihagyásával fogadják el a száraz eledelet és akkor sem az összes példány. Kifejlett állatok bevált fő táplálékai nálam a következők: szúnyoglárvák(3), cyclops(3), sórák(2), cyclops+spirulina(2), daphnia(1), grindál (1), tubifex (1), utóbbit csak nagyon ritkán kaptak, de örömmel fogyasztották; jelmagyarázat: (1) - élő, (2) - fagyasztott, (3) - élő és fagyasztott formában egyaránt.



Szaporodásuk igen érdekes, kis szürke, tapadószálas ikráikat a források alapján bármilyen nekik tetsző felületre elhelyezik, nálam egy szőlőtőke egyik ága volt a nekik tetsző felület. Ikrázás előtt a párom elkezdett az akvárium több pontján "krátereket" készíteni a kvarchomokba (így lettek úszó Cryptocoryne-jaim), melyek közül az egyiket végül kiválasztották és megnagyobbítva az annak közepén található fához ikráztak. Az ikrákat jobb- majd bal mellúszójukkal igen vehemensen felváltva legyezik, ezt a tevékenységüket még akkor is csak rövid időre hagyják abba, ha megijednek. Az ikrák kelése nálam 27-28°C-on 3 nap volt és 4 nappal később úsztak el. Semmilyen róluk szóló leírásban nem láttam megjelenítve, ivadéknevelési nagyon érdekes viselkedésüket: az általáluk készített gödrök az ikrák kikelése után elkezdenek "vándorolni", más és más helyeken tűnnek fel, ahogy a szűlők költöztetik a kicsiket, majd sötétedéskor az egyik szülő megáll egy gödör közepén a kicsik pedig körülötte lassan pörögve "alszanak" - a gödör miatt nem tudnak eltávolodni, kicsit olyan látványt nyújtanak, mint egy tyúkanyó rengeteg kiscsibével. A kis ivadékokat természetesen aktívan őrzik, az elkóborlókat szájukkal viszik vissza az általuk jónak ítélt helyre. A kicsik nálam semmilyen típusú portápot nem fogadtak el, első eleségeik banánféreg, frissen kelt sórák és fagyasztott rotatória, valamint időnként egészen apró cyclops voltak. Ivadékaik igen életrevalóak, az aljzaton és berendezési tárgyakon folyamatosan csipegetnek/keresgélnek. Növekedésük során később elfogyasztják a grindált, a cyclopsot (a fagyasztottat is), illetve nálam először másfél hónapos korukban sikerült az ivadékok egy részét rávenni a nagyon finomra porított lemezes tápból történő fogyasztásra is. A természetben évi 2 alkalommal szaporodik (Samarakoon szerint, 1983).



A szülők elválasztásával kapcsolatban ellentmondanak a források, az azonnal kelés utántól a 2 héten át a 4 hónapig számos vélemény megjelenik. Ami bizonyos: 4 héttel kikelése után az ivadék még mindig fogyaszt(hat) hámváladékot - amennyiben rendelkezésére áll, az én esetemben még fogyasztottak ekkor, tehát ennyi ideig legalább javasolt szerintem együtt tartani őket a szülőkkel. Szintén nagyjából 4 hét, mire a szülők már nem szállítják szájukban a kis ivadékokat - valószínűleg párom első nevelése történhetett nálam, sajnos nem jöttek rá azonnal, hogy melyik az a méret, amikor túlságosan nagy már az ivadék a szájban hordozgatáshoz, de néhány (5-10) élettelenül kihullott ivadék után szerencsére felismerték a helyzetet. A hámváladék termelése a szülőknél a 4. hét után sem áll le azonnal, azonban a kicsik fogyasztása jelentősen csökken, másfél hónappal az elúszás után szinte nullára, később táplálékhiány esetén azonban újra beindulhat - akár még az ivadék 3 hónapos kora környékén is, ekkor azonban ivadékot már nem láttam hámváladékot fogyasztani, nagyritkán 1-1 "odacsípés" előfordul, de ez nem tűnik igazán táplálékszerzésnek, inkább megszokásnak/barátkozásnak/szociális tevékenységnek.



Bár hazai tapasztalatokról szóló leírás már az első "akvarista bibliaként" emlegetett Horn-Zsilinszky: Akvarisztika c. könyvben (1970 !) megjelent - megjegyzés: ebben a könyvben csak olyan faj leírása történhetett meg a kor szabályai miatt, mely fajt a szerzők sikeresen tenyésztettek -, mára gyakorlatilag a hazai akváriumokból eltűnt, boltokban nem látható, külföldi ill. nagyker listákon is csak ritka vendég... Nem tudom mi okozza ezt, nekem régi vágyam volt a faj tartása, mely mostanra szerencsésen teljesült és nem is csalódtam benne!
Néhány saját készítésű fotót és videót találhattok albumomon kívül az alábbi helyeken:
picasaweb.google.com/114704460708681888450/EtroplusMaculatus






(Megjegyzés: a blogban szereplő fotók mindegyike saját készítésű, saját állataimat ábrázoló fotó, felhasznált irodalmat egyesével nem hivatkoztam meg, de mindenhol utaltam rá, ahol nem saját tapasztalatról van szó, az alábbi oldalakon lehet olvasgatni a halakról/használtam fel részben forrásként őket:
www.fishbase.org/Summary/SpeciesSummary.php?id=8703
www.thefishguide.com/orange-chromide
www.aquahobby.com/gallery/e_orange.php
en.wikipedia.org/wiki/Orange_chromide
fishprofiles.com/profiles/marine/Cichlids/Etroplus_maculatus/
www.iucnredlist.org/details/172481/0
aquaworld.netfirms.com/Cichlidae/Etroplus_maculatus.htm
gabrinus.hu/e107_plugins/halkatalogus/ha...p?etroplus_maculatus
továbbá youtube videók)

Jó halazást mindenkinek!
toist

Alfaro cultratus

Tartása hasonló a többi elevenszülõ halhoz, de szereti a lágyabb (4-8 NK) vizet, az erõs levegõztetést és nagy úszóteret. Nálam 200 literes akváriumban 150-200 db 4-6 centiméteres példány cseperedik. A szülõket viszont 500 literben, egy 60 x 30 x 30 vm-es elletõ-kerecben tartom, mert különben összeszedik a kicsiket.
Mindent esznek, szárazat (SAK) és élõt (tubi, szúnyog, vízibolha) egyaránt. Szeretik a meleget, a 24-28 °C-ot.
A kicsik hajlamosak a bakteriális fertõzésekre, ezt gyakori vízcserével küszöbölhetjük ki

.

Csicsi

Clarias gariepinus vagyis békaharcsa (keress rá!)