Heros notatus GUYANA (Jardine, 1843)
Ez a közel 25 cm-es Heros faj viszonylag ritkán fordul elő hazai akvaristáknál, főleg külföldön elterjedt. Hazája Guyana vizei, leggyakrabban az Essequibo folyó. Itt viszonylag sötét környezetben, főleg uszadékfák körül, ill. vízzel elárasztott erdőkben él. A víz is viszonylag sötét, magas cser és huminsavtartalmú, 5.5, 6.5 pH, és 26-28 C fokos vízhőmérséklet jellemzi.
Egy "vízi pávakakas"
Aequidens rivulatus, Günther 1859.
Bár heves természetük miatt kevesen kedvelik a nagyobb testű sügérfajokat, a pávakakasként feszítő Aequidens rivulatus szinte minden akvaristát lenyűgöz, amint büszkén pöffeszkedve, de igen gyorsan és kecsesen hozza a többi hal tudomására, hogy "Bizony, itt én vagyok az úr".
Sivatagi géb
Chlamydogobius eremius (Zietz, 1896)
Ausztrália számos gyönyörű színezetű fajjal kényezteti az akvaristákat, ezért nem véletlen, ha egy újabb faj kerül leírásra joggal számíthat nagy érdeklődésre az akvaristák körében. A sivatagi gébet először 1896-ban írta le Zietz a közép-ausztrál Horn expedícióban.
Tenyészsiker egy ritka márnafajnál
Puntius filamentosus (Valenciennes, 1844)
Kissé gondban voltam, ennek a halnak a latin nevével. Puntius mahecola néven vásároltuk ezeket a halakat, melyet egyes szakirodalmak a filamentosus alfajának tekintenek, mások pedig, mint régi nevet adják meg a mahecolát.
Színpompás dánió
Danio choprai (syn: Danio choprae, Brachydanio choprai) /HORA, 1928/
Mottó: Tényleg színpompás!
A pontyfélék családjába, a dániók nemzetségébe tartozó színpompás dánió eredeti élőhelye Észak-Myanmar (régi nevén Burma) /Dél-Kelet-Ázsia/, az Irrawaddy folyó és vízgyűjtő területe. A folytonosság és remény folyója az országon végighaladva mintegy 2000 km hosszú utat tesz meg.
A mexikói axolotl tartása és tenyésztése
(Ambystoma mexicanum)
Az axolotl a farkos kétéltűek képviselője. Az állat alapszíne sötét szürke, amelyen fekete, elmosódott foltokat figyelhetünk meg. Hasa világos szürke. A különböző színváltozatokat (fehér, foltos, sárga, fekete) fogságban tenyésztették ki. Nálunk az eredeti vadszínű és az albínó változat fordul elő.
Satanoperca leucosticta
Müller & Troschel, 1849
A Geophagus nemből lett kiszakítva a Satanoperca nem. Ha felületesen megnézzük, a nem fajai kissé nyúlánkabb testűek, szélesebb szájúak és nyúlánkabb fejűek, mint rokonaik, mondhatni „kacsaszerű” csőrük van.
Az akvárium fantomja
Neetroplus nematopus, GÜNTHER 1867
Ez az érdekes testfelépítésű, igen tetszetős kis sügér Közép-Amerikából került hozzánk. Pár évvel ezelőtt már sikerült tenyészteni is, akkor „szellemsügér” néven, majd teljesen eltűnt. Most ismételten behozattuk, és sikerült újfent tenyészteni.
A Scleromystax barbatus tartása és tenyésztése
(Syn.: Corydoras barbatus, Quoy & Gaimard, 1824)
Bár a név furcsán hangzik, csupán egy kicsit hosszúkásabb, karcsúbb testű Corydoras fajról van szó, melyet nem olyan régen soroltak át ebbe a számunkra még ismeretlen nembe.
Fémes fogaspontyocska
Girardinus metallicus, POEY 1854
Az elevenszülő fogaspontyok családja igen népes, a legtöbb faj tipikusan kezdőknek való, rendkívül színes, dekoratív, és szapora. A szaküzletekben mindig megtalálhatóak, rengeteg színben, méretben és formában.
|
Bejelentkezés
