A Corydoras nanus tartása és tenyésztése
Corydoras nanus (Nijssen & Insbrücker, 1967)

Corydoras NanusSurinam, a Surinam és a Gran Rio folyó a hazája ennek a 4,5 cm-re megnövő páncélosharcsa fajnak. A hal testének alapszíne ezüstszürke, a fejformája rövid, tömzsi.



Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).
A mexikói kardfarkú hal (2. rész)
(Xiphophorus helleri) HECKEL, 1848

 

Tenyésztés:
ImageKétféle szifótenyésztés létezik számomra. Az egyik a szelektív, céltudatos, előre kitervelt vonalvezetésű tenyésztés, a másik pedig az egyszerű szaporítás. Mindkét formának megvannak a maga előnyei és hátrányai.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

A mikulásgéb
Rhinogobius wui  LIU 1940
Syn: Ctenogobius wui, Tukugobius wui

ImageA magyar akvarisztikában sokkal kevésbé elterjedtek a gébfélék, mint a nyugati országokban, ahol nagy rajongás veszi körül őket.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).
A citromlazac



ImageTalán sok, most "indító", akvarista nem ismeri ezt a lazacfajt, az üzletekben is alig találkozom vele. Ez esetleg visszavezethető nem túl élénk színezetére, de ha tartása megfelelő, egy kis csapat citromlazac mindenképpen gyönyörűen mutat.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
Egy régi játékos: a foltos páncélosharcsa
Corydoras paleatus (JENYNS, 1842)

 

ImageTársas akváriumaink talán legősibb lakói a minden akvarista számára ismert páncélosharcsák, a Corydorasok. Mivel minden talajra hulló eleséget elfogyasztanak, igen nagy szerepet játszanak az akvárium tisztán tartásában.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
Melanochromis cyaneorhabdos maingano (Bowers & Stauffer 1997)

ImageA kelet-afrikai Malawi-tóból akváriumainkba került halacska nevét származási helyéről (egy folyóról Likoma- szigeténél), Mainganoról kapta. Endemikus faj, lelőhelyén kívül másutt nem található meg. A köves, sziklás görgetegzónában él, 3-15 méteres mélységig. 1996-ban került Európába, majd rövid idő alatt hazánkba is bekerült.



Bejelentkezés a hozzászóláshoz
Algázik-e az algázó?
A Loricariidae-k táplálkozása

 

Image
A Loricariidae-k (tepsifejű harcsafélék) családja a Siluriformes (harcsafélék) rendbe tartozik. A név eredete: lorica (lat.) - mellvért; loricatus (lat.) - páncélozott. Kizárólag Dél-Amerikában, és Közép-Amerika egyes részein (Panama, Costa Rica) találhatóak meg a természetben. Alsóállású szájuk van és egyes tagjai bajuszszálakat viselnek. Bélcsatornájuk hosszú, és spirálisan feltekeredett, ami elsősorban növényevő jellegre utal.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
Thorichthys ellioti MEEK, 1904
(Cichlasoma ellioti, Heros maculipinnis)

 

ImageAz ellioti Közép-Amerikából, Mexiból került beakvarizálásra. A sügeret először dél-nyugat Mexikóban, a Papaloapan folyóban azonosították. Később Mexikó más folyóiban is felfedeztek különálló populációkat, amelyeket egyes különböző jegyek ellenére ellioti-ként azonosítottak.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
Fekete (ékfoltos) razbóra
Egy gyönyörű hal, még csodálatosabb színváltozata

 


ImageTrigonostigma heteromorpha sp., DUNCKER, 1904
(syn: Rasbora heteromorpha)
Hétköznapi neve angolul: Harlequin rasbora, németül: Keilfleckrasbora

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A mexikói kardfarkú hal (1. rész)
(Xiphophorus helleri) HECKEL, 1848

ImageA napjainkban csak „szifó" néven előforduló halacska, még a laikusok számára is ismert, hiszen szinte nincs olyan állatkereskedés, ahol ne árulnák folyamatosan ezt a kezdőknek ajánlott, igen tetszetős díszhalat. Általában, ha valaki akváriumot vásárol, a szifó mindig az első halak között szerepel, szívóssága, viszonylag olcsó ára, és nem utolsósorban könnyű szaporíthatósága miatt.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).